DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Olyan törvényjavaslat tárgyalásához érkeztünk el, amely javaslat tárgyalásánál elég speciális a helyzetünk.
Speciális a helyzetünk, mert egy olyan gazdasági tevékenység szabályozásának a módosításáról van szó, amely gazdasági tevékenység átszövi az egész országot, átszövi valamennyi gazdálkodó szervezet működését, és valamennyi személyt, valamennyi magyar lakost és időnként a külföldieket is érinti Magyarországon. Éppen ezért e tevékenység szabályozásának módosításánál nyilvánvalóan különös körültekintéssel kell eljárni, s úgy gondolom, a kormány felelőssége az is, hogy a különös körültekintés jegyében az ellenzékkel történő együttműködést a szabályozás kialakítása megkezdésétől folyamatosan meg kell tennie.
Már elhangzott, a költségvetési bizottság ülésén a hozzászólások is érintették, hogy szeretnénk, ha ennek a törvénynek a módosításánál olyan szövegben tudnánk megállapodni, amelyet az ellenzék is támogatni tud. A jelenleg beterjesztett javaslat ennek az igénynek mintegy 80-90 százalékban megfelel. Ugyanis általánosságban azt kell mondjam, hogy nem vitatjuk az Európai Unió egységes jogalkalmazási elvéhez történő kapcsolódás jegyében a mostani javaslatban szereplő módosítási szándékot, van azonban néhány olyan pontja ennek a javaslatnak, amelyről nekünk más a véleményünk, és amelyben vitánk van a beterjesztőkkel. De úgy gondoljuk, ez a vita hozhat olyan eredményt, amely a tárgyalások során, kölcsönös engedmények után, a támogatásunkat biztosíthatja a törvényjavaslat elfogadásához. Ebből következően a hozzászólásomban általában nem azokról fogok szólni, amelyekben egyetértünk, tehát az előterjesztésnek nem arról a 80-85 százalékos részéről, hanem sokkal inkább arról a néhány kérdéskörről, amelyben vitánk van, és amelyről úgy gondoljuk, hogy másfajta gondolkodás is lehetséges lenne, illetve másfaja megközelítés is lehetséges lenne.
Mindjárt azzal kezdeném, az államtitkár úr expozéjában is elhangzott, hogy a betétbiztosítási értékhatár az Európai Unió normái szerint 20 ezer euró szintet céloz meg, és Magyarországon kellően régóta 1 millió forintos értékhatár van érvényben. Ez a javaslat most azt célozza, hogy a uniós csatlakozás aláírását jelentő szerződéstől kezdődően emelkedne 6 millió forintra ez az értékhatár.
Tudjuk, hogy az előkészítés során felmerült a nem egy lépcsőben történő értékhatár-emelés kérdése. Azt gondoljuk, célszerűbb lenne a nem egy lépcsőben történő értékhatár-változtatást e törvényben rögzíteni. Hogy ez hány lépcső legyen, azon nyilvánvalóan lehet vitatkozni. Azt hisszük, hogy ha az Unió már ma is azt mondja, hogy 20 ezer euró az értékhatár, akkor célszerű lenne ezt nem majdan, néhány év múltával az 1 millió forintról a törvényjavaslatban szereplő 6 millió forintra megemelni, hanem fokozatosan, egy vagy két lépcsőt beiktatva az emelésbe lenne célszerű ezt az eljárást lefolytatni.
Úgy tűnik egyébként, hogy az OBA szabályainak változtatásával alapvetően egyetértünk, tehát ami itt most módosításként szerepel, az azoknak a tapasztalatoknak a figyelembevételével lett megfogalmazva, amely tapasztalatokat például a Realbank kapcsán és más speciális helyzetek kezelésekor szerezhettünk az elmúlt időszakban.
Összességében is helyesnek tartjuk azt, ahogyan a bankcsoportok, pontosabban a holdingszerűen működő szervezetek ellenőrzésére vonatkozó szabályozás meg van fogalmazva a javaslatban; ez tükrözi azt a helyzetet, amely napjainkra, az évezred elejére Magyarországon is kialakult. Ezért nyilvánvalóan olyan szituációt kell teremteni, amikor a felügyeletnek van betekintése más olyan szervezetek működésébe is, amelyek nem biztos, hogy elsődleges céllal banki tevékenységet folytatnak, de rendkívül szorosan kötődnek ahhoz a pénzintézethez, amelynek az ellenőrzésére egyébként jogosítványa van a felügyeletnek. Ez az első pont tehát, amelynél azt hiszem, hogy további tárgyalások szükségesek és további együttgondolkodásra van szükség, mert megítélésünk szerint jobb, ha az 1 millió forintról 6 millió forintra történő változtatás nem egy lépcsőben történik.
A második dolog, amelyet most hiányolunk, hogy tudomásunk szerint a második félévi törvényalkotási programban szerepel az értékpapírtörvény módosítására vonatkozó javaslat beterjesztése is. Azt gondoljuk, addig célszerűtlen ezt a törvényjavaslatot elfogadni, ameddig nem ismerjük az értékpapírtörvény tervezett változtatását a kormány részéről, hiszen ha másutt nem, a kötvénykibocsátásokkal kapcsolatos ponton e két dolog abszolút mértékben összekapcsolódik egymással, és szerintünk nem kerülhető meg, hogy ezt is megismerjük.
A harmadik pontban már egy picit bonyolultabb a kérdés. Nevezetesen: a Magyar Fejlesztési Bank szabályozásának megváltoztatása szerepel a mostani javaslatban; olyan tartalmú megváltoztatása, amely a kialakult helyzetben, nevezetesen abban a helyzetben, amikor a Magyar Fejlesztési Bankot a jelenlegi kormány olyan módon és olyan célokra használja fel, amely mód a számunkra elfogadhatatlan, és amely célok az ilyen módon történő megvalósításuk miatt a számunkra szintén nem követhetőek megfelelőképpen. Utalnék arra, bizonyára az államtitkár úr is tud róla, hogy a költségvetési bizottság többször próbálkozott az autópálya-finanszírozás ügyében megfelelő információkat kapni a kormányzat képviselőitől. Ezek a próbálkozások mind a két költségvetési bizottsági ülésen megálltak ott, hogy banktitokra hivatkozva nem adott felvilágosítást a bizottság tagjainak sem a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára, sem pedig a Magyar Fejlesztési Bank akkori elnök-vezérigazgatója. Ebből következően a parlamenti képviselők ma is csak korlátozottan, hézagosan vannak informálva arról, hogy milyen módon történik a Magyar Fejlesztési Bank részéről, a Fejlesztési Bank által alapított részvénytársaságon keresztül az autópálya-építés további finanszírozása.
Ameddig ilyen eljárások, ilyen technikák vannak a közelmúltunkban, az előlünk elzárt információk miatt a Magyar Fejlesztési Bankkal kapcsolatos semminemű szabályozási oldást, szabályozási könnyítést, a prudenciális szabályok oldását nyilvánvalóan nem tudjuk elfogadni, még ha a '96-os expozéból okkal is volt idézve az a gondolat, de én azt hiszem, arra a gondolatra a '96-os szabályozás meg is adta a választ. Tehát jelen pillanatban is eltér a Magyar Fejlesztési Bank szabályozása a többi pénzintézet szabályozásától.
Mi most úgy gondoljuk, hogy az elmúlt időszakban kialakult helyzetre tekintettel nem lenne célszerű ezt tovább oldani, hiszen számunkra, parlamenti képviselők számára ez további elzárt területeket jelentene. Mi ezeket az elzárt területeket nem szeretjük, főleg hogyha pénzügyi kérdésekről van szó, de természetesen más területen sem szeretjük.
Igaz, hogy van a javaslatnak egy olyan pontja is, amelyre az államtitkár úr az expozéjában utalt, és ezt természetesen üdvözöljük, ha az értelmezése is az lesz mindannyiunk számára, amit most értelmezünk a javaslatból, nevezetesen az az értelmezés, hogy az üzleti és a banktitok a továbbiakban nem jelenthet hivatkozási alapot arra, hogy bármely információt az illetékesektől, jelen esetben a parlamenti képviselőktől elzárjanak, ne osszanak meg velük akkor, ha a költségvetés bármilyen vállalása, bármilyen tehervállalása megjelenik valamely pénzintézetnél, valamely pénzintézeti tevékenység, valamely fejlesztési tevékenység mögött.
(8.50)
Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert ahogyan most fogalmazva van a javaslatban, az sajnálatos módon szűkített formában is értelmezhető lenne, és óvnék mindenkit - leginkább a kormánypárti képviselőket és a kormány tagjait - attól, hogy ezt a szűkített formájú értelmezést tegyék magukévá, és később vitatkozzunk azon, hogy direkt költségvetési garanciavállalás vagy indirekt költségvetési garanciavállalás értelmezendő akkor, amikor egy üzleti vagy banktitoknak minősülő tényről szeretnénk tájékozódni.
A javaslat egyébként nem teljesen homogén a tekintetben, hogy miközben több területen egyértelmű szigorítás jelenik meg a javaslatban, van néhány olyan terület, ahol a lazítás irányába mutató intézkedések jelennek meg. Úgy gondoljuk, hogy ebben konzekvens, egységes rendszert kellene elfogadni a mostani törvényjavaslat tárgyalása során, mert csak ebben az esetben van okunk és alapunk arra, hogy azt mondjuk, hogy igen, a pénzintézeti rendszer, az egész magyar gazdaság stabilitása érdekében változtatjuk a törvény jelenlegi előírásait, és ezt követően ez a fajta stabilitás alapot fog szolgáltatni a későbbiekben arra, hogy megfelelő módon, megfelelő eszközökkel tudjon beavatkozni a pénzügyi folyamatokba a mindenkori kormányzat.
Problémásnak ítéljük ezenkívül azt a szabályozást, ahogyan jelen pillanatban szerepel a javaslatban az anonim betét kérdésköre. Úgy gondolom, hogy a költségvetési bizottsági vitában elhangzott azon kitételek, amelyek szerint célszerű lenne összefoglalóan is értékelni a hatályba léptetéssel kapcsolatos egyes pontokat - mi mikor és milyen módon lép majd hatályba -, erre a pontra is érvényesek. Azt hiszem, hogy a pénzmosás érdekében megteendő intézkedéseknek más technikája, más módja és más gyakorlata is lehetséges. A jelenlegi kormány sokszor hivatkozik arra, ha valamely európai uniós ország nem az Európai Unió egységes gyakorlatát követve valamely kérdésben külön utat jár.
Utalnék arra, hogy Ausztria ebben a kérdésben elég sajátságos módon, de elég hosszasan, az uniós tagság elnyerését követően is - hogy úgy fogalmazzak - egyéni úton jár. Megítélésem szerint az az üzenet, ami ebben megjelenik, helyes üzenet, azonban az, hogy mikortól kezdve és milyen módon kell alkalmazni az anonim betétekkel kapcsolatos szabályozást, szerintem ismét csak abba a körbe tartozik, amelyről érdemes lenne egyeztetést folytatni parlamenti pártoknak, és egy kölcsönösen mindannyiunkat megnyugtató megoldást találni, amely számunkra is elfogadható.
A legproblémásabb pontja a javaslatnak a jogalkotási törvény módosítására vonatkozó része; nevezetesen, a pénzügyi felügyeleti rendelkezési passzus behozatala a törvényjavaslatba. Azért tartjuk ezt problematikusnak, mert ahogyan szintén elhangzott már a mai nap során az ülésteremben, e kérdéskörben nem megfelelő időben történt kezdeményezés született csak a kormány részéről, és mire a kezdeményezés, az egyeztetési kezdeményezés eljutott az ellenzéki képviselőkhöz, addigra a kormány már döntött is e javaslat benyújtásáról.
A javaslat mellett szólnak érvek és vannak ellenérvek, amelyek felhozhatók. Azt hiszem, hogy ez megint abba a kérdéskörbe tartozik, amely kérdéskörben célszerű lenne olyan egyeztetéseket lefolytatni, amely egyeztetések eredményeképpen megnyugtató megoldást tudnánk találni. Mi most nem látjuk olyannak a helyzetet, amely helyzet indokolttá tenné, hogy ne a pénzügyminiszter szabályozzon ebben a kérdéskörben a jelenlegi, rendelkezésére bocsátott eszközökkel.
Az az érvelés, ami ennek kapcsán bizottsági üléseken elhangzott, nevezetesen, ha a miniszter szabályoz, akkor a miniszteri szabályozásnak túlságosan hosszú a közigazgatási egyeztetés miatti átfutási ideje. Azt hiszem, hogy sok mindent lehet érvként felhozni, elhangzott a bizottsági ülésen, hogy hat hónapig tart egy ilyenfajta egyeztetési folyamat, de ez nem olyan érv, amely meggyőző lenne arra, hogy akkor más kezébe kell adni az intézkedési lehetőséget. Ugyanis ez azt is feltételezné, hogy másra viszont nem fog vonatkozni semmilyen egyeztetési kötelezettség.
Nem gondoljuk azt, hogy teljes mértékben ki kellene zárni az ilyen jellegű döntések meghozatalánál azt a minimális államigazgatási egyeztetési kötelezettséget, amelyet eddig is szükséges volt bevezetni.
Összességében tehát a következőket szeretném mondani. A törvényjavaslatban szereplő elgondolásokkal, a törvényjavaslat tartalmával, azzal, hogy a holdingszerűen működő vállalkozások ellenőrzését lehetővé fogja tenni a későbbiekben a pénzügyi szervezetek ellenőrzésére, azzal, hogy - az európai uniós csatlakozást mintegy előkészítve ezen a területen - meghatároz irányokat, és szabályozza azt, hogy milyen módon kíván Magyarország részt venni ebben a már elhangzott, olyan pénzügyi szférában, amelyben nyilvánvalóan nem magyar pénzintézetek lesznek a meghatározóak a jövőben, mi egyetértünk. Egyetértünk azzal is, ahogy az Országos Betétbiztosítási Alap működésének változtatására javaslatot tesz a mostani előterjesztés.
Azonban mind az MFB-törvény módosításával kapcsolatos - pontosabban az MFB működésével kapcsolatos - lazítással nem tudunk egyetérteni, továbbá szükségesnek tartjuk azt, hogy az értékpapírtörvény beterjesztésre kerüljön, mielőtt lezárnánk az általános vitáját ennek a törvénynek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A pénzügyi felügyeleti rendelkezés ügyében pedig további tárgyalásokat tartunk szükségesnek. Ezzel együtt remélem, hogy olyan törvény születik, amelyhez mi is megadhatjuk az igen szavazatunkat.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
