ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Biztos vagyok abban, hogy sem Schvarcz képviselő úrral, sem Csáky képviselő úrral úgynevezett kemény vitánk nincs, de szeretnék emlékeztetni arra, hogy valamennyi, az általános vitában felszólaló képviselő megemlítette, hogy Magyarországon - Európában másutt is - a műhibák szaporodnak, a szolgáltató és a beteg közötti konfliktusok szaporodnak. Éppen ezért szükség van arra, hogy... - és innentől kezdve tárgyaljuk ezt az egyébként rendkívül hasznos és pozitív törvényt.
Tehát adva van egy ok és van egy okozat. Ez a törvény az okozattal foglalkozik, és az okra nincs visszahatással véleményem szerint abban az esetben, ha ez a bizonyos titoktartási kötelezettség olyan széles körű, mint amelyet a törvény előír.
Tehát mi kizárólag azt vitatjuk, hogy akkor, ha ez az intézmény létrejön és működni kezd, nem kell foglalkozni a törvénynek azzal, hogy és mi van azokkal az esetekkel, amelyeknek nem szaporodni, hanem csökkennie kellene - erről szól a javaslatom. Erről szól egyébként az is, amit Csáky képviselőtársam tovább feszegetett, és amelyről szeretném megemlíteni, hogy mind a Kórházszövetség, mind a MOK vezetése ajánlásában támogatóan nyilatkozott, természetesen nem ezzel a javaslattal összefüggésben, hiszen a módosító indítványt hamarabb nyújtottuk be, mint ahogy a levelek megérkeztek volna tőlük. De ők is úgy vélték, hogy a tanács tagjainak magasabb képzettségűnek és szakmailag magasabb rangúnak kell lenniük. Többek között azért is, mert jelenleg még képzésre van szükség, mint ahogy Csáky képviselő úr is megemlítette, és addig, amíg ez a képzés nem fejezte be a munkáját, addig a jelenleg adott képzettségűeknek kell ebben részt venniük.
Köszönöm.
