KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Túl a félidőn, a kormánynak szembesülnie kell tevékenysége valós mérlegével és a közvélemény tapasztalatokon alapuló értékítéletével. Ez a kormány szerencsére nem hivatkozhat kedvezőtlen körülményekre, hiszen a gazdaság növekvő teljesítménye tény. Ezért próbálja újabb és újabb és egyre hangzatosabb ígéretekkel feledtetni korábbi ígéretei elmaradt teljesítését.
A Széchenyi-terv nem más, mint az előző kormány által elindított és a jelenlegi kormány által leállított fejlesztési programok, illetve a megígért, de el sem kezdett fejlesztések gyűjteménye. (Taps az MSZP soraiból. - Moraj a Fidesz soraiban. - Lendvai Ildikó: Azt nem ötéves tervnek hívták? - Gyürk András: Olvasd el!) Tulajdonképpen a költségvetésben - amit még nem láttunk, csak a sajtóból értesültünk róla - szereplő béremelések, támogatásnövelések ugyanebbe a kategóriába tartoznak.
A baj csak az, tisztelt kormányoldal, hogy aki itt élt az elmúlt két esztendőben, az legalábbis kétkedéssel fogadja mindazt, ami most ígéretként elhangzik. Kétkedéssel fogadja mindaz, akinek a házát elvitte az árvíz vagy a belvíz, és aki sokáig reménykedve várta, hogy a sokszor újra és újra megígért tízmilliárdokból majd csak megérkezik az, ami őt illeti, és aki mára feladta ezt a reményt.
Kétségekkel, kétkedve fogadja az, aki egészségügyi dolgozóként komolyan vette a 400 százalékos béremelést, majd be kellett érnie 4 százalékkal, vagy aki a közelmúltban csak a töredékét kapta annak a pénznek, amire a hangzatos bejelentés alapján számított.
Kétkedéssel fogadja az újabb ígéreteket az a pedagógus, aki elhitte, hogy a béremelésére ígért összeg ott van az önkormányzatoknál, és kénytelen volt tudomásul venni, hogy az önkormányzatoknak csak a feladatai növekedtek meg, a rendelkezésükre álló források viszont nem.
A nagycsaládos, aki szívesen végezne a társadalom számára hasznos munkát - ahogy a miniszterelnök úr fogalmazott -, és venné igénybe az adókedvezményt akár több százezer forint értékben, de nincs munkalehetőség a számára, sőt közmunka sincs, hiszen arra ez a kormány egyharmadát költi annak, amit az előző kormány, ezeknek a nagycsaládosoknak nem vigasz, hogy egy jó állású, vezető beosztású, háromgyermekes család évente majdnem félmilliós családtámogatásban részesül.
Kétkedéssel fogadja az ígéreteket az a nyugdíjas, akinek a fogyasztása más szerkezetű, mint a polgároké, aki úgy számolja, hogy bizony számára az infláció legalább 20 százalékos, de esetleg 30 százalékos. Kétkedve fogadja tulajdonképpen mindenki, aki két éve azt tapasztalja, hogy a kormánynak egy-egy intézkedés bejelentése mindig sokkal fontosabb, mint annak a végrehajtása.
Tisztelt Ház! A szocialisták távlati célja egy olyan Magyarország megteremtése, amely mindannyiunké, amely mindenkinek esélyt ad a felzárkózásra, és ahol nem a szegények, nem a fizetéstől fizetésig élők, ahogy a miniszterelnök úr a vigadóbeli beszédében szólt róla, hanem a középosztályhoz tartozók, a tisztes körülmények között élők vannak többségben. Ám amíg önök kormányoznak, addig szerényebb, de az érintetteknek nem kevésbé fontos célokat kell kitűznünk: megállítani a lecsúszást, megállítani az elszegényedést. Ehhez a gazdaság növekedését közelítő béremelést, a közszférában az ennél is magasabb utoléréshez szükséges béremelést, olyan minimálbér-emelést, hogy az ne a költségvetést gazdagítsa, hanem a munkavállalót, és ne a kisvállalkozónak, a munkaadónak jelentsen elviselhetetlen terheket. A nyugdíjasoknak 13. havi nyugdíjat, más fogyasztói kosarat és azt, hogy ne ők hitelezzenek a költségvetésnek; a családosoknak családipótlék-emelést, és mindenkinek igazságosan közteherviselést.
A miniszterelnök úr egyetértett egy felszólalással, ha jól emlékszem, Csurka István frakcióvezető felszólalásával, aki azt mondta, hogy többre lenne szükség (Várhegyi Attila: Rosszul emlékszel.), és ő is azt mondta, hogy többre lenne szükség. A helyzet jobb, tisztelt Ház, mert többre van lehetőség. Remélem azonban, hogy egyre nincs és nem lesz lehetőségük, arra, hogy hároméves költségvetést (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) készítsenek. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Hahaha!)
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
