ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én az 5. és a 10. §-hoz szeretnék hozzászólni, ez a 17., 18. számon benyújtott módosító indítványunk; fordított sorrendben, már csak azért is, mert a részletes indoklás vonatkozó szakasza a 10. §-t az eljárás leglényegesebb elemének nevezi, nevezetesen: a titoktartási kötelezettségről van szó.
Módosításunk a következőképpen szól, a 10. § (1) bekezdése: "A közvetítőket, a feleket, a szakértőket és a biztosítót a közvetítő eljárás folyamán titoktartási kötelezettség terheli." - tehát a folyamán. "A titoktartási kötelezettség kiterjed a beteg orvosi titoktartáshoz fűződő jogára, az egyezség tartalmára és az eljárás során elhangzottakra. Az eljárás befejezését követően a titoktartási kötelezettség már csak a beteg orvosi titoktartáshoz fűződő jogára terjed ki."
(18.50)
Indoklásként szeretném a változtatáshoz felhozni, hogy a módosító javaslat célja a közvetítői eljárás átláthatóságának és a betegek érdekeinek a fokozott biztosítása. A közvetítői eljárás során a titoktartási kötelezettség elősegíti az egyezség létrejöttét, az eljárást követően azonban ez sem a betegnek, sem a társadalomnak nem érdeke. Mivel a beteg-szolgáltató konfliktusban a beteg a kiszolgáltatottabb, a beteg a sértett fél, ezért indokolt a titoktartási kötelezettségnek a beteg érdekeit szem előtt tartó korlátozása. Az eljárás befejezése után a relatív nyilvánosság akadályozza nemtelen egyezségek kötését, egyúttal bizonyos mértékű társadalmi kontrollt is jelent, ugyanakkor kedvező az eljárás társadalmi gyakorlatának kialakítása szempontjából.
Engedjék meg, hogy ezt még kiegészítsem a következőkkel. Ugyanis a csendben és titokban lezárt ügyek éppen a veszélyeztetettek elől zárják el a hibák és mulasztások későbbi kivédésének, kizárásának lehetőségét, azok elől tehát, akik az alkunak még nem részesei: a későbbi betegek és maga a vétlen orvostársadalom. A közvetítői eljárás titoktartási kötelezettsége a feleket mintegy cinkossá teszi, a vétkes lehetőséget kap, hogy megvásárolja a sértett hallgatását. Ez lehetőség, s ha gyakorlattá válik, lehet a szolgáltató üzleti érdeke, de semmiképpen sem a betegeké vagy a még egészséges társadalomé.
Magyarázhatjuk úgy is, hogy ez a titokparagrafus maga a műhiba titkosítása, már csak az lehet még kérdés, hogy hány évre. Ez gorombának tűnik mint feltevés, de azt hiszem, hogy bárki, aki higgadtan figyeli a szavaimat, megértheti, hogy a felvetésünk a tisztességesen, korrekten és jó szándékkal dolgozó orvostársadalom és a betegek, a társadalom érdekeit szolgálja.
A második felvetésünk nem kizárólag a MIÉP, hanem azt hiszem, hogy számos más szervezet fejében megfordult az 5. §-ra vonatkozóan. Tekintettel arra, hogy a minél magasabb szakmai garancia, amely a tanács létrejöttét és a névjegyzékbe felvettek összeállítását illeti, egyúttal garancia az előbbi probléma megoldására is, hiszen titkosításra az abszolút korrekten lefolytatott tárgyalások után nincs igazából szükség, mert ha az teljes megnyugvással végződik, akkor nincs titok.
Tehát javaslatunk szerint a MISZK-névjegyzékbe azt veszi fel, aki jogi vagy orvosi végzettséggel rendelkezik, legalább 15 éves szakmai gyakorlata van, és a külön jogszabályban meghatározott közvetítői tanfolyamot elvégezte. Indoklás: a módosítás célja magasabb szakmai garancia biztosítása. A felsőfokú egészségügyi végzettséggel rendelkezők a közvetítői eljárás tárgyát illetően nem rendelkeznek megfelelő szakismerettel és rálátással. Szükség esetén szakértőként természetesen igénybe vehetők. A közvetítői eljárásban a jogvita tárgyának mérlegeléséhez jelentős szakmai tapasztalatra van szükség, ezért indokolt a közvetítők nagyobb szakmai gyakorlatának előírása.
Köszönöm szíves türelmüket.
