DR. FARAGÓ PÉTER
DR. FARAGÓ PÉTER
DR. FARAGÓ PÉTER (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Ezzel a törvényjavaslattal nekem a legnagyobb gondom az, hogy ez alapvetően indulatokról, érzelmekről szól. Ez azért hiba, mert ha ez a törvényjavaslat hatályos lesz, több százezer embernek az életét fogja megváltoztatni jelentősen.
Beszéljünk az előzményekről! Sajnos, az előzmények bizony hosszú évtizedekre nyúlnak vissza, és bármennyire furcsa, ezt valahol az ötvenes éveknél kell kezdeni, hogy eljussunk a mai napig. Volt valamikor az ötvenes években egy mozgalom, egy téeszesítési mozgalom, amelynek a gazdaságpolitikai megfontolásaival egyet lehetne érteni, talán egyet is kell értenünk - ezzel nem igazán kívánok foglalkozni -, de ha most az időkeretben a nemzetközi kitekintésre lehetőség lenne, akkor be lehetne bizonyítani, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság előnyei mit jelentenek egy gazdaság életében.
De ahogy ma arról szól a történet, hogy arccal csak a kisgazdák felé és a kisgazdaparcellák felé, az ötvenes években fordított volt a dolog. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Úgy van!) Hisz ma már kétségtelen, tudjuk, hogy ez a téeszesítés bizony úgy történt, hogy sokszor erőszakkal, amiről Orosházi képviselő úr, Barkóczy képviselő úr beszélt, és ahogy én mondtam és mondhatjuk is, elnézést a kifejezésért, de beszéljünk nyíltan, sokszor aljas módszerekkel tették azt az ötvenes években, amit tettek. De kérem szépen, ez a múlt, amin ma már utólag nem lehet változtatni, de a múltban okozott sebeket, károkat ma kellene valahogy megoldani és kárpótolni az embereket. Nem kárpótlásról beszélek, hanem kárpótlásról olyan értelemben, ahogy jogilag gondoljuk, tehát kártéríteni kellene. Ez az üzletrésztörvény, amely '92-ben létrejött, erre alkalmatlan volt. Ezt akkor is elmondta Medgyasszay korábbi államtitkár úr, most pedig a képviselőtársunk, hogy ez miért volt alkalmatlan.
Nézzük csak meg, hogy kik ezek a kívülállók! Kérem szépen, a kívülállók jelentős része úgy lett kívülálló, hogy a '92. évi törvény azt mondta, hogy aki legalább öt évig a szövetkezetben volt, dolgozott, kapjon üzletrészt. Jóllehet, már lehet, hogy tíz-tizenöt éve nem dolgozott a szövetkezetben, ennek ellenére vagyonrészt kapott. Én azért zárójelben megkérdezem, hogy '92-ben, amikor az akkori kormány és hatalom ilyen nagylelkű volt, a gyárakat miért nem így osztotta fel az ott dolgozók között. De ez megint egy másik történet. Ezt ma már ne bolygassuk, a lényeg az, hogy létrejött egy kívülálló kategória. Pontosabban, létrejött egy üzletrész-tulajdonosi kör, amely áll a tsz-tagokból, most már úgy neveznénk, hogy szövetkezeti tagokból - ma már nincsenek tsz-ek, hiszen a törvény ezt megszüntette - és kívülállókból. A kívülállók esetében üzletrészt kaptak azok, akik - az előbb mondtam - a '92-es törvény hatálya alá estek.
De kérem, bizonyítható, amit mondok, és tessenek elhinni, dacára annak, hogy politikus vagyok, most nem politizálok, hanem a tényekről beszélek. Tessenek utánanézni! Ugyanis ha érzelmek alapján fogunk most szólni erről a törvényről, nem lesz eredmény. Ne érzelmek alapján beszéljünk, hanem tényekről beszéljünk! A kívülállók döntő többsége, sőt továbbmegyek, a szövetkezeti tagok jelentős része is úgy kapott üzletrészt, hogy soha nem volt köze az ötvenes években történtekhez, tehát nem ő volt az, akitől erőszakkal elvették, sőt semmilyen vagyont nem vitt be. Látom a képviselőtársamat, hogy csodálkozva nézi. Az előbb elmondtam a példát, most megismétlem: én is azon üzletrész-tulajdonosok közé tartozom, nagyon sok társammal együtt, aki annak idején, '92-ben üzletrészt kapott, pedig soha semmilyen vagyont nem vittem be. A mai napig nem értem, hogy miért kaptam üzletrészt. Jó, hát a törvény így döntött, csak nem tudjuk, hogy akkor miért döntött így a törvény - pontosabban, azt is tudjuk, hogy politikai megfontolásokból.
Elhangzott, és főleg Gyimóthy képviselő úr kijelentéseire szeretnék reflektálni, ő mint vezérszónok a következőket mondta - és megint mellékvágányra megy ennek a törvénynek a vitája -: szűk rétegről beszél, amely a vagyont megszerezte.
Kérem szépen, elhangzott itt egy MIÉP-es képviselő, Balczó képviselő úr részéről, amivel teljesen egyet tudok érteni, hogy ma már nincsenek zöldbárók. Akik zöldbárók voltak, már régen nincsenek a szövetkezet mellett. Azt megint csak meg kell vallanunk őszintén, persze hogy voltak simlis szövetkezeti elnökök, mint ahogy vannak simlis emberek, rossz szándékú emberek a társadalom minden területén. Tessenek elhinni azt is, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt miniszter úr, hogy ezek a szövetkezeti elnökök ma már közelében nincsenek a szövetkezetnek. A mai szövetkezeti elnökök, nem is tudni, miért - itt nyilván alapvetően érzelmek is vannak ebben a dologban, és a munka szeretete meg a mezőgazdaság szeretete -, ma szövetkezeti elnökként dolgoznak azon körülmények között, amelyeket önök is elmondtak, hiszen többször elmondták, hogy milyen rossz körülmények között vannak ezek a szövetkezetek, milyen nehezen működnek. Kérdem én, ezek a szövetkezeti vezetők ma a zöldbárók?
A Mercedesről: amit Orosházi képviselő úr mondott, nehezen tudom elképzelni, bár nem akarom kétségbe vonni a szavait, semmi erkölcsi alapom nincs, de nem igazán a mostani szövetkezeti elnökök közlekednek Mercedesszel, hanem akik '92-ben egy kicsit - nem kicsit, mondjuk ki nyíltan - dörzsöltek voltak, azok bizony akkor a kiválás élére álltak, a szétválások élére álltak. Tessék megnézni, hogy azok hova jutottak, és hogy a mostani szövetkezeti elnökök hol vannak!
Istállókról, gépekről beszélt Gyimóthy képviselő úr, rozsdás gépekről és elhagyott istállókról. Kérem, ha ez a törvény hatályba lép, sem az üres istállók kérdését, sem a rozsdás gépek kérdését nem fogja megoldani. Ettől ezek nem lesznek működőképesek. Ennek a két dolognak egymáshoz semmi köze nincsen.
Egy dologban viszont abszolút egyetértek Gyimóthy képviselő úrral, aki azt mondja, hogy megszűnik - ha a törvény hatályba lép - a különbség a belső és a külső üzletrész-tulajdonosok között. Teljesen egyetértek vele. Mind a kettő el fogja veszteni az üzletrészét. Valóban meg fog szűnni a különbség, és megint nem politika, megint nem érzelem: tessenek végiggondolni a folyamatot, tessenek végiggondolni azt, hogy hatályba lép a törvény, a külső üzletrész-tulajdonos hivatalból meghatározott időn belül pénzre válthatja, pontosabban: ki kell fizetni, és a szövetkezeti tag üzletrész-tulajdonos pedig a részjegyét átváltja üzletrésszé, illetve az üzletrészből részjegy lesz. Azt pedig mindenki tudja, hogy ha a szövetkezeti tag kikéri a részjegyét, akkor azt ki kell fizetni, vagyis nem másról szól a történet, mint hogy a szövetkezeti tagot is ki kell fizetni, és a kívülállót is ki kell fizetni. Ez teljesen egyértelmű.
Majd a részletes vitánál rátérek arra, hogy miért vannak alkotmányossági aggályaim, de ahogy különbséget tesz a törvény a külső és a tag között... - de istenigazában mégsem tesz különbséget, mert kicsit megkerüli a dolgot, de ugyanoda lyukadunk ki, hogy a szövetkezeti tag úgynevezett belső üzletrész-tulajdonost is ki kell fizetni.
Mit fog ez produkálni a szövetkezet életében? Nyilvánvalóan azt fogja produkálni, ennek az lesz az eredménye és vége, hogy kikéri a külső üzletrész-tulajdonos, a szövetkezeti tag, csak éppen nincs miből kifizetni. De én még azt is mondom, hogy van olyan szövetkezet, amelyik ki tudja fizetni, de én megkérdőjelezem: van olyan szövetkezet, amely ha ezt kifizeti, a külsőt meg a belsőt, akkor először is már nincs szövetkezet, mert mind a kettőt kifizette, és köteles mind a kettőt... - jó, hatályban, időrendben nem ugyanaz a kettő, de a vége ugyanaz a dolognak. Tehát ez képtelenség.
Tessenek elképzelni - és kérdezem, ugyan költői a kérdés -, el tetszenek képzelni, hogy épeszű szövetkezeti tag nem fogja átváltani részjeggyé az üzletrészét, és nem fogja kikérni a pénzét?! Ilyen ember nincs, aki önmaga ellen dolgozik. Mi történt? Gyakorlatilag a teljes kör kikéri a pénzt, megszűnik a szövetkezet, illetve nem szűnik meg a szövetkezet, mert miután nem tudják kifizetni, az már képtelenség, hogy ekkora kört kifizessenek, elindul egy felszámolási eljárás, ami persze akkor is elindul, ha a kívülállókat nem fogják tudni kifizetni, mert az is tény, hogy ha csak a kívülállókat kellene kifizetni, a ma működő szövetkezetek anyagilag ezt sem tudják megtenni. Mi fog történni? - mert itt azt mondják sokan, hogy mi fenyegetünk. Kérem, én senkit nem fenyegetek, hanem a tényekről beszélek. Ebben az esetben, ha nem fogják kifizetni, elindul a felszámolási eljárás, a felszámolási eljárásnak az a vége, hogy a sorban állás úgy lesz, hogy a végén áll a természetes személy, és nyilván nem fogják kifizetni, mert nem lesz miből.
(13.50)
Itt zárójelben megjegyeznék egy dolgot. Beszéltünk itt már többször zöldbárókról meg hogy mi volt '92-ben. Hogy 2000-ben mi lesz, arról beszéljünk! Elhangzott, hogy a kisgazda körökhöz tartozóak szeretnék majd a vagyont megszerezni. Én még ezt se mondom, sőt bármilyen furcsa lesz, amit mondok, én nem azt mondom: lehet, hogy a szövetkezeti elnökök fogják megszerezni, kérem szépen! Ugyanis egy felszámolásnál ki van a legkedvezőbb helyzetben? A menedzsment. Ki lesz abban a pozícióban, hogy esetleg meg tudja szerezni? Mert az a lényeg, hogy elvesztik a szövetkezeti vezetők a türelmüket, és joggal vesztik el a türelmüket, mert azt egy gazdasággal nem lehet tenni, ami az elmúlt nyolc évben ebben az országban történt! Tessenek elhinni, hogy ezek az emberek tisztességesen dolgoznak, és ezek az emberek nem tisztességtelenek, de ha még egyszer ilyen folyamat elindul, hogy lehetőség lesz rá, akkor nem hiszem, hogy utolsók lesznek a sorban, és azt mondják, hogy menjen el a vagyon - én ezt kizártnak tartom.
Ott fogunk tartani, hogy felszámolják a szövetkezetet. Nem fenyegetek itt hitelintézetekkel, harmadik személyekkel, hanem egyszerűen tény lesz, és majd tessenek megfigyelni 2002-ben, amikor ennek a hatása fog érződni; mert ugye a történet csak 2002-ről is szól valahol, hogy milyen hatása lesz ennek a törvénynek. Ez a törvény a gyakorlatban megszünteti a szövetkezeteknek - nyugodtan lehet mondani - 90 százalékát, és ha megszűnik a ma még működő mintegy 1500 szövetkezet döntő többsége, akkor tessenek végiggondolni, hogy az a magyar mezőgazdaságban mit fog jelenteni.
Azt mondom, hogy az érzelmeket félre kell tenni, nem ez az időpont és hely alkalmas arra, hogy mi ezzel foglalkozzunk, mert ezt valóban a kilencvenes évek elején kellett volna rendezni; úgy kellett volna rendezni - és én akkor azzal egyetértettem -, hogy akinek megvan az a vagyontárgya, amit tőle erőszakkal elvettek, azt visszaadni, akinek pedig nincs meg, és nagyon sok ilyen volt, azt fizessék ki pénzben. De ma már, 2000-ben ezzel a törvénnyel sem azt a korábbi problémát nem lehet megoldani, sem a jelenlegi kívülállóknak a problémáját nem lehet megoldani! Ha önök tárgyilagosan, a tényeket figyelembe véve végiggondolják ezt a folyamatot, akkor nem tudnak más eredményre jutni, mint arra, hogy ennek a vége nem a tagok kifizetése és a kívülállók pénzbeni kifizetése lesz, hanem a szövetkezetek tönkremenetele lesz, annak pedig a hatását ma talán még fel sem tudjuk mérni. De egy biztos: ha ezek a szövetkezetek tönkremennek, akkor a kívülállók ugyan miért járnának jól.
Persze mindig arról szól a történet, hogy mi a megoldás. Itt elhangzott az is, hogy nyolc évig nem történt semmi. Ez majdnem a 22-es csapdája, amiről az a véleményem, hogy itt azért nem történt semmi, mert szinte majdnem lehetetlen a problémát megoldani - majdnem lehetetlen. Talán egyetlenegy lehetőség van: valóban olyan hosszú lejáratú hitelekkel megoldani, ami mellett megkapja a kívülálló a pénzét, de megmarad a szövetkezet mint gazdasági egység, és továbbra is tud termelni - ebbe az irányba kellene elmenni.
Magával a törvénnyel kapcsolatos aggályaimat majd a részletes vitánál kívánom elmondani, és a szövetkezekről szóló törvénynek a számomra aggályos részeit majd szintén a későbbiek folyamán kívánom elmondani.
Végezetül, lezárva a hozzászólásomat, nyomatékkal hangsúlyozom, hogy a korábbi igazságtalanságokat, a korábbi ellentéteket nem lehet megoldani ezzel a törvénnyel, és tessenek nekem elhinni, kisgazda képviselőtársaim, hogy amit önök el akarnak érni politikailag, kizárt, hogy elérjék, mert ennek olyan hatása lesz, ami senki számára nem lesz elfogadható, mert ez gyakorlatilag szinte kivitelezhetetlen.
Köszönöm a türelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
