DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Mielőtt a kijelölt pontokkal kapcsolatban elmondanám a javaslatomat, hadd reagáljak az Erkel képviselő úr által elmondottakra általánosságban, hogy nagyon nehezen értjük meg magának az egész eljárásnak a lényegét, és pont ezért fogadtuk el azt a bővített kört (Dr. Hende Csaba bólogat.), hogy ne csak jogi és egészségügyi végzettségű, hanem más egyéb felsőfokú végzettséggel rendelkező személyek is részt vehessenek ebben az eljárásban, illetve mediátorok lehessenek, hiszen nagyon nehezen tudunk elszakadni a bírósági emlékképektől - mintha egy ítélőszék lenne ez az egész, holott nagyon távol áll ettől. Én is bevallom őszintén, miután külföldi anyagokat kaptam és olvastam át ezekről a kérdésekről, akkor jöttem rá végeredményben, hogy egy teljesen más dologról van szó.
Tulajdonképpen a 8 év vagy 15 év szakmai gyakorlat irreleváns, mert ahogy Erkel képviselő úr is mondta, ha szükség van valamilyen szakmai kérdés eldöntésére, és a törvényben is benne van, akkor úgyis szakértőt lehet bevonni. Tehát itt a hangsúly inkább azon a képzésen van, amelyben ezek a listára került személyek részesülnek. Ez a megjegyzésem.
Én az ajánlás 15., 19., 20., 22., 24., 25. és 30. pontjaihoz szeretnék tényleg nagyon röviden néhány mondatot mondani. Kérdés volt, hogy a közvetítői névjegyzékbe kerülő személyek esetében, ha időközben összeférhetetlenség alakul ki, akár munkajogi, akár büntetőjogi okok miatt, akkor ezt milyen módon kell regisztráltatni, illetve hogyan értesül erről a kamara. Itt lényegében két megoldási variációt próbált a Magyar Demokrata Fórum a javaslatával benyújtani. Az egyik az, hogy akkor, amikor a közvetítőt a kijelölésről a kamara értesíti, és a közvetítőnek nyilatkoznia kell arról, hogy elfogadja ezt a közvetítői szerepet az adott ügyben, egyben nyilatkoznia kelljen arról is, hogy összeférhetetlenség nem áll fenn vele szemben; ez a 15. pont. A másik variáció pedig az, hogy ha ez az összeférhetetlenség időközben keletkezik a közvetítő esetében, akkor ezt 30 napon belül jelentenie kelljen. Megmondom őszintén, még mindig gondolkozunk, hogy melyik variációt preferáljuk.
A 19. pontban azt javasoljuk, hogy a 8 éves szakmai gyakorlatot Magyarországon kelljen letölteni, hiszen az elmúlt években tapasztalhattuk, hazatelepülések és egyéb módon, pláne ha az Unióhoz csatlakozunk, akkor ez nem lesz ritka, és akkor olyanok is praktizálhatnak, illetve elméletileg olyanok is bekerülhetnek a közvetítői névjegyzékbe, akik nem Magyarországon szerezték ezt a szakmai gyakorlatot. Látszólag egy picit ellentmondok saját magamnak az előzőekhez képest, de mi úgy gondoljuk, hogy azért a magyar viszonyok speciális viszonyok, azért nem árt, ha néhány évet legalább itt tölt az, aki ilyen tevékenységre vállalkozik. Bár erre ellenérv volt, hogy nem feltétlenül kell választani ilyen személyt, de mi úgy gondoljuk, hogy azért nem árt, ha berakunk egy ilyen pontosítást vagy módosítást.
Az ajánlás 20. pontjában egy pontosítást javasoltunk, hogy a közszolgálati viszonyt köztisztviselői viszonyként határozzuk meg. Jóllehet a törvény indoklásában egyértelműen benne van, hogy a közszolgálati viszony alatt a köztisztviselőit érti a törvényalkotó is, és a '92. évi XXIII. törvény is leírja a köztisztviselők jogállását, de úgy gondoljuk, hogy mi nem jogászoknak írjuk ezeket a törvényeket, hanem jogi szempontból laikus állampolgároknak, és itt példaként azt hoztuk fel, hogy a többek között alkotmánybírók által is szerkesztett jogi lexikon a közszolgálati jogviszony alatt egyértelműen leszögezi azt, hogy alá tartozik a köztisztviselői és a közalkalmazotti jogviszony is. Mivel a törvényalkotó szándéka nem az volt, hogy a közalkalmazottakat kizárja ebből a körből, ezért mi ezt a pontosítást javasoljuk.
Az ajánlás 24. pontja érdekes kérdés volt. A törvényjavaslatban az van, hogy az eljárás megkezdésekor a szolgáltató biztosítóját mindenkor kötelező értesíteni és ezekbe a tárgyalásokba bevonni. Többféle szempontból aggályosnak tartottuk ezt a kérdést, hiszen maga a biztosító is szolgáltatást végez az egészségügyi intézmények esetében.
(19.00)
Jóllehet, ennek a szolgáltatásnak az igénybevétele kötelező jellegű, de az, hogy melyik szolgáltatót veszi igénybe az egészségügyi intézmény, az már szabad tárgyalások eredményeként jöhet létre. Nagyon könnyen elképzelhető, hogy - különösképpen kisebb súlyú esetek esetében - az intézménynek nem érdeke bevonni a biztosítót a tárgyalásba, különösképpen, ha az megegyezéssel zárul. Tudom, hogy nagyon durva az analógia, de gondoljunk a Cascóra, a bonus-malus-rendszer esetében, ha kisebb koccanás van, akkor nagyon sokszor inkább zsebből kifizetjük, hogy ne kerüljünk rosszabb kategóriába a biztosító esetében. Félő, hogy ilyen esetben a biztosító a kisebb súlyú esetekre hivatkozva a későbbiek folyamán a szolgáltatás díját megemelheti, és el tudunk képzelni olyan szituációt, amikor az egészségügyi intézmény nem érdekelt abban, hogy a biztosító jelen legyen ezeken a tárgyalásokon. Ezért javasoljuk azt, hogy a szolgáltató úgy is nyilatkozhasson, hogy a közvetítői eljárásban a biztosítójának a részvételét mellőzi. Ez nyilvánvalóan azzal jár, hogy azt kockáztatja, hogy a biztosító a későbbiek folyamán nem hajlandó a kárigényt teljesíteni.
A 25. pontban egy elég nyilvánvaló elírásból fakadó ellentmondást kívánunk feloldani, méghozzá azt, hogy a törvényjavaslat 6. § (3) bekezdése azt mondja ki, hogy a meghívóban tájékoztatni kell a feleket a képviselet lehetőségéről, illetve módjáról, továbbá fel kell hívni a feleket arra, hogy az üggyel kapcsolatos ismereteiket és irataikat lehetőleg az első ülésen tárják a tanács elé. Tehát ez egy megengedő fogalmazás: ha akarja, odatárja, ha akarja, akkor nem. Ugyanakkor a 8. § (1) bekezdése kimondja, hogy a felek az első ülésen a rendelkezésre álló okiratokat is kötelesek bemutatni. Ezt ellentmondásosnak véljük, és ezért a 6. § (3) bekezdéséből az "és irataikat" megnevezést javasoljuk kivenni. Ezt az előterjesztő elfogadta.
Maga az egész eljárás lényege az, hogy reményeink szerint csökkentse a bírósági eljárások számát. Pont ezért egy ilyen kezdeményezés esetén az esetleg függő vagy folyamatban lévő bírósági pereket is fel kell függeszteni, és azt szüneteltetni kell, vagy véglegesen, ha megegyezés van, vagy az eljárásig, ha nincs megegyezés.
Joggal merült fel a kérdés, hogy mi van, ha ezt elfelejtik az érintett felek, hogy ezt valamilyen módon indirekt módon is kényszeríteni kellene, hogy ennek a kötelezettségnek tegyenek eleget. Ezt úgy látjuk megoldhatónak, ha a törvényjavaslatba betesszük azt, hogy ha a bejelentést bármelyik fél elmulasztja, akkor a közvetítői eljárást meg kell szüntetni. Ennyi.
Köszönöm szépen.
