DR. SCHVARCZ TIBOR
DR. SCHVARCZ TIBOR
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalandó 2917. számú törvényjavaslat egy régebbi hiányt pótol, és számunkra több dolog miatt is örvendetes.
(22.20)
Megszünteti azt a hiányt, miszerint az egészségügyről szóló törvény életbe lépése óta az a rész, amely a szolgáltató és a beteg közötti jogvitát szabályozza, hiányzott. Ugyanis az 1997. évi CLIV. törvény 34. §-a szól a szolgáltató és a beteg között felmerülő jogviták rendezéséről.
Másrészt a Fidesz hatalomra kerülése óta - mint erre az elmúlt időszakban számos példa volt - igyekezett, igyekszik az egészségügyi törvényt vagy korlátozni, vagy egyes jogszabályi részeit hatályon kívül helyezni. Most, hogy ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, úgy tűnik, hogy a kormány mégis kiáll az egészségügyi törvény mellett. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az 1997. évi törvény végrehajtási rendeletei még mindig nem teljes körűek, ami megnehezíti a törvény végrehajtását.
Harmadrészt az előttünk fekvő törvényjavaslat egy örvendetesen jó javaslat. Ezt ellenzéki oldalról is nyugodtan kijelenthetjük. Az egészségügyről szóló törvény 25 évvel az előző törvény életbe lépése után végre korszerű, európai módon lefektette az orvos és a beteg együttműködésén alapuló humanista orvoslás jogi szabályait. A beteg az egészségügyi törvény értelmében immár nem kiszolgáltatott fél, aki vakon reménykedik a jószerencsében, hanem aktív részese a gyógyítás folyamatának. Orvosától megkapja vagy meg kell hogy kapja a szükséges tájékoztatást ahhoz, hogy maga döntsön a gyógykezelését érintő kérdésekben.
A tájékozott beleegyezés bevezetése megnövelte a beteg együttműködési készségét orvosával, hiszen minél tájékozottabb a beteg a gyógykezelését érintő kérdésekben, annál nagyobb valószínűséggel áll közelebb értékrendjéhez a választott beavatkozási forma, és könnyebben fogadja el a javasolt terápiás eljárásokat.
Az új egészségügyi törvényből, a bevezetett betegjogi szakaszokból datálódik a betegjogi képviselő intézményének bevezetése is, amely segíti a betegeket vitás kérdéseik megválaszolásában, illetve a gyógyítás folyamata során felmerült problémáik gyors tisztázásában. A jogosultságok és szabályok egyértelmű rögzítése nemcsak áttekinthetőbbé teszi - méghozzá mindkét fél számára - az orvos-beteg viszonyt, de számos konfliktust is megelőzhet, és leegyszerűsíti a vitás kérdések megoldását.
Az új egészségügyi törvényben lefektetett jogok, kötelességek egy új iparágat, üzletágat indítottak el nálunk is, hasonlóan a világ számos országához, ez pedig a szolgáltatók ellen indított peres eljárások, a betegek által, ügyvédi irodák által indított kártérítési perek lavinája. Ennek megoldását a világon mindenütt igyekeznek megtalálni. Hollandiában például nevetségesen alacsony összegben állapították meg a kártérítési per kapcsán megnyerhető összeget, ezért ott nem érdemes perelni. Ezzel ellentétes Amerikában a milliós kártérítési összegekért indított perek egyre növekvő száma. Nálunk is már ügyvédi irodák szakosodtak az úgynevezett műhibaperekre.
Goethe szerint, amíg az ember törekszik valamire, nem kerülheti el a tévedéseket. A feszített orvosi munkatempó mellett elkerülhetetlenül becsúszhatnak olyan hibák, tévedések, melyek akár az adott esetben végzetesek is lehetnek, de a szolgáltató és a beteg között bármilyen más esetben is keletkezhet vitás kérdés. Ennek megoldására szolgáltak eddig az indított perek, ahol a legtöbb esetben nem vagyoni kártérítésért folytak a perek, vagy a büntetőfelelősség megállapítása volt a per tárgya.
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 34. §-a a betegek és az egészségügyi szolgáltatók között fennálló jogviták peren kívüli rendezésére egy sajátos jogintézmény, eljárás bevezetését iktatta törvénybe. Eszerint jogvita esetén a felek kezdeményezhetik annak közvetítő, tanácsadó által történő rendezését. A közvetítői eljárás - külföldön ismert nevén mediáció - hazánkban még alig ismert. Általános törvényi szabályozására még nem került sor, részterületen is ez az első törvényjavaslat.
Hasonló eljárást alkalmaznak jelenleg a gyámügyi esetekben, a gyermekek elhelyezésének megoldásában ma Magyarországon. A külföldi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a közvetítői eljárás hatékony konfliktuskezelési mód. Főleg az Európai Unió szorgalmazza ennek bevezetését az eddig felgyülemlett kedvező tapasztalatok miatt is. Az Egyesült Államokban már több évtizede minden jogvitára kiterjedően működik a közvetítő közreműködésével történő konfliktusmegoldás lehetősége. Az utóbbi időben Európa országaiban is egyre jobban terjed.
A közvetítői eljárás legfontosabb alapeleme, hogy az érintett felek mindegyike önkéntesen válassza ezt a lehetőséget, továbbá a bizalom- és a titoktartási kötelezettség vállalása.
A közvetítői tanács nem dönt, nem ad jogi tanácsot, itt nem történik meg a felelősség megállapítása, nincsenek és nem is lehetnek büntetőjogi vonatkozásai a dolognak, hiszen az a bíróságra tartozó peres ügyek tárgya.
Ez annál inkább fontos, hiszen ha a peres eljárás esetén megállapítják a felelősséget, ez egy hosszú jogi folyamat vége, amely óhatatlanul nagy nyilvánosságot kap, különösen a per elindulásának elején. Különösen akkor, ha nem egyértelmű a felelősség megállapítása, rossz hírbe hozza az orvost, az adott szolgáltatót, még akkor is, ha a per végén kiderül, hogy nem is volt felelős a szó jogi értelmében; ez árt a hírnevének, a beteget pedig pereskedő, esetleg nehéz beteg hírébe hozza. Ez a dolog megnehezíti a beteg életét abban az esetben, ha tudja, esetleg szüksége lehet még, vagy az élet úgy hozza, hogy szüksége lesz az adott szolgáltatóra, annak szolgálatait igénybe fogja venni óhatatlanul is. Ez későbbi etikai nehézségeket is felvet az orvos részéről. A betegben indokolatlan szorongást, félelmet kelthet. A közvetítői eljárás keretében a jogvita gyors megoldására kerülhet sor, amely egyformán szolgálja mindkét fél érdekét, és megoldást jelent a fenti etikai problémára is.
A beteg gyorsan jut hozzá a kártérítéséhez, az egészségügyi szolgáltató, de még a felelősségbiztosító is előnyös helyzetbe kerül, hiszen a több évig elhúzódó per következtében súlyos kamatköltség is terhelné. Lényeges szempont az is, hogy a közvetítői eljárás - eltérően a választottbírósági eljárástól - nem zárja el a feleket eleve a bírósági út igénybevételétől abban az esetben, ha végképp, a törvény szabta határidőn belül négy hónap alatt nem tudnának megegyezni.
A betegjogi képviselő intézményének és az egészségügyi közvetítői eljárásnak nagyobb nyilvánosságot, reklámot kellene biztosítani, mert sem a betegek, sem a szolgáltatók nem ismerik, és nem is tudnak élni ezekkel a jó lehetőségekkel.
Hibája a törvénynek, hogy a végrehajtás szabályai még nem készültek el. Ezért kell két lépcsőben hatályba léptetni a törvényt, mivel nem lehetséges a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara névjegyzékének összeállítása. Hasonlóan akadályt jelent, hogy csak később kerül sor a szakképzés megszerzési módjának, költségeinek meghatározására. A törvény a szolgáltató és a beteg közötti jogvitát orvosolja, de ebből kimaradt a gyógyszerész és a beteg közötti jogvita rendezésének lehetősége is. Ehhez pedig az kell, hogy vagylagosan gyógyszerész tagja is lehessen a tanácsnak.
Összességében a beterjesztett törvényjavaslatot jónak tartjuk, és később benyújtandó módosító javaslatokkal elfogadhatónak ítéljük.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
