DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Azért jelentkeztem rendes felszólalásra is, hogy ennek a vitának, ennek az ügynek egy olyan oldalát, egy olyan vetületét is megvilágítsam, amely szerintem eddig kellőképpen nem kapott hangsúlyt ebben az ügyben.
Az ügyben a jogi álláspontját szerintem minden képviselőcsoport, minden képviselő eléggé részletesen kifejtette.
(21.10)
Többen utaltak arra - és teljesen joggal utaltak arra -, hogy az Országgyűlés ebben politikai természetű döntést hoz; azon túl, hogy vannak jogi érvek, mégpedig komoly jogi érvek szólnak az álláspontok mellett, mégis politikai természetű döntést hoz az Országgyűlés. Ez egyébként természetes, ez az Országgyűlés lényegéből fakad.
Azt a kifejezést is sokan használták, hogy ez az ügy precedens, és ebben szerintem igazság van, hiszen hosszú távra felállítunk bizonyos szempontokat, hogy ezeket az alkotmányos helyzeteket hogyan kezeli az Országgyűlés. Éppen ezért, mivel ez precedens értékű ügy, szerintem rá kell világítani azokra a politikai okokra is, amelyek egyáltalán létrehozhatnak egy ilyen konfliktust. Szilárd meggyőződésem, hogy az ehhez vezető jogi környezet nem más, mint az önkormányzati választási törvény; az az önkormányzati választási törvény, amelyet 1994-ben az akkori kormányzó többség, az MSZP és az SZDSZ egyoldalúan, az ellenzék kivonulása mellett fogadott el. Egyébként nem erre akarom most felhívni a figyelmüket, hanem arra szeretném felhívni a figyelmüket, ebben a parlamentben ideje lenne elgondolkodni azon, vajon helyes volt-e az a döntés, hogy '94-ben úgy határozta meg az Országgyűlés a választási szabályokat, hogy egyfordulós választással, gyakorlatilag relatív többséggel rendelkező politikusoknak engedi azt, hogy az önkormányzatban a választópolgárok közösségét képviseljék.
Ez a konfliktushelyzet meggyőződésem szerint nem állhatna elő, ha olyan választási rendszert alkalmazna, olyan választási rendszert alakítana ki az Országgyűlés, amely kizárja azt, hogy egy relatív többségű legitimitással rendelkező képviselő, tehát olyan képviselő, akit nem a többség választ meg, hanem az indult versenyzők közül a legtöbb szavazatot kapja meg, az a képviselő együtt dolgozik, mondjuk, egy olyan polgármesterrel, akit a választópolgárok többsége választ meg. Szerintem ez elhibázott döntés volt.
Egy egyfordulós választás nem tudja kialakítani a polgármester és a képviselő-testületi többség harmonikus együttműködését. Ezt csak olyan választási rendszer tudja kialakítani, amelyben biztosított a többségi elv a választásokon. De tegyük félre ezt a vitát! Ebben a választási ciklusban valószínűleg nincs lehetőség arra, hogy megváltoztassuk ezt az önkormányzati választási törvényt. Mindenki gondolkozzon el rajta! Szerintem legalább annyira érdeke, mondjuk, a Magyar Szocialista Pártnak, mint a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak, hogy ilyen jellegű törvénymódosításon elgondolkozzon.
Ennek a vitának a másik vetülete, hogy politikai döntés születik a hódmezővásárhelyi képviselő-testület feloszlatása ügyében. Ez valóban így van, tehát politikai kérdés, hogy a jelenlegi helyzet fenntartása és egy új választás utáni helyzet kinek áll az érdekében. Azt gondolom, túl azon, hogy a választópolgároknak érdekében áll, hogy ők döntsenek a választott képviselőikről, semmiképpen se mondanám azt, hogy a jelenlegi helyzet fenntartása érdekében áll, mondjuk, a polgármesternek, akit megfosztanak attól a lehetőségtől, hogy gyakorolja a jogait.
Semmiképpen se mondanám, hogy a jelenlegi helyzet megszüntetése érdekében állna azoknak az alpolgármestereknek, akiket ugyanezen polgármester megválasztása esetén biztos, hogy még egyszer nem választanak alpolgármesternek, mivel jól tudjuk, hogy alpolgármester csak az lehet, akit a polgármester előterjeszt erre a tisztségre. Tehát nem hiszem, hogy új választás esetén, ha például ugyanez a polgármester kapja a megbízatást, ezek az alpolgármesterek még egyszer alpolgármesterek lesznek.
Azt sem hiszem, hogy a politikai pártoknak érdekében állna, hogy ebben az ügyben a nép, a választópolgárok döntését megakadályozzák. Vagy lehet, hogy mégis? Elgondolkodtak már azon, képviselőtársaim, hogy ebben az ügyben mi hozza egy táborba az MSZP-t, az SZDSZ-t és a MIÉP-et? Elgondolkoztak arról, hogy az ügyben - még egyszer megismétlem - az MSZP, az SZDSZ és a MIÉP ebben egy táborban van? Valószínűleg az, hogy... (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: A demokrácia!) Igen, örülök neki, hogy MSZP-s képviselőtársaim most a demokráciára hivatkoznak. Persze, ha máskor a MIÉP-et a kormány támogatásával vádolják, akkor elfelejtenek erre hivatkozni, de nem baj. Úgy gondolom, ebben az ügyben az hozza őket egy táborba, hogy gyakorlatilag attól félnek, hogy a választásokon, amire a 2002-es általános választások felénél, 2000-ben kerülne sor, ezek a pártok rosszul szerepelnének.
Aki fél a választásoktól, aki fél a nép döntésétől, az ebben az ügyben a feloszlatás ellen fog szavazni. Aki viszont úgy gondolja, hogy nekünk, politikusoknak, a politikai pártok itt ülő parlamenti képviselőinek semmi okunk arra, hogy a nép választási akaratától féljünk, az nyugodtan döntsön úgy, hogy ennek a konfliktusnak a megoldását a népfelség elve alapján visszautaljuk a választópolgárokhoz. Azon túl, hogy ezzel megoldjuk az alkotmányellenes helyzetet is, úgy gondolom, segítené a politikai tisztánlátást, ha a választópolgárok mondhatnának ítéletet afelett, ami másfél éve zajlik Hódmezővásárhelyen.
Szabó Attila képviselőtársam az előbb azt mondta, hogy valamifajta tragikomédia az, ami történt. Igaz, ez így van. De miért nem akarjuk a népre bízni, hogy döntse el, kik azok, akik ezt az ügyet okozták? Szerintem a nép Hódmezővásárhelyen másfél év alatt elég alaposan tájékozódott arról, hogy kinek van igaza. Hogy ők mit gondolnak arról, hogy ebben az ügyben kinek van igaza, azt biztosan el tudják dönteni. Teljesen felesleges kiskorúnak tekinteni a választópolgárokat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kérem önöktől, még ha megfogalmaznak is aggályokat a határozati javaslattal szemben, azt ne vitassák el a hódmezővásárhelyiektől, hogy úgy, ahogy 1998-ban joguk volt meghatározni, hogy kik legyenek a képviselőik és ki legyen a polgármesterük, arra 2000-ben is legalább ugyanolyan joguk legyen. Azt ne vitassák el, hogy ha most tartjuk meg ezt a választást, akkor ugyanazok az emberek fognak dönteni a saját választott képviselőikről - ezen ne vitatkozzunk! Az Országgyűlés semmiféle jogot nem von el a választópolgároktól - az Országgyűlés pontosan visszateszi a választópolgárok kezébe azt a jogosítványt, amely őket alkotmányosan megilleti.
Azt gondolom, ha már politikai szinten is zajlik a vita, az a helyes, ha nem mi akarjuk a választópolgárok helyett eldönteni, hogy mely politikai erőkre kell bízni Hódmezővásárhely vezetését, ezt a választópolgárok maguk döntsék el. Ennek még nem találták fel jobb módját, mint egy választás megtartását. Még egyszer kérem képviselőtársaimat, hogy minden esetleg felmerülő kérdésük ellenére gondolják végig, szabad-e megfosztani Hódmezővásárhely választópolgárait attól, hogy úgy, ahogy '98-ban döntöttek a sorsukról, 2000-ben is döntsenek a sorsukról.
Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
