HERBÁLY IMRE
HERBÁLY IMRE
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő két törvényjavaslat alapvető jó szándékait nem tagadva, nemcsak rosszul sikerültnek, hanem fércmunkának tartom.
Bár mindkét törvényjavaslat valós problémát kíván megoldani, technikailag olyan módszereket választ, hogy a nyomában kimondható: az FKGP elnöke által vezetett FVM, feltehetőleg valamilyen rajta kívülálló oknál fogva, a vidék megrontására készül. Bár az üzletrész bevonásával, az üzletrész-tulajdonosok problémájának a megoldásával, ennek a szövetkezetidegen testnek az eltávolításával magam is egyetértek, egyetértek a külső és belső üzletrész-tulajdonosok problémájának a megoldásával, de a javasolt módszert elítélendőnek tartom.
Itt csatlakoznék egy-két kormánypárti képviselőtársam felvetéséhez, megnyilvánulásához, az általuk elmondottak alapján. Például a miniszter úr azt mondta, hogy szűk csoportérdek, a kolhoz típusú szövetkezetek menedzsmentje, a zöldbárók - ezt nem mondta, de én ezt már megtanultam - megjelenítői -, bírálják; nem gondolom, hogy az MDF, az SZDSZ, a MIÉP politikusai, netán a független Szabó Lukács, az említettek szekértolói lennének. Úgyhogy, államtitkár úr, úgy tűnik, mintha ez a szűk csoport a Kisgazdapárt elitjéből kerülne ki.
Járvás képviselőtársam azt mondta, hogy a szövetkezetek működése nyomán grófi szérűk születnek a magyar ugaron. Egyetértek vele, persze ennek a törvénynek a nyomán értek egyet vele; grófi szérűk születhetnek a magyar ugaron, és a kisemmizett külső és belső üzletrész-tulajdonosok napszámosként jelenhetnek meg az újonnan kialakult nagybirtokokon.
Természetesen nem akarom agyondicsérni a jelenlegi foglalkoztatási helyzetet a szövetkezetekben, de azért mégis van itt olyan munkahely, ahonnan rendszeres jövedelmet kapnak a dolgozó tagok vagy a kívülállók - de dolgozók -, és tudják vállalni azokat a költségeket, amelyek a megváltozott, új módon élő faluban állandóan jelentkeznek. Gondoljunk csak arra, hogy az évtizedek során építési kölcsönök halmozódtak fel, energiaköltségek jelentkeznek, közüzemi költségek jelentkeznek, a gyermekeket tanítani kell, egészen másként kell öltöztetni, mint azon elképzelések nyomán, amelyeket az előterjesztő az új viszonyok között gondol.
És ha ehhez hozzátesszük, hogy az új helyzetben a mezőgazdasági munka jövedelmezősége, a jövedelem, a bevétel, a tevékenység időszaki jellege hogyan változik, akkor fel kell tennünk a kérdést: mi lesz a paraszttal, mi lesz a parasztok családjaival azon évek alatt, amíg nem áll helyre a jövedelmezőség; amíg nem áll helyre az a szociális háló, amelyik végül is ki se alakult; és mi lesz addig, amíg azok a családi birtokok méretben, működőképességben nem jönnek létre, amelyek fent tudnak tartani egy parasztcsaládot?
(11.50)
Amivel vitatkoznék: azt mondja a miniszter úr, hogy a jelenlegi szövetkezetek szavazógépnek használják a tagságot. Szerintem ebből a megállapításból az látszik, hogy sem a miniszter úr, sem a tanácsadói nem voltak az elmúlt tíz esztendőben szövetkezeti közgyűlésen, és nem rezgett az inuk esetleg akkor, amikor a vagyont kellett megosztani, amikor a kívülállók és a bentmaradók között kellett a békét megteremteni, és még egyszer sem terjesztették elő a saját fizetésüket az egyébként nem jól fizetett szövetkezeti tagság előtt, ezt el kell ismernem. Úgyhogy, miniszter úr, illetve államtitkár úr, úgy gondolom, hogy ha részt vett volna szövetkezeti közgyűléseken, akkor nem mondana ilyet.
Szabó József Andor képviselőtársam - akit egyébként nagyon becsülök, és nem is értem igazán, hogy miért vállalta magára a Fidesz-Magyar Polgári Párt vezérszónoki szerepkörét, és nem értem, hogy miért nem vállalták azok a fideszes agrárpolitikusok, akik egyébként nagyon jól ismerik ennek a törvénynek a rezüméit - elhibázott megnyilatkozással kezdte a hozzászólását véleményem szerint, amikor azt mondta, hogy ez a probléma - mármint nem tudom pontosan, hogy a szövetkezeti üzletrészre vagy a szövetkezetre gondolt, vagy hogy miért probléma ez - a rochdale-i takácsok összeállásával kezdődött.
Uraim! Nem azzal kezdődött, ezt már sokan elmondták, de úgy látszik, nem lehet elégszer elmondani: 1992-ben kezdődött, amikor az üzletrészt kitalálták, és folytatódott akkor, amikor a részaránytulajdonról szóló törvényt is holmi politikai paktum részeként - amire utalt egyébként Solymosi képviselőtársam is -, ami most is folytatódik, kitalálták és behozták a gazdálkodás folyamatába, és ezzel mintegy felborították a normális gazdálkodást, de az együttműködést is.
Ami pedig a miniszter úr vízióját, illetve a törvény vízióját illeti az új szövetkezetekről, amely nyomán majd olcsó szolgáltatások és olcsó áruk jelennek meg; sajnos, ezzel vitatkoznom kell. Gondoljon csak arra mindenki, minden jelenlévő, hogyan van ez összhangban a személyi jövedelemadó törvény tervezetével, hogyan szolgáltathat olcsón tagjainak a szövetkezet.
A miniszter úr és a Kisgazdapárt hozzászólója is a családi gazdaságok támogatásáról és az e törvény megszületése után remélt fellendüléséről beszélt. Úgy gondolom, hogy sokkal jobbat tettek volna az ágazatért is, a választóikért is, a remélt választóikért is, ha az infrastruktúra - mármint a családi gazdaságok infrastruktúrájának - megteremtéséért, a finanszírozás javításáért, a technológiai ismeretek és a technológia megvalósulásához szükséges eszközök megszerzéséért tettek volna lépéseket.
Gyimóthy Géza alelnök úrral vitatkoznék, amikor ő építkezésről, a jövő építéséről beszél. Vitatkoznék vele, mert úgy gondolom, hogy ő is, de mindannyian, akik falunk éltünk, tudjuk, hogy építkezni nem romokon szoktak. Építkezni úgy szoktak falun, ahogy azt Medgyasszay képviselőtársam is említette, ahogy Kis Zoltán képviselőtársam is említette, hogy lebontják, ami útban van, kiszedik belőle a használható anyagot, és megépítik azt, amitől remélnek valamit. Itt nem erről van szó, tisztelt képviselőtársaim: rombolásról - és a romokon majd születik valami.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, hogy a törvényjavaslat előterjesztőjét - elsősorban persze a szövetkezeti üzletrészről szóló törvényjavaslatról beszélek, de hasonló véleményem van egy kicsit az új szövetkezetekről szóló törvényről is - nem a mezőgazdaság, a vidék problémájának megoldása iránti igény, hanem sokkal inkább bosszúvágy vezérelte. Úgyhogy amikor én az elmúlt napokban találkoztam földtulajdonosokkal, külső és belső üzletrész-tulajdonosokkal, régi és új típusú szövetkezeti elnökökkel, polgármesterekkel, akkor mind azt kérték tőlem - szinte kivétel nélkül -, hogy próbáljam megértetni: vonják vissza a törvényjavaslatot. Hát én próbálom megértetni, csak igen nehéz, mert alig-alig vannak a patkó másik oldalán olyan képviselőtársak, akik ezt a kiáltást, ezt a kérést megértenék.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha merik, tegyék, mondják ki, hogy nincs szükség termelő tevékenységet folytató szövetkezetekre. De gondolják meg, hogy mi következik ezután falun, vagy ha már meggondolták, akkor tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy éledjen fel valami más, valami biztató! Ha ezt nem tudják megtenni, akkor vállalják a következményeket!
Mindezek figyelembevételével úgy gondolom, hogy elsősorban az elhangzott kormánypárti képviselői módosító javaslatok okán érdemes lenne a törvényjavaslatokat visszavonni, az új javaslatok nyomán a hatásvizsgálatot elvégezni, megszövegezni a most már az érdekképviseletek, az érintettek által is véleményezett és nagyjából konszenzuson alapuló törvénytervezeteket, mert hisz a demokratikus berendezkedés alaptörvényeiről van szó véleményem szerint, a jövő törvényéről van szó, és ez után kellene az Országgyűlés elé jönni ezekkel a törvényekkel.
Az az érzésem, hogy ilyen rövid idő alatt, amikor az előterjesztéstől, a miniszteri expozétól a vita lezárásáig egy hét és körülbelül hat óra áll rendelkezésre, nem lehet egy ilyen fontos törvénycsomagot érdemben és alapjaiban megvitatni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
