T. ASZTALOS ILDIKÓ
T. ASZTALOS ILDIKÓ
T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Magam nem vagyok aktív részese a szövetkezeti életnek, de érdekelt vagyok abban, hogy a magyar vidék sokszínű kultúrája, hagyományai megőrződjenek, ez viszont csak akkor lehetséges, ha a vidéken van munkalehetőség, mégpedig olyan, amely ehhez a kultúrához, ehhez a hagyományhoz illeszkedik. Mivel mindkét törvény a magyar agrárium életébe jelentősen avatkozik be, átrendezi azokat a viszonyokat, amelyeket ma találhatunk az agráriumban, érdemes talán megnézni, hogy milyen is ez az agrárium.
A mezőgazdaság valamennyi mutatója romlott 1999-ben, ez az agrártárca elmúlt évet értékelő jelentéséből tűnik ki. Az FVM beszámolója szakértők szerint önmagában cáfolja a minisztériumi vezetés sikerpropagandáját. Újabb 0,1 százalékkal csökkent a mezőgazdaság folyó áron számított GDP-részesedése '99-ben. A tavalyi mutató már csak 4,8 százalékos arányt tükröz, más ágazatokhoz képest az alacsony jövedelmezőség miatt nem vonzó a befektetők számára. A nemzetgazdasági beruházásokból az agrárszféra már csak 3,3 százalékban részesül.
A mezőgazdasági vállalkozások APEH-kimutatás szerinti árbevétele csupán 0,5 százalékkal gyarapodott, ráfordításaik viszont 2,8 százalékkal nőttek. Emiatt az úgynevezett üzemi eredmény 43,4 milliárd forintról 18,1 milliárdra esett vissza. Ez már nem fedezi a pénzügyi műveletek 30 milliárdos kiadásait, így a vállalkozások 11 milliárdos veszteséggel zártak, ami 27 milliárdos eredménykiesést jelent 1998-hoz képest.
A viszonyaiban és szakmailag újra nem képzelt mezőgazdaság ma a lehetséges minimumot produkálja. A termőterület egyötödén közvetlenül 200 ezer család osztozik, de közvetve 800 ezret érint. A családok nagy része tőkeszegény, és több esetben ismereteik sem elégségesek a versenyképességük növeléséhez. Most mindehhez jön a T/3010. és 3011. számú törvényjavaslat a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről, illetve az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslat.
A T/3010. számú, az üzletrészekről szóló törvényjavaslatról csak a legnaivabbak hihetik, hogy jó megoldás azokra a problémákra, amelyeket az évekkel ezelőtt félrecsúszott osztogatás okozott, amely az ésszerű vagyonszerkezet kialakítását megakadályozta, amikor jöhettek a hajdani földtulajdonosok örökösei, akiknek eszükbe sem jutott visszahurcolkodni földet művelni, jobb esetben kiadták azt művelésre, és most várják a valódi vevőt. Az eredmény: alacsony színvonalú termelés, a fejlesztésre alkalmatlan törpegazdaságok, a kereskedelem kiütéses győzelme a termelés felett, és sok kétségre okot adó támogatási rendszer. Mindezt egy másik hibás, igazságtalan, az egész országra nézve veszélyes osztogatással - ami fosztogatással is végződhet - nem lehet helyre tenni.
Mindazok, akik ezt a törvénytervezetet előterjesztették, védelmükbe veszik a magyar földet, miközben a földműves ember munkája napról napra veszélybe kerül. A Bankszövetség elmondása szerint a szövetkezetek jelenlegi hitelállománya 120-150 milliárd forint, a ma jó vagy viszonylag kockázatmentes hitelek kockázatossá válnak, ami az egész agrárgazdaság hitelképességét rosszul érinti, hiszen a szövetkezeteknél visszaesik a bankok hitelezési tevékenysége, amit nem tudnak a hitelképtelen kistermelőknél kompenzálni, hiszen a törvénytervezet elfogadásakor a bankok a szövetkezetek hitelállományát felmondottnak kénytelenek tekinteni, és ez azon túl, hogy természetesen a bankoknak is veszteséget okoz, a szövetkezetek ellehetetlenüléséhez vezethet, még az előtt, hogy az üzletrészek kifizetését megkezdték volna.
A szövetkezetek tartozásaik és az üzletrész-kifizetési kötelezettségük miatt a vagyonukat természetesen kénytelenek elkótyavetyélni, ez körülbelül 70-80 milliárd forint vagyonvesztést fog eredményezni a bankhitel megfizetésén túl is. Tehát a szövetkezetek tönkremennek.
A kormány politikailag leírta a nagyüzemi mezőgazdaságot, ezzel majdnem 1 millió hektár föld műveléséről készül lemondani, ennek minden ódiumával. Ez egyben talán ígéret az EU-nak, hogy nem szándékozunk betörni, olcsó, jó minőségű áruval elárasztani a piacot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érzem, farizeus magatartás lenne, ha azt gondolnánk, hogy nem ez a cél, tehát nem a szövetkezetek tönkretétele. Hiszen Torgyán miniszter úr több helyen is jelezte, hogy egyik célja az általa csak volt kolhozelnökök és szűk posztkommunista erők érdekeit szolgálónak minősített mezőgazdasági szövetkezetek ellehetetlenítése. A változás annyi, hogy ez kormányvéleménnyé magasztosult, azaz a Fidesz is támogatja ezt a véleményt.
Tehát kimondható, hogy a kormány most óhajtja végrehajtani a rendszerváltást a mezőgazdaságban, az agráriumban, hiszen a nyírségi konzervgyárnak nyújtott nagyvonalú állami segítség vagy a borsodi tejipar fellendítésével foglalkozó nagyvonalú kisgazda tervek, a szövetkezeteket kizáró támogatási rendszerek nem hozták meg a várt eredményt. A szövetkezetek csak nem akartak eltűnni, tönkremenni. Hatékonyabb módszert kellett találni ahhoz, hogy a kisgazda klientúra a mezőgazdaságban is megvethesse a lábát.
A szövetkezeteknek előírták, hogy a szabadon választott Országgyűlés által még 1992-ben létrehozott, a szövetkezeti tagok kárpótlási jegyeként funkcionáló üzletrészek névértékét saját vagyonuk terhére fizessék ki a külső tulajdonosoknak, amelyet 50 milliárd forint értéken nevesítettek. Az biztos, hogy a természeti csapásoktól és a kedvezőtlen piaci viszonyok miatt amúgy is meggyengült szövetkezetek döntő többsége nem tudja teljesíteni a törvény előírásait, ezért felszámolják azokat. Eltűnnek tehát a színről a kormánynak nem tetsző mezőgazdasági szereplők, jöhetnek a leértékelt szövetkezeti vagyont fillérekért megszerző nagygazdák vagy a holland telepesek.
Nem számít, hogy ezzel a tollvonással zsellérsorba süllyesztik a jelenleg földből élők jelentős részét. Nem számít, hogy a hazai termőföldterület csaknem felét még mindig szövetkezetekben dolgozó több mint 100 ezer ember műveli, akinek jelentős része munkanélkülivé válik, zömében olyan településen, ahol nincs más megélhetési lehetőség. Nem számít, hogy ha a közös gazdaság tönkremegy, annak nemcsak a szövetkezeti tagok, de a szövetkezetek által integrált kistermelők és a durván egymillió földtulajdonos is kárvallottja lesz. Nem lesz ugyanis, aki az egyéni gazdáknál elvégezze a szántás-vetést, a szolgáltatásokat, vagy ha lesz, akkor jóval drágábban, és természetesen senki nem fizet majd bérleti díjat, vagy ha fizet, nagyon keveset a művelni nem akaró földtulajdonosoknak. Nem számít, hogy így egy időre műveletlenül maradhat a termőföld egy része, csökkentve ezáltal a termelés mennyiségét, ami az élelmiszerek további drágulásához is vezethet.
Nem számít, hogy az egyébként is súlyos gondokkal terhelt mezőgazdaság versenyképességét tovább rontják, így a sokat hangoztatott, vidék megtartóerejét csökkentik. Nem számít, hogy tovább mélyül a szakadék az emberek között, hiszen a jövedelemkülönbség egyre nagyobb lesz, és ez társadalmi feszültségeket gerjeszt.
Nem számít, hogy a törvénytervezet a jól működő szövetkezeteket is hátrányosan érinti, mert ha át is alakulnak részvénytársasággá - ahogy ezt több kormánypárti képviselőtársam tanácsolta -, az bizony jelentős összegeket emészt fel a szövetkezeteknél, amit természetesen a fejlesztésből, a termelésből kell kivonni. Amennyiben nem tudnak ezek átalakulni, akkor természetesen a jól működő szövetkezetek helyzete is instabillá válik.
Nem számít, hogy az üzletrész-tulajdonosok számára sem jelent igazi megoldást ez a törvényjavaslat, mert nagy részük nem tudja érvényesíteni jogait, hiszen a szövetkezetek már az üzletrész-felosztási terv elkészítése előtt csődbe mehetnek. Számít viszont az, hogy teret adunk a nagybirtokok kialakításának, a spekulánsoknak és a kormánypárti klientúrának.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjenek meg egy személyes élményt, amelyet akkor tapasztaltam meg, amikor Torgyán miniszter urat az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága miniszterré való kinevezése előtt meghallgatta. A meghallgatás keretében kérdést lehetett intézni a miniszter úrhoz.
(12.10)
Akkor én azt kérdeztem a miniszter úrtól, hogy honnan és milyen eszközökkel kíván legalább 20-40 milliárd dollárnak megfelelő tőkét megszerezni a mezőgazdaság szerkezetváltásához. Természetesen én abból indultam ki, hogy a magyar ipar szerkezetváltásához 20 milliárd dollár működőtőke jött be Magyarországra. Ennek legalább a duplája szükséges a mezőgazdasághoz. Ennyi tőkebevonást szükségesnek láttam a mezőgazdaság modernizációjához, az európai uniós versenyképességhez. Torgyán miniszter úr szerint tudatlanságomról tettem bizonyságot a kérdésemmel, mert véleménye szerint ennyi tőke kevés a magyar mezőgazdaságban. Ennél jóval többre van szükség, és erről majd ő gondoskodik. A mikéntről és ennek időbeli intervallumáról azonban nem tett említést.
Tisztelt Országgyűlés! Íme, most láthatjuk, hogy hogyan történik meg a mezőgazdaság modernizálása kisgazda módra. Szétrombolják azt, ami még működik, elkótyavetyélik azt, ami még érték, nem tőkebevitel, hanem tőkekivonás zajlik majd az országban. Ezt azonban nem csak az agrárium fogja megsínyleni. Ezt az agráriumot most kívánja lenyúlni a kormány, és ezt a lenyúlást - elnézést a kifejezésért - az egész ország meg fogja szenvedni.
Éppen ezért mi, szabad demokraták, úgy gondoljuk, hogy ezt a törvénytervezetet vissza kell vonni, általános vitára nem alkalmas, és egy jobb, megfontoltabb, a magyar agrárium érdekeit valóban szolgáló és természetesen ezzel együtt a külső üzletrész-tulajdonosok érdekeit is valóban szolgáló törvénytervezetet kell a Ház elé terjeszteni.
Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslatról, amely a T/3011. számot viseli, és amely szintén a parlament előtt van, röviden szóljak. Ennek a törvénynek az újrafogalmazásához a miniszter úr is és a tárca is nagy reményeket fűz. Ezt megtapasztalhattuk, meghallhattuk a miniszter úr expozéjából is.
Én két dolgot kívánnék megjegyezni, és ez a két dolog tulajdonképpen a működésre vonatkozik. Egyrészt a szabályozás szerint a részjegyre alapozott vagyon a változó tőke és a kilépéskori, vagyonnövekménnyel együtt történő kifizetési kötelezettség miatt a szövetkezeti forma a velük kapcsolatban álló üzleti partnerek és természetesen a bankok számára is kockázatot jelentenek majd, ami természetesen a működést nem segíti.
A jelenlegi szövetkezetek megsemmisítését mindenáron véghez vinni akaró kormányzati szándék nem segít a bizalom helyreállításán, a kockázat csökkentésén. A bankok, amelyek kinyilvánították, hogy a mezőgazdasági, az agráriumbeli beruházások kockázatossá válnak, és nagyon nagy figyelemmel, illetve csak nagyon nagy kockázattal lehet oda tőkét kihelyezni majd az elkövetkezendőken, bizony nem fogják támogatni e szövetkezetek létrejöttét. El kell teljen egy kis idő ahhoz, hogy ezek a szövetkezetek, valóban értékesítési, fogyasztási szövetkezetek majd felálljanak, amelyek talán a magyar agrárium megújulását is hozhatnák. Másrészt nem erősíti a jogbiztonságot az a tény sem, hogy egy ilyen jelentőségű törvénynek végrehajtási utasítása legyen. A gazdaság más területén ilyen jellegű törvénynek, például a gazdasági társaságokról szóló törvénynek nincs végrehajtási utasítása.
Én ezeket a gondolatokat kívántam elmondani, és a T/3011. számú törvénytervezettel kapcsolatban is azt tudjuk mondani, hogy jelen pillanatban az üzletrész-törvényjavaslattal együtt értelmezve nem túl sok értelmét látjuk.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
