ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Elnézést kérek, ha néhány gondolatot ismételni fogok az előttem felszólalók előadásából, de teszem ezt azért, mert néhány esetben más következtetésre jutok majd.
Ahogyan arra a T/2917., most tárgyalt törvényjavaslat általános indoklásának első mondata emlékeztet: "Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 34. §-a a betegek és az egészségügyi szolgáltató között felmerülő jogviták peren kívüli rendezésére egy sajátos jogintézmény, eljárás bevezetését iktatta törvénybe." Ez a sajátos jogintézmény a közvetítői eljárás, amely a bírósági eljárástól eltérő, perkímélő speciális jogi megoldás az orvosi műhibák és egyéb, az egészségügyi szolgáltatással kapcsolatos panaszok jogvitáinak gyors rendezése érdekében.
A polgári peres eljárások helyett a betegeknek, hozzátartozóiknak, illetve a betegellátó intézményeknek - általában az egészségügyi szolgáltatóknak - valóban kölcsönös érdekük lehet a megegyezés. Hazánkban - mint azt hallottuk - az orvosi műhibák ugyanúgy előfordulnak, mint a világ bármely országában. Egyes őszintének tűnő vélemények szerint ezek a műhibák nálunk sajnálatosan gyakoriak; gyakoribbak a nyilvánosság elé kerülteknél. Számuk növekszik, de gyakoriságuk nem a magángyakorlattal, hanem véleményünk szerint az ellenőrzés jelenlegi teljes hiányával függ össze. Sajnálatos, hogy még a büntetőjog körébe tartozó esetek nagy részét sem tárják fel.
Az okok elemzése nem ennek a vitának tárgya, bár képviselőtársaim már utaltak néhányra közülük, de elhárításuk nélkül a panaszok hatékony orvoslására sem a bíróságok, sem a most készülő új jogintézmény gyakorlata nem lesz képes.
(23.00)
A közvetítő eljárásra visszatérve: ennek lényege egy alku, egy gyors alku, teljes titoktartás mellett. Előnyei: a betegek örülnek a gyors kártérítésnek, ha már egészségüket nem nyerhetik vissza. Különösen a vitatható esetekben pedig éppen a közvetítő tanácsok tevékenysége nyújthat megoldást kínáló lehetőséget az egészségügyi ellátás vesztesei számára.
A szolgáltató hajlandó lehet akár magasabb kártérítést is kifizetni, mint amit vélhetően a bíróság megítélt volna, hiszen az előterjesztő által is említett súlyos plusz kamatterhek mellett a vétett szakmai hibák okozta presztízsveszteségét is megtakaríthatja. Köszönhető egyébként ez a 10. §-ban rögzített teljes körű titoktartási kötelezettségnek, amelyet a részletes indoklás vonatkozó szakasza az eljárás leglényegesebb elemének nevez.
Ez a leglényegesebb elem ugyanakkor a törvényjavaslat legnagyobb veszélyforrása is, lehetőség az orvosi hibák eltussolására, azok feltárása helyett. Hasznos erkölcsileg és anyagilag egyaránt a Magyar Igazságügyi és Szakértői Kamara által névjegyzékbe vett tanács tagjelöltjeinek számára, hiszen ez egyfajta szakmai elismerés, de mindenképpen anyagi előnyökkel is jár. Hogy így legyen, erről a törvényjavaslat 12., 13. §-ában hangsúlyosan rendelkezik, talán a kelleténél hangsúlyosabban is, amint erre Béki képviselőtársunk utalt.
Vesztesről ne beszéljünk, mert ezt csak feltételes módban tehetnénk. Veszélyről annál inkább, mert ez az alku valóban alkalmas az orvosi hibák eltussolására. Hiszen a csendben és titokban lezárt ügyek éppen a veszélyeztetettek elől zárják el a hibák és mulasztások későbbi kivédésének, kizárásának a lehetőségét; azok elől tehát, akik az alkunak még nem részesei: a későbbi betegek, és maga a vétlen orvostársadalom elől. A közvetítői eljárás titoktartási kötelezettsége a feleket mintegy cinkossá teszi, a vétkes lehetőséget kap, hogy megvásárolja a sértett hallgatását. Ez lehetőség, s ha gyakorlattá válik, lehet a szolgáltató üzleti érdeke, de semmiképpen sem a betegeké vagy a még egészséges társadalomé.
A Magyar Igazság és Élet Pártja úgy véli, hogy a közvetítői eljárás titoktartási kötelezettségének csak az orvosi titoktartás fogalmát kellene fednie, ezt meghaladóan a nyilvánosság korlátozása megkérdőjelezhető. Az orvos arra esküszik, hogy munkája során - idézem - "a beteg üdve a legfőbb érdek". Természetesen nyilvánvaló, hogy nemcsak a betegé, hanem az orvosé is. Az orvos nem hibázhat. Ha hibázik, vállalnia kell a következményeket. Ha munkakörülményeinek hibát, hibákat provokáló kialakítója van fölötte, bármely szinten, a következményeket neki is vállalnia kell.
Vitatható tehát az az álláspont, hogy a betegellátás súlyos hibáit majd pénzzel el lehet intézni. Megelőzni számos hibát lehetne pénzzel, de bekövetkezett károk esetében már csak azok enyhítéséről lehet szó. Ezért az orvostársadalom munkakörülményeinek és feltételeinek radikális javítása, munkájának folyamatos ellenőrzése, szünet nélkül a leghibátlanabb, leglelkiismeretesebb munkára ösztönzése, az esetleg elkövetett hibák számonkérése és bizony szankcionálása is előtérben kell hogy maradjon.
A fentiekre tekintettel észrevételezzük a közvetítői tanács összetételére vonatkozó szabályozási tervet is. Az eljárás komolyságát veszélyeztetheti a véleményünk szerint túl tágra és alacsony szintre is nyitott keret. Valamint szükségét érezzük további garanciális elemek beépítésének, hogy a nemtelen egyezségek kiküszöbölhetők legyenek.
Tekintettel arra, hogy a közvetítői intézmény a hazai jogrendben tökéletesen új, az eljárás ismeretlen, továbbá, hogy igen gyakori problémát érint, valamint arra, hogy a beteg és a szolgáltató közötti konfliktusban a beteg a kiszolgáltatottabb, szükséges, hogy ezt a rendszert bevezetése után, a szükséges korrekciók elvégzése érdekében is folyamatosan ellenőrizzük.
A MIÉP a közvetítői eljárás bevezetésével, a titoktartási kötelezettségnek az orvosi titoktartás fogalmára való szűkítésével és a közvetítői tanács tagjaira vonatkozó törvényi előírások megszigorításával egyetért.
Köszönöm szíves figyelmüket.
