DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmány- és igazságügyi bizottság többsége általános vitára alkalmasnak találta a határozati javaslatot. A többségi véleményen lévő képviselők részéről megfogalmazott indokok között többek között a következő érvek szerepeltek.
A parlamentnek nem feladata, hogy igazságot tegyen a polgármester és a képviselő-testület közötti vitában. A parlamentnek nem feladata, hogy az alkotmányellenes helyzet kialakulásához vezető utat vizsgálja. Az eljárás - jogi műszóval élve - nem kontradiktórius a parlament előtt, nincs felperes és nincs alperes, az Országgyűlés nem kíván igazat adni valamelyik félnek. A kialakult alkotmányos konfliktust tényként kell kezelni, az Országgyűlés feladata a konfliktus alkotmányos feloldása. Tényként kell megállapítani azt is, hogy az önkormányzatiság két legitim, törvényesen megválasztott szereplője, a polgármester és a közgyűlés közül legalább az egyik nem tudja gyakorolni a választópolgárok által ráruházott helyi közhatalmat, ezáltal csorbul a választópolgárok közösségének önkormányzáshoz való alkotmányos joga.
Az alkotmány szerint az önkormányzat élén a polgármester áll, akit a választópolgárok közvetlenül választanak. Ez az alkotmányos rendelkezés másfél éve nem érvényesül, az önkormányzatot az eredetileg csak a polgármester időleges, de nem tartós helyettesítésére megválasztott alpolgármester vezeti, aki megbízatását ebben a minőségében nem közvetlenül a választópolgároktól kapta. A képviselő-testület a konfliktust feloldhatta volna, ha önmagát feloszlatja, ezzel a képviselőknek és a polgármesternek is megszűnt volna a megbízatása, de a közgyűlés ezt a döntést nem hozta meg. Ezzel a konfliktust állandósította, konzerválta.
(18.50)
Mindezek után a többségi véleményen lévő képviselők szerint csak egy megoldás látszik - ahogyan az önkormányzati bizottság többségi véleményét megfogalmazó képviselőtársamtól is elhangzott -, érdekes módon ugyanahhoz az elvhez, a népfelség elvéhez nyúl vissza a többségi állásponton lévő képviselők véleménye, azaz végül is döntsön a nép, döntsön ebben a konfliktusban a hódmezővásárhelyi választópolgárok közössége.
Szeretném még tájékoztatni arról a tisztelt Országgyűlést, hogy a képviselő-testület nevében eljáró két alpolgármester levelet intézett a bizottság tagjaihoz. Ebben a levélben a kormány előterjesztésében bizonyos megállapításokat kifogásolt a két alpolgármester, illetve azt cáfolta. A bizottság tárgyalása során meghallgatta az előterjesztő Belügyminisztérium képviselőjét, aki meglehetősen hosszú előadásában pontról pontra cáfolta az alpolgármesterek által írt levél állításait. Ehhez egyébként a bizottsági ülésen nem mutatott be jegyzőkönyveket, nem mutatott be határozatokat és ítéleteket az előadó, tekintettel arra, hogy abban az ügyrendi kérdésben, hogy szükséges-e okirattal bizonyítania a kormánynak az indoklásban leírt álláspontját, a bizottság többsége úgy találta jónak, ha ezt a szokást nem vezetjük be a parlamentben, hogy a bizottság és a parlament elé kerülő anyagokat okirati bizonyítékokkal kellene a kormánynak bizonyítania. Egyébként megjegyezték a bizottságban a többségi véleményen lévő képviselőtársaim, hogy az alpolgármesterek a maguk leveléhez sem csatoltak okirati bizonyítékokat, az ő állításaik is kizárólag a levélpapíron szerepeltek.
Mindezek után, tisztelt Országgyűlés, a bizottság többsége tehát általános vitára alkalmasnak találta a határozati javaslatot, és azt elfogadásra ajánlja a parlamentnek.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)
