DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselőtársaim! A közvetítői tanácsról szóló törvényt támogatásra méltónak tartom, mert egy olyan intézményt vezet be, amely - ahogy erről a képviselőtársaim szóltak - példa értékű lehet azoknak a konfliktusoknak a kezelésében, amelyek megoldására a hosszadalmas, bürokratikus bírósági eljárások nem tudnak megnyugtató lezárással szolgálni.
Ellentétben a MIÉP képviselőjével, én nem érzem úgy, hogy ez a javaslat a műhibák eltussolását szolgálná, hiszen a javaslat egyáltalán nem zárja el a bírói út igénybevételének lehetőségét a közvetítés kudarca esetén, és tapasztalataim szerint a szakmában már most is nagy várakozással fordulnak a törvény felé a kollégák, és remélik, hogy az orvosi működéssel kapcsolatos méltánytalan vádaskodás, illetve szenzációkereső bemutatások helyett mód lesz a felek közötti békés megegyezésre.
Képviselőtársaim a tervezet pozitívumait már méltatták. Képviselőtársaim, ezért hadd szorítkozzak mindenekelőtt arra, hogy a törvényjavaslat előkészítői véleményem szerint két kérdésben nem vitték végig a konstrukciót következetesen.
Az első, hogy nem vállalták az egészségügyi közvetítői tanács teljes értékű intézményesítését, és ebből következően nem rendelkeznek arról, hogy a tanácsi eljárás részletes szabályait ki hogyan állapítja meg. A második: nyilvánvaló, hogy a Magyar Igazságügyi és Szakértői Kamara kizárólag gesztora, illetőleg működtetője az önálló jogintézményként megfogalmazott közvetítői tanácsoknak, és nem szerencsés, hogy közvetlen kamarai feladatokat ír elő a törvényjavaslat az egyes eljárásokra vonatkozóan. Megoldásként mutatkozik, ha a törvény az egészségügyi közvetítői tanácsot mint önálló jogintézményt deklarálja, s mint ilyen, eljárásában teljesen független a kamarától, ugyanakkor a kamara feladata a működtetéshez szükséges feltételek biztosítása.
A természeténél fogva kétpólusú eljárásba a javaslat egy harmadik szereplőnek, nevezetesen a biztosítóknak nemcsak részvételi, hanem vétójogot is biztosít. Itt nekem is vannak aggályaim, nem tartom ezt szerencsés megoldásnak, mert könnyen oda vezethet, hogy a felek között létrejövő egyezséget éppen a biztosító fogja elutasítani. Itt utalnunk kell a kialakulatlan bírói gyakorlatra. Azt hiszem, hogy a nemzetközi gyakorlatban is példa nélkül állna, ha egy biztosító dönthetné el az ügy anyagi vonzatait, sőt, a törvényjavaslat jelenlegi szövegébe még ez is belefér: az ügy tartalmi elemeit is felülbírálhatná. Azt gondolom, hogy mindezeken módosító indítványokkal lehet változtatni.
Még egy dolog: a törvényjavaslat általános indoklása, a Házszabály által előírt követelményektől eltérően nem részletezi, hogy a törvény végrehajtásához milyen anyagi források szükségesek. Az Igazságügyi és Szakértői Kamara nem terhelhető e jelentős közfeladat költségeivel, ugyanakkor mint fiatal kamara, biztos, hogy nem rendelkezik a szükséges infrastruktúrával. Ezért azután nyilvánvaló, hogy a kormánynak nyilatkoznia kell arról, mennyi pénzt szán erre. Lehet, hogy az egyes eljárások önköltséges alapon bonyolíthatóak, az induláshoz szükséges tárgyi és személyi feltételek mindenképpen igényelnek kormányzati hozzájárulást.
Tisztelt Országgyűlés! Nem a törvénytervezetből hiányzik, hanem az azt kísérő kormányzati munkából, hogy a betegeket, a pácienseket is felkészítsék a tervezetben megfogalmazott lehetőségre. Ahhoz, hogy a beteg a közvetítésnek ezt az újszerű, Magyarországon még szokatlan módszerét válassza, megfelelő tájékoztatásra, az ügy tisztességes és értő reklámjára van szükség.
(23.10)
Meg kell ismertetni már most a civil szervezetekkel, a betegeket képviselő szervezetekkel ezt a lehetőséget annak érdekében, hogy a későbbiekben a pereskedések helyett ezt az utat próbálják választani. Ezért nem örülök annak, hogy erre az általános vitára, amelyben azért az érdeklődőknek lenne arra módja, hogy valamit megtudjanak erről az új eljárásról, ilyenkor éjfél közelében kerül sor. Elég méltatlan dolog ez, tisztelt képviselőtársaim.
Ugyancsak hiányzik a tervezet hátteréből az a sok apró elemből álló kormányzati munka, ami megfelelően beágyazná a közvetítői tanácsok eljárásának a körülményeit. Gondolok itt arra, hogy az egészségügy minőségbiztosítási rendszerét meghatározó jogszabályok még máig nem kerültek teljes körben kiadásra. Így a minőségi hibák megelőzése, a felelősségbiztosítás reális rendszerének a kialakítása nem történhet meg, tehát nehéz lesz az intézmény felelősségéről szakszerűen és objektívan állást foglalni. Még egyszer, nem a törvénytervezeten kérem mindezeket számon, de azt gondolom, hogy a törvénytervezet tisztességes megvalósításához ezek a feltételek is szükségesek.
Arra is legyen szabad felhívnom a figyelmet, hogy a törvény megfelelő környezeti elemei közül hiányzik az egészségügyi ágazat és a civil szféra rendszeres kapcsolata. Az egészségügyi kormányzat az elmúlt időszakban nem viselkedett - hogy úgy mondjam - következetesen betegcentrikusan, és több apró lépéssel mintha azt igazolta volna, hogy a civil kontrollt nem igazán kívánja. Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat azért mégis arra utal, hogy a kormány vállalja a betegjogokat, vállalja azoknak a következetes érvényesítését, de azt hiszem, hogy a civil társadalom, illetőleg az egészségügyi szakmai irányítás között a kapcsolatrendszer erősítést kíván, itt bizalomerősítésről is szó van természetesen.
Elnök asszony, az egyik szemem sír, a másik nevet a törvénytervezet olvastán, mert örülök annak, hogy néhány apróbb módosítással szándékában, tartalmában és szövegében támogatandó javaslatot olvashatunk. A realitás most mégis azt mondatja velem, hogy könnyen az lehet a sorsa ennek a javaslatnak, mint számos jogszabálynak, amelyik csak a betegek, az állampolgárok érdekében és az egészségügy korszerűsítésének a szellemében született, de a jelenlegi politikai közhangulat nem igazán kedvez a végrehajtásnak, sőt időnként mintha akadályozná is azt. Azt gondolom, hogy azért ez is benne van. A törvénytervezet ezzel szemben megérdemli, hogy az Országgyűlés nagy többséggel fogadja el, sőt a későbbiekben is következetesen kiálljon a végrehajtása mellett, ezzel is kifejezve azt, hogy az élet minden szférájában, más szférában is, nem csak a betegjogok szférájában a megegyezést tartjuk a konfliktusok kezelése legjobb módjának, s formális eljárások helyett az emberi megoldásokra törekszünk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
