DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az SZDSZ képviselőcsoportja az álláspontja megfogalmazásakor az Alkotmánybíróság ítéletéből indul ki.
Ez az ítélet kimondja: a legfelsőbb államhatalmi népképviseleti szervnek a helyi képviselő-testület feloszlatását eredményező, politikai felelősségével terhelt döntési jogával mindaddig nem indokolt élnie, amíg a konfliktuskezelésre rendelt más jogintézmények is rendelkezésre állnak. Ez a bíróság döntéséből nagyon egyértelmű kategória. S ha már tényeket kell vizsgálnunk, azt a tényt kell vizsgálnunk, hogy ezek a konfliktuskezelési megoldások rendelkezésre állnak-e. A mi megítélésünk szerint igen, rendelkezésre állnak a konfliktuskezelési megoldások, rendelkezésre áll a bíróság a viták rendezésére.
Azt gondolom, az a vita, amely a mai napon is kialakult a körül, hogy mit kell és mit nem kell bizonyítani, azért terheli ezt a határozati javaslatot, mert nem egy tipikus országgyűlési határozati javaslattal van dolgunk. Olyan országgyűlési határozati javaslattal van dolgunk, amelyet az alkotmány külön nevesít, és amely döntés speciális helyzetbe hozza az Országgyűlést, egyfajta igazságszolgáltatási jogkört ad az Országgyűlésnek.
(19.50)
Az Alkotmánybíróság helyesen ismeri fel, hogy az alkotmánynak azon rendelkezése, amely kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltatási hatalom elkülönül egymástól, ez a döntés, ez az alkotmányos rendelkezés csak akkor érvényesül, ha az Országgyűlés nem veszi át az igazságszolgáltatás jogkörét, ha nem gyakorolja a bíróságok helyett a bírósági jogköröket.
Mindazok a képviselőtársaim, akik azt mondják, hogy helyes az, ha képviselők mentelmi jogát nem függesztik fel, akik azt mondják, hogy helyes az, ha a bíróság lassan működik, helyette majd az Országgyűlés hoz ítéletet, mindezek a képviselők messze elrugaszkodtak az alkotmánynak azon klasszikus, már a felvilágosodás kora óta létező alkotmányos elvtől és a magyar hatályos alkotmányban is létező elvtől, hogy el kell határolni, el kell választani egymástól a törvényhozó, az igazságszolgáltató hatalmat és természetesen a végrehajtó hatalmat is.
Amikor a kormánypárti többség igazságszolgáltatási funkciót úgy akar ellátni, hogy a felperes képviselője egyben a bíró is, akkor visszatér a felvilágosodás előtti állapotokhoz, visszatér ahhoz a rendszerhez, amikor a király a saját ügyében is ítéleteket hozott. Ez szerintünk helytelen, rossz gyakorlat.
Ebben a dologban, ebben az ügyben konkrétan erről van szó, mert a tisztelt Háznak tisztában kell lennie azzal, hogy a feloszlatást kimondó, pusztán a kormánypárti képviselők - ilyen értelemben politikailag felelős, de politikailag érintett kormánypárti képviselők - döntésére alapuló határozat megszünteti az igazságszolgáltatás egyéb szerveinek működését, hiszen a képviselő-testület feloszlatása esetén az a per, amely a képviselő-testület kezdeményezésére a polgármester ellen folyik, megszűnik, hiszen megszűnik mind a felperes, mind azt alperes ebben a perben. Ez a per nem folytatódhat tovább. (Dr. Répássy Róbert: Ez nem igaz! Nem szűnhet meg!) De ez igaz, mert nincs felperes az ügyben, egy feloszlatott testületnek egy konkrét személlyel szemben... (Dr. Répássy Róbert: Az önkormányzat nem szűnik meg!) De a felperes megszűnik, képviselő úr - ne kiabáljon, majd utána hozzászólhat -, megszűnik a felperes. Ugyanaz történik, tisztelt képviselőtársam, ami történt akkor, amikor megvásárolta az egyik televíziótársaság a konkurens televízió működését. (Dr. Salamon László: Az televízió, az más!) Ugyanez az eset történik.
Mint ahogy az Országgyűlés átveszi az igazságszolgáltatás feladatát minden olyan mentelmi ügyben - nemcsak ebben -, ahol úgy ítéli meg, hogy Magyarországon 3200 polgármester közül 3199-nek bíróság előtt kell felelnie azért, ha mondjuk, az ügyészség - tehát nem egy magánszemély, hanem az ügyészség - bűncselekmény alapos gyanúja miatt eljárást indít ellene, de van egy, aki fölötte van a törvényeknek, mert ő jó politikai kapcsolatokkal rendelkezik, ezért őfölötte magyar bíróság ítéletet nem mondhat ki.
Az Alkotmánybíróság ítélete egyértelműen kimondja azt, hogy nem tekinthető önkényesnek a helyi képviselő-testület működése akkor, ha a helyi önkormányzás zavartalanságának biztosítása érdekében a testület igénybe veszi a konfliktus feloldására rendelt törvényi eszközöket. Kérdésem: igénybe vette-e a testület ezeket az eszközöket? A válasz az, hogy igen.
Erre kormánypárti képviselőtársam, Vitányi képviselő úr feláll, és azt mondja, hogy a bíróság egy év múlva hoz ítéletet. Ha ez így van, tisztelt képviselőtársaim, nem ezzel a problémával kellene foglalkoznunk, hanem azt kellene mondanunk, hogy Magyarországon nem működik a jogállamiság, hiszen a bíróságok egy év múlva hoznak ítéletet, ezért egyszerűbb, ha a parlament eldönt minden olyan ügyet, ami már egy éve folyik (Dr. Vitányi István: Nem ezt mondtam!); nemcsak ezt az ügyet kellene elbírálnunk, hanem az összes, mintegy 400 ezer polgári perben, ahol esetleg hosszan született a döntés, nekünk kellene döntenünk. Egyszerűbb a dolog: átvágjuk a gordiuszi csomót, törvényekkel leváltjuk az igazságszolgáltatást, és létrehozzuk azt a rendszert, ami néhány képviselőtársamnak szimpatikus lenne, de amit demokráciának és jogállamnak nem lehet nevezni.
Ezért, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy az a határozati javaslat, amely nem túl elegánsra sikerült - hiszen fura módon az alkotmánybírósági ítéletből csak egy oldalon vett észre érveket, a másikon nem -, az elfogulatlan, pártatlan döntőbíró szerepéből kibillenti a kormány előterjesztőjét, hiszen az Alkotmánybíróság egy sor olyan érvet is felsorolt, amire a kormány véletlenül nem hivatkozott. Egyébként a kormány előterjesztője - csak azok kedvéért mondom, akik nem voltak ott az alkotmányügyi bizottság ülésén - nem cáfolta meg tételesen az állításokat, hanem azt mondta, hogy a határozati javaslatban szereplő két ítéletre történő hivatkozás az a harmadik ítéletre való hivatkozás, amit ekkor és ekkor hoztak meg. Ő maga nem tudja pontosan, hogy hány eljárás indult, de a határozati javaslat indoklásában benne volt, hogy húsz eljárás indult.
Hosszú ideig beszélt, és aki odafigyelt, hallhatta is, hogy mit mondott. Néhány elemet megcáfolt, néhány elem a mai napig is kérdéses, hogy minek alapján állította a kormány azt, amit állított. Azt gondolom, hogy ha a kormány ebben a tekintetben nem győzi meg a parlamentet, hogy pártatlan, tárgyszerű és a tényeknek megfelelő határozatot terjesztett elő, akkor különösen nagy a képviselők felelőssége, akik ebben az ügyben a bírói székbe akarnak ülni, mert oda kell ülni: ez nem törvényhozási szék, ez bírói szék - ítélni kell ebben a kérdésben. Én a magam részéről szívesen támogatnám a kormány előterjesztését, ha ez az előterjesztés a bíróság ítélete után kerül elő, és az az állapot, amit Isépy Tamás mond, bekövetkezik.
Jelen pillanatban azonban a kormány előterjesztése meg akarja akadályozni azt, hogy az igazságszolgáltatás a kérdésben döntsön. A kormánypárti képviselők egyszer már megakadályozták azt, hogy ebben az ügyben az igazságszolgáltatás döntsön egy közvádas eljárás kezdeményezése kapcsán. Zárójelben jegyzem meg, rendkívül képmutatónak tartom, hogy ezek után ugyanennek a kormánypárti többségnek a minisztere előáll és azt mondja, hogy meg kellene szüntetni a közvádas ügyekben a mentelmi jog intézményét, mintha nem a kormánypárti képviselők miatt került volna ez egyáltalán szóba. Nem kell ehhez új törvényt alkotni, a kormánypárti frakcióknak érvényesíteni kell azt a gyakorlatot, amit egyébként az igazságügy-miniszter helyesnek tart, és ebben én egyetértek vele: ha közvádas ügy van, adja ki a parlament a megvádoltat, és majd a bíróság eldönti az ügyet.
Ha viszont a bíróság helyébe lépünk és megakadályozzuk azt, hogy a bíróság ítéletet hozzon, akkor ezt már nem lehet a képviselő-testület terhére róni, hogy nem tudta befejezni azt a fegyelmi eljárást, aminek az alapját egy büntetőfeljelentés képezte; egy olyan büntetőfeljelentés, amely büntetőfeljelentés ügyében éppen a parlament miatt nem születhetett büntetőbírósági döntés. Ez szerintem nem korrekt és nem tisztességes érvelés.
És nem teheti meg ezt az a képviselőcsoport sem, amelyik az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsba delegált taggal rendelkezik, és bárhol kérhetné, a törvény értelmében indítványozhatná a még inkább soron kívüli tárgyalást; erre törvényi felhatalmazása van. Megkérdezem: megtette-e a kormány igazságügy-minisztere, hogy ezekben az ügyekben kezdeményezte a soron kívüli tárgyalást? Megtették-e azok a kormánypárti képviselők, akik bent ülnek az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban, hogy a válság feloldása érdekében soronkívüliséget kezdeményeztek? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Ha ezt nem tették meg, akkor szerintem most még várnia kellene a parlamentnek is. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
