FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő, hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény - már többen is említették előttem, én is egyetértek - egy szakmai törvény, amelyben, úgy tűnik, a beterjesztett javaslat európai jogharmonizációja biztosított, figyelembe vette az Európai Közösségek jogának a hitelintézeti szabályozás területén hatályban lévő irányelveit. A Magyar Demokrata Fórum számára különösen fontos, hogy érvényesül az az elv, hogy a magyar szabályozás ne legyen szigorúbb, mint a közösségi szabályozás, elérve ezzel azt, hogy a magyar piaci szereplők külföldön és itthon is versenyben maradhassanak. Sajnos, az idei évben is történt már egyéb területen olyan törvényi szabályozás, amelyben az Európai Unióra hivatkozva szigorúbb kereteket szabtunk meg a törvény által érintett résztvevőknek. A javaslat biztosítja egyben, hogy az egységes piac által támasztott magas követelményekhez a magyar hitelintézeti szektor záros határidőn belül alkalmazkodni is tudjon.
Több képviselőtársam is ugyanazt az észrevételt és logikai felvezetést tette, amellyel én is egyetértek, hogy ennek a törvényi beterjesztésnek két alapvető indoka volt, és ezáltal két nagy csoportba is lehet osztani a javasolt törvénymódosítási pontokat; az egyik egy európai uniós igény; másik pedig az, hogy mint mindenkor, próbáljuk az eddigi tapasztalatokat, igényeket, a megváltozott jogszabályi környezeteket érvényesíteni, és ezt is értelmezhetően bevinni a törvénymódosítás kapcsán.
Külön fel szeretném hívni a figyelmet arra - és mindannyian tudjuk -, hogy nem kértünk átmeneti mentességet a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások területéről, tehát érthető, hogy ebben a tekintetben meg kellett alkotni, javaslatot kellett tenni a módosításra. Természetesen fennáll az a kérdés, hogy mi történik abban az esetben, amikor aközben változnak az európai uniós szabályok, miközben mi megpróbálunk egy jelenlegi uniós szabályozásnak megfelelni. Ez előrevetíti azt, hogy nagyon nagy munka lesz a törvényi munka, ha beteljesedik az az igényünk, hogy a közeljövőben az európai uniós tagországok közé felvételt nyerünk. Minden területen úgy néz ki, hogy komoly és az akkori igényeknek megfelelő törvényi változtatást kell tenni, mégis átfogóan, keretekben szabályozva jobb időben előtte felkészülni, és ez a törvénytervezet is gyakorlatilag erről szól.
Ennek a törvénytervezetnek elég hosszas volt az előélete. Már a tavasz folyamán a háttér-minisztérium és a szakmai kollégák próbálták összefogni a szakmai igényeket, az uniós harmonizációt és így beterjeszteni a kormány elé, azonban a kormány elutasította az akkori változatot. Három kritikus pontja és oka volt az elutasításnak: az egyik meg nem vitatott és további vitára szoruló kérdés volt a betétbiztosítás kérdése, a másik az anonimitás kérdése - ezekre majd később vissza szeretnék térni -, a harmadik pedig, amiről most pár szóban feltétlenül szeretnék beszélni, a takarékszövetkezetek kérdése.
A takarékszövetkezetek egy nagyon speciális intézménye a magyar bankvilágnak: alapítási jogosultságánál fogva szövetkezet, de mégis leginkább bankként működik. Pontosan ezt a kettősséget nem tudta feloldani ez a törvénytervezet, és akadt el a kormányülésen, és mint látjuk, ennek megfelelően a takarékszövetkezetek problémakörét nem kezeli a mostani beterjesztett törvénytervezet, pontosabban azt a formáját, ami egyáltalán az egyeztetések során beterjesztésre került; értelmezhetetlen, sok helyen véleményünk szerint alkotmányellenes elemeket is vetített, és a takarékszövetkezetek teljes szuverenitásának a felszámolásához vezetett volna. Mint említettem, ez most kikerült innen a beterjesztett törvényjavaslatból, azonban gyanítom, hogy akik az indítvány akkori beterjesztését szorgalmazták, nem hagytak fel ebbéli szándékukkal, és várhatóan más formában, de ez a kérdés újra elő fog jönni.
Miért izgalmas kérdés a takarékszövetkezetek kérdésköre? A törvénytervezet három nagy fő területet kezel: a fióknyitás kérdéskörét, a tőkekövetelmények kérdéskörét és a betétnyitás kérdéskörét. A fióknyitás kérdéskörébe tartozik a hálózatépítés, egyáltalán a megtelepedés, és hogy hogyan lehet Magyarországon bankoknak működni. A takarékszövetkezetek speciális helyzetben vannak, igen komoly országos hálózattal rendelkeznek, és ezen belül egy specialitásuk a következő: a legkisebb falvakban is van hálózatuk, fiókszervezetük.
Itt jutunk el addig az érzékeny pontig, ami a Magyar Demokrata Fórumot érinti: a takarékszövetkezetek azok a bankok, amelyek a kis falvakban egyáltalán a bankot jelentik az ott élő személyeknek. Nem gondolnánk, hogy pusztán egy törvényi kötelezettség miatt ezt a szuverén hálózati rendszert piaci alapra kellene helyezni. Mint tudjuk, a takarékszövetkezetek egyik csoportosulásának központi bankja, a Takarékbank jelenleg is a DG nevű német bank tulajdona, több mint 72 százalékos részesedéssel. Érthető, hogy abban a pillanatban piaci alapra helyezi a bank működését, ha egy törvényi szabályozással ezt megengedjük neki, és valószínűsítem, hogy túl sokáig nem mondhatjuk el, hogy a takarékszövetkezetek a kis falvak bankjai, amelyek közel állnak az emberekhez, ismerik a helyi problémákat, helyi adottságokat, és netán még hiteleznek is, mert ismerik a kumulált anyagi és gazdasági hátterét annak a személynek, aki esetleg hitelért vagy egyéb ügylet miatt a takarékszövetkezetet felkeresi.
(9.30)
Az igazi probléma az, hogy egy fióknyitás vagy hálózatépítés kapcsán kinek jut a takarékszövetkezet, milyen érdekcsoportnak. Tudjuk, hogy Magyarországon igen nyitott a bankvilág, döntő többségében magántulajdoni érdekeltségű, és ennek tekintetében rettentő fontos, hogy kinek milyen hálózata van. Ez pedig azért fontos, hogy a kis falvakban élő emberek is ugyanolyan vagy közel ugyanolyan minőségű banki szolgáltatáshoz jussanak, mint amilyenhez a 10 ezernél nagyobb létszámmal rendelkező városok, ahol minimum kettő, de sok esetben már három-négy tőkeerős bank fiókszervezetei jelentek meg.
A fióknyitás kapcsán még egy kérdéskört tárgyal a törvénytervezet, és helyesen tér ki a vegyes tevékenységi rendszerű holdingokra, amikor olyan nagy méretű vállalkozásról van szó, amelynek egyik tevékenysége átnyúlik a banki tevékenységi körbe, miközben a fő profilja egy teljesen más terület. Erre igen-igen érzékenyen és nagy odafigyeléssel kell lennünk, mert a bankrendszer az a gazdasági terület, amely a mostani élet mindennapjaiban nem veszi ki részét elégségesen a közteherviselésből. Ezt több adat bizonyítja. Épp az elmúlt napokban tárgyalt 1999. évi zárszámadás állami számvevőszéki jelentése mutatta meg, hogy a legnagyobb lemaradást épp a pénzintézetek befizetett adóinál tapasztalhattuk, majdnem csak 40 százalékra teljesítettek 1999-ben. Tehát megvan a lehetőségük a hatalmas apparátus és a jól képzett alkalmazottak miatt, hogy egy holdingrendszerben hogyan kell nyereséget egyik vállalati csoporttól a másikhoz áttranszponálni, hogy végül is ne legyen kimutatott nyereség. Ezért nagyon izgalmas az a kérdés, hogy hogyan kezeljük a vegyes tevékenységű holdingrendszereket.
A tőkekövetelmények kapcsán sajnos számos negatív példa halmozódott fel Közép-Kelet-Európában, így Magyarországon is. Ennek kapcsán nyilvánvaló, az egyik nagyon fontos kérdés, hogy milyen tőkekövetelményeket állítunk egy bankcsoport mögé. Teljes egészében egyetértek Tardos Márton képviselő úrral, aki kifejezetten hangsúlyozta, a legnagyobb igényünk egy bankkal szemben, hogy a betétesek pénzét hűen, biztonságosan kezelje, hogy ne legyen semmilyen rossz érzésünk és félelmünk, amikor egy általunk tőkeerősnek hitt bankhoz folyamodunk kéréssel, vagy bármilyen tranzakciót vele szeretnénk lebonyolítani. Biztos tudatában kellene lennem, ha Magyarországon bármelyik bankhoz fordulok, a kérésem teljesülni fog, és nem kell azon aggódnom, hogy vajon teljesülni fog-e. A gazdasági élet tisztítja a bankvilágot, és úgy érzem, valamelyest növekszik a bizalom a bankrendszerek iránt. De még csak az út felénél-háromnegyedénél tartunk, biztos, hogy szorosabb szimpátiát is el lehetne érni.
A betétnyitás kérdése az, amely igazából konkrétan érinteni fogja a magyar lakosság döntő többségét, mert az egyik nagy kérdés a betétbiztosítás kérdése, s mint említettem, a törvénytervezet több mint féléves előélete folytán ez volt az egyik központi kérdés. A kormány nagyon hosszas vita után ezt a változatot javasolta elfogadásra, amit akceptálni lehet. Nem értem a szocialista képviselőknek azt a kérdését, hogy miért kellene ezt két lépcsőben megtenni, mert indokot nem hallottunk hozzá, csak azt, hogy nem jó, hogy egy lépcsőben lesz emelve, magyarul, hogy az eddigi 1 millió forintos betétbiztosítás az uniós csatlakozásunkkor 6 millió forintra fog növekedni. Az igaz, hogy egy bizonyos önrészt is vállalni kell a betétet elhelyező számára, de az egyének szempontjából a garancia mégiscsak nagyobb mértékét látjuk egy ilyen összegnél. Az más kérdés, hogy ennek milyen tőke- és garanciális hátterének kell lenni a banknál és egyéb fedezetet biztosító szerveknél.
A másik kérdéskör az anonimitás. A nemzetközi bűnözés olyan nagy mértékű kiterjedését láthattuk az utóbbi tíz-tizenöt évben, amely addig tabu témaként kezelt svájci banktitkokat is feloldásra késztetett. Ugyanebbe a logikai körbe illik be az, hogy az Unióban nem ismerik az anonim, a név nélküli betételhelyezések lehetőségét. Véleményünk szerint erre nagyon frappáns megoldást javasol az előterjesztő. Azt mondja, hogy az uniós csatlakozás után név nélküli, tehát anonim betétet megnyitni nem lehet, az addig megnyitottakról - mivel azok egy szerződéses formát is takarnak, azaz megszüntetni azonnal nem lehet őket - csak pénzt kivenni lehetséges, és ezzel egy átmeneti idő után mintegy elolvad az anonim számlák sokasága, és a csatlakozás után értelemszerűen már csak regisztrált adatok alapján lehet megnyitni majd betéteket.
Komoly kérdésként merült fel a törvénytervezet által a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöki körébe adható rendelkezési jog, amely egyelőre azt az aggályt veti fel, hogy - úgy néz ki - a kétharmados szavazás igénye miatt ez komoly tárgyalásokat tesz szükségessé az ellenzékkel. Nagy kérdés számunkra, hogy mit is akarunk ezzel elérni, azt-e, hogy a betétesek biztonságát garantálják majd a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének a rendelkezései, vagy netán azt, hogy ezzel a rendeletalkotási jogával a Pénzügyminisztérium vagy akár a parlament fölé nőjön. Ez az igazi kérdés.
A törvénytervezetet összességében a Magyar Demokrata Fórum részéről elfogadásra ajánljuk, és erre kérem a többi frakció képviselőtársait is.
Köszönöm szépen.
