DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi szolgáltatók és a betegek közötti, az egészségügyi szolgáltatással összefüggésben okozott károk megtérítése iránti perek száma folyamatosan emelkedik. A nemzetközi tapasztalatok is arra utalnak, hogy az ilyen jogviták esetében a jövőben is az ügyek számának és a kártérítési igények nagyságának növekedésével kell számolni. Ugyanakkor ezeknek a vitáknak a polgári perben történő rendezése a felek számára rendkívül megterhelő. Ezért az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 34. §-a a betegek és az egészségügyi szolgáltatók közötti jogviták peren kívüli rendezésére egy sajátos jogintézményt és sajátos eljárást hozott létre. Eszerint a felek kezdeményezhetik a vita közvetítői tanács előtt történő rendezését.
Tekintettel az újszerű megoldásra és a kérdés nagy jelentőségére, az egészségügyi törvény a közvetítői eljárás szabályainak és a közvetítői tanács összetételének meghatározását külön törvény rendelkezéseire bízta. Ez a külön törvény elfogadása esetén a most tárgyalandó javaslat lesz.
(22.00)
Tisztelt Országgyűlés! A jogviták peren kívüli rendezésére a polgári eljárásjog jelenleg is lehetőséget nyújt. Mégis ezt a lehetőséget a peres felek a tapasztalatok szerint rendkívül ritkán veszik igénybe. A törvényjavaslat ezért a peren kívüli megegyezéseket külön eljárási szabályok megalkotásával és megfelelő adminisztratív háttér felállításával kívánja elősegíteni.
A jogviták peren kívüli rendezésére általánosságban két módszer adódik. A nyugat-európai államokban és az Egyesült Államokban mindkettő alkalmazására találunk példát.
Az egyik az úgynevezett arbitrációs típusú eljárás, amelynek során egy választottbíróság-szerűen működő testület bírálja el az ügyet. Ennek legfőbb előnye, hogy a felek szabadon választják meg az eljáró tanácsot, az eljárási szabályok valamelyest egyszerűbbek, mint a rendes bírósági eljárásban, és ez jelentősen meggyorsíthatja az ügy lezárását. Ugyanakkor az arbitrációs eljárás sok tekintetben hasonlít is a bírósági eljáráshoz. A választottbíróság ugyanúgy bizonyítást folytat le, vizsgálja a jogellenességet és a felróhatóságot, megállapítja a kártérítés összegét és így tovább. A beteg és az egészségügyi szolgáltató közötti jogviták ilyen rendezése tehát valójában nem jelent túlzottan sok könnyebbséget a felek számára. Az ilyen ügyek esetében ugyanis, ha már egyszer a jogvita külső személy általi eldöntését választják a felek, mégis célszerűbb a bírósághoz fordulni, és annak hagyományos eljárására szorítkozni.
A másik lehetséges megoldásként az úgynevezett mediációs típusú eljárás bevezetése mutatkozott. Ebben a közvetítői tanács nem vizsgálja a felróhatóságot, a jogellenességet, nem állapít meg felelősséget és kártérítési összeget sem, hanem csupán mediálja, azaz közvetíti a felek egyezségét, annak létrejöttét. A tanács legfontosabb feladata az, hogy a feleket hozzásegítse a jogvita egyezséggel történő lezárásához. A törvényjavaslatunk ezt a megoldást tartalmazza. Ennek során a követelés egészben vagy részben teljesíthető a felelősség elismerése nélkül, akár annak érdekében is, hogy a jogvita ne kerüljön a nyilvánosság elé.
A mediációs eljárás fontos eleme a titoktartási kötelezettség. Ez az eljárás tárgyában mind a feleket, mind a közvetítőket, mind a szakértőket terheli. Ha a felek egyezségre jutnak, akkor ez, illetve az elhangzottak, szemben a bírósági eljárással, csak a felek együttes rendelkezése alapján kerülhetnek nyilvánosságra. Ezzel a szolgáltató a bírósági eljáráshoz képest sokkal előnyösebb helyzetbe kerül. Megegyezés esetén ugyanis nem kell szembenéznie az ügy médiavisszhangjával, ami a jó hírnevét esetlegesen csorbíthatná. A sérelmet szenvedett félnek is előnyös a mediációs eljárás, hiszen így lényegesen gyorsabban és lényegesebb kisebb eljárási költséggel juthat a követelt összeghez.
Tisztelt Országgyűlés! A jelen javaslat a közvetítés folyamatára nem állít fel részletes szabályokat, csak a garanciális szempontból alapvető kérdéseket rendezi. A közvetítői eljárás adminisztrációját a területi igazságügyi kamarákhoz telepíti, és a közvetítői névjegyzékbe való felvételt, a névjegyzék vezetését a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarára bízza. Meghatározza a névjegyzékbe való felvétel képesítési, szakmai, gyakorlati feltételeit, úgymint jogi, orvosi egyetemi vagy egyéb felsőfokú egészségügyi végzettség, a speciális közvetítői tanfolyam elvégzése, büntetlen előélet, valamint cselekvőképesség.
Az előterjesztés biztosítja a szolgáltató felelősségbiztosítójának az eljárásban való részvételét, észrevételezési jogát, és a jogvita speciális jellege miatt lehetőséget nyújt szakértő igénybevételére is.
A javaslat nem engedi meg az ügyek elhúzódását, éppen ezért konkrét határidőt állapít meg az eljárás befejezésére. Ha az első üléstől számított négy hónapon belül a felek nem tudnak egyezséget vagy részegyezséget kötni, az eljárás célját veszti, ezért azt meg kell szüntetni.
A szabályok rendelkeznek az eljárás során kötött egyezség végrehajthatóságáról és meghatározzák az eljárás költségelemeit. A költségek viselésének fő szabálya a felek megegyezése; a költségviselés csak megegyezés hiányában történik a törvényjavaslatban foglalt szabályok szerint.
Eme új típusú szabályozás majdani gyakorlati működése tapasztalatainak felhasználásával a közvetítői eljárás mint pert megelőző, illetve perpótló technika, más jogterületeken is megvalósítható lesz reményeink szerint. Mindehhez egyfajta mintául szolgálhat a jelen előterjesztés.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy mindezekre figyelemmel támogassa az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
