DR. SOLYMOSI JÓZSEF
DR. SOLYMOSI JÓZSEF
DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági szövetkezetek üzletrészéről szóló T/3010. számú és a szövetkezetekről szóló T/3011. számú törvényjavaslatról szeretném a véleményemet elmondani; bár meg kell mondani, hogy nagyon sok vélemény hangzott már el erről a két törvényjavaslatról, sok véleményt hallottunk a bizottsági üléseken, a bizottságok véleménye itt is elhangzott a plenáris ülésen, és természetesen a plenáris ülésen valamennyi frakció több oldalról is elmondta a véleményét. Lehetett érzékelni, hogy míg a bizottsági üléseken általában a korábban egyeztetett frakcióvéleményeknek megfelelően mint kés a vajban, úgy mentek át ezek a törvényjavaslatok, a plenáris üléseken már nagyon konkrét és nagyon sok esetben korrekt vélemények is elhangzottak.
Igazából talán be is lehetett volna vagy be is lehetne fejezni a törvények vitáját, mert ami lényeges volt, az már lényegében elhangzott. De azt hiszem, mégiscsak néhány gondolatot hozzá kell fűzni ezekhez a törvényjavaslatokhoz, ha másért nem, a jegyzőkönyvek számára. Tudniillik egybehangzó véleményként lehetett elkönyvelni a plenáris vita után, hogy itt egy politikai törvényről van szó, ahol is lehetett érzékelni, hogy valakik megígértek valamit, és ezt a valamit most végre akarják hajtani, teljesen mindegy, hogy az milyen következményekkel jár. Az is elhangzott sok oldalról, azt hiszem, nyugodtan lehet mondani, kormánypárti oldalról is, hogy ez a törvény egy rossz törvény, ez egy használhatatlan törvény ilyen formában, és úgy tűnik, hogy még talán módosító javaslatokkal sem lehet ezt túlzottan megjavítani.
Lehetett látni, lehet érzékelni, hogy ez egy paktumtörvény, ezek a törvények részei az Orbán-Torgyán-paktumnak, aminek a hátterét nemigen ismerjük, de lehetett sejteni, hogy valamikor majd ezek a szövetkezetekről szóló törvények előjönnek. Tehát azt látom, hogy minden világos, ezeket a törvényeket nemigen lehet használni sok mindenre, nem is tudok mást mondani, mint hogy vissza kellene vonni, és egy normális, egy a problémát valóban megoldani akaró törvényt kellene beterjeszteni, mert ebben egyetértés volt a kormány és az ellenzék oldaláról is, hogy valamilyen formában meg kell keresni a külső üzletrész-tulajdonosok problémájának a megoldását, de ezt úgy kellene valahogy megoldani, hogy ne sérüljenek azok, akik még ma is talpon vannak, akik hasznosan dolgoznak, hasznosan tevékenykednek a Magyar Köztársaság érdekében.
Lehetett érzékelni azt is, hogy ezen törvények véleményezése során nagyon sok - nem is tudom, hogy fogalmazzak -, genetikailag kódolt, szövetkezetellenes hozzászólás hangzott el, és teljesen mindegy volt, hogy hangzottak el ellene józan ellenérvek, de mintha senki meg nem hallgatta volna.
(11.30)
Jó néhány érzelmileg túlfűtött hozzászólás volt itt, persze mind a két oldalon, kormánypárti és ellenzéki oldalon - azt hiszem, nyugodtan lehet mondani - ez jellemző volt. Voltak nagyon racionális, helyzetértékelő, jövőbe látó és aggódó vélemények.
Viszont ennek a törvénynek a beterjesztése puccsszerűen történt, legalábbis úgy érzékeltük, hisz nagyon sok mindent figyelmen kívül hagyott az előterjesztő. Figyelmen kívül hagyta például a saját szakértőinek, a saját szakembereinek a véleményét, hisz kaptunk a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól egy hatásvizsgálatot. Igaz, hogy szerény kis hatásvizsgálatnak tűnt ez, de nagyon jellemző és nagyon korrekt módon leírta, hogy milyen következményei, milyen gyászos következményei lehetnek ennek a törvénynek, ha elfogadásra kerül. Ezt nem vette figyelembe a beterjesztő, tehát a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium.
Nem vette figyelembe más minisztériumok véleményét, hisz korábban szinte minden tárca negatív véleményt mondott a törvény beterjesztésével kapcsolatban. Nem vette figyelembe a Bankszövetség véleményét, pedig azt hiszem, nagyon markánsan megfogalmazta a Bankszövetség, hogy milyen következményei lesznek ennek a törvénynek, ha elfogadásra kerül. Nem vette figyelembe a sok érdekképviselet véleményét, nem vette figyelembe jó néhány, kormányzati oldalon lévő országgyűlési képviselő véleményét, hisz lehetett látni, lehetett érzékelni például a mezőgazdasági bizottság ülésén, hogy szinte egybehangzóan az volt a bizottsági tagok véleménye, hogy nem kellene ezt a törvényt tárgyalni, hogy vissza kellene vonni ezt a törvényt.
Ezt mondták azon az ülésen az fideszes a képviselők, ezt mondták az MDF-es képviselők, még a kisgazda képviselők is - akik hozzászóltak - azt mondták, hogy így nem tudják támogatni, csak valamilyen nagyon lényeges átalakítás után. És természetesen az ellenzéki képviselők véleménye teljesen egyértelmű volt: ezt a törvényt nem lenne szabad beterjeszteni. Nem vette figyelembe az előterjesztő nagyon sok aggódó, józan gondolkodású ember véleményét.
Ha már egy kicsit önző is lehetek, akkor azt is mondhatnám, hogy nem vette figyelembe az én véleményemet sem, egy olyan országgyűlési képviselőnek a véleményét, aki 30 éve dolgozik a mezőgazdaságban, a szövetkezeti mozgalomban, és most már több mint 20 éve vezetője egy olyan szövetkezetnek, amely ma is jól működik, ma is stabil, ma is a jövőbe látóan, eredményesen gazdálkodik, tisztességesen fizeti az adót, 600 emberrel van tagi kapcsolatban, és sok olyan kisembernek ad megélhetést, kenyeret, akik különben nem lennének képesek, nem lennének alkalmasak arra, hogy farmokat vásároljanak, hogy farmgazdaságot farmerként tudjanak működtetni, mert egyszerűen a tehetségük arra nem ad lehetőséget. Természetesen itt az anyagi tehetségre gondolok, nem az akaratra. Ilyenek vannak azért az országban; nem olyan sok, de vannak azért jól működő szövetkezetek. Még ezeknél a szövetkezeteknél is zavart kelt és zavart keltettek ezek a törvények.
Arról már nem is beszélek, hogy úgy hozta a sors, hogy én alelnöke vagyok egy nagy mezőgazdasági érdekképviseletnek, nevezetes a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének, tehát a MOSZ-nak. Ebben a minőségemben én is járom az országot, én is találkozom nemcsak a jó szövetkezetekkel, hanem találkozom azokkal is, akiknek nagyon sok a gondjuk, nagyon sok a problémájuk; és találkozom nemcsak olyan típusú emberekkel, akik csak a szövetkezetben tudják a jövőt elképzelni, hanem akik ott élnek a szövetkezetek körül, és látom, hogy hogyan alakult ki az együttműködés, és hogyan képzelik el nagyon sok helyen az együttműködést és a jövőt.
Nekem más tapasztalataim is vannak, mint amit itt néhány kisgazda képviselő elmondott a plenáris ülésen. Én azt tapasztalom, hogy vidéken nagyon sok helyen megtörtént a kiegyezés, békésen, jó szándékkal élnek egymás mellett a szövetkezeti tagok és a magántermelők, magángazdálkodók, és érzik azt, hogy egymásra vannak utalva. Segítik egymást, és nagyon sok helyen meg is találják a megoldást, a közös együttműködés lehetőségét, olyan helyeken, ahol a vezetők, a politikusok is ezt akarják. Természetesen vannak olyanok is, ahol valakik szítják az ellentétet, ott pedig nagyon nehéz a közös gondolkodást megtalálni.
Tehát én azt tapasztalom, hogy olyan politikusokat várnak ezek a gazdálkodók - függetlenül attól, hogy melyik szektorban dolgoznak -, akik nem genetikai gyűlöletből politizálnak, hanem keresik az együttműködés lehetőségét.
(11.40)
Azt is el szeretném mondani, nagyon sok minden elhangzott arról, hogy milyenek a mai szövetkezetek. Ezek a szövetkezetek olyanok, mint amit 1992-ben az átalakulásról szóló törvény rákényszerített azokra, akik akkor a szövetkezést választották. Mert 1992-ben megvolt a lehetőség arra, hogy aki nem akart szövetkezetben dolgozni, volt egy bizonyos idő, az foghatta a vagyonát és minden gond, minden probléma nélkül elmehetett, kiléphetett a szövetkezetből. Akik viszont nem léptek ki, azért nem léptek ki, mert ott akarták a jövőt folytatni, ahol már korábban is, sok éven keresztül éltek és dolgoztak. Tehát megtartották, nem szórták szét azt, amit nagyon sok év alatt összehoztak.
Azt hiszem, ezekre a szövetkezetekre ráfogni, hogy ezek erőszakkal összekorbácsolt, nem tudom, milyen szövetkezetek lennének - nem hiszem, hogy komoly tájékozottságról ad bizonyítékot az, aki ezt mondja. Tehát nagyon sok kisember maradt ott. Még egyszer azt tudom mondani, hogy olyan emberek, akik nem képesek arra, hogy önállóan megéljenek, mert persze a szövetkezetekben is vannak olyan emberek, akik ma is meg tudnának élni a saját lábukon, de a döntő többségük nem. Azt hiszem, ezekkel a kisemberekkel van a nagyobb gond. Azt szeretnénk, ha ezek az emberek nem kerülnének egyik napról a másikra... - hanem az életterük továbbra is megmaradna. Ezek a beterjesztett törvények erre nem adnak lehetőséget.
Nem tudtam, hogy csak 15 perc a rendelkezésre álló időkeretünk, ezért most már csak vázlatosan szeretném felsorolni, hogy a mi véleményünk szerint kik lesznek ennek a törvénytervezetnek a vesztesei.
(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Mindenképpen a vesztesei lesznek a szövetkezeti dolgozók, közülük is körülbelül ötven-hetvenezer ember, akik az utcára fognak kerülni. Vesztesek lesznek a szövetkezeti aktív és nyugdíjas tagok; vesztesek lesznek a külső üzletrész-tulajdonosok is, és ezt nem győzzük eleget hangoztatni. Most már nem fogom még egyszer elmondani, hogyan nem fogják megkapni az üzletrészüket azok a külső üzletrész-tulajdonosok, akiknek most sokan azt ígérik, hogy most eljön a Kánaán, és mindent meg fogtok kapni. Vesztesei lesznek a törvény egésze elfogadásának a szövetkezetek által integrált őstermelők; vesztesei lesznek a földtulajdonosok; vesztesei lesznek a pénzintézetek; vesztesei lesznek a lakosok, a lakosság nagyon széles rétege, különösen a vidéken, az elmaradott térségben élők; és vesztes lesz a költségvetés, az államháztartás is.
Tudják önök, tisztelt képviselőtársaim, hogy kik lesznek a nyertesei a szövetkezetek ilyenformán történő kezelésének? A spekulánsok, akik a csődök, a felszámolások következtében leértékelődő vagyontárgyakat képesek lesznek messze áron alul megvásárolni. Még inkább igaz ez a föld vonatkozásában, hiszen azok a kistulajdonosok, akik eddig a szövetkezetekben adták bérbe a földjeiket, kénytelenek lesznek a jelenleginél is nyomottabb áron értékesíteni a tulajdonukat, hiszen a jövőben a megműveléséről nem fognak tudni gondoskodni. Tudnám még sorolni, hogy kik lesznek a nyertesei ezen törvény elfogadásának.
Szerettem volna beszélni még a szövetkezeti törvényről is, amiről, azt hiszem, igazából nincs is mit beszélni, mert ha úgy hozza a sors, hogy az átalakulásról, illetve a külső szövetkezeti üzletrészről szóló törvényt a parlament elfogadja, akkor a jövőben igazából nem kell beszélnünk szövetkezetekről, mert azok a szövetkezetek, amelyek jelenleg vannak, eltűnnek a palettáról, és azok az alanyok, akik a későbbiekben az alanyai lehetnének egy újabb szövetkezésnek, azt hiszem, valamikor majd lesznek Magyarországon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), de nem belátható időn belül.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
