ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelettel köszöntöm mindannyiukat az Országgyűlés őszi ülésszakának nyitónapján. Követve szokásainkat, az őszi ülésszakot megnyitó hozzászólásomban két kérdésről szeretnék beszélni. Először is tájékoztatni szeretném önöket az Országgyűlés nyári szünetében történtekről, majd néhány gondolatot szeretnék megosztani önökkel a jövőről, az előttünk álló hónapok, az előttünk álló ülésszak teendőiről, immáron a kormány által elfogadott adótörvények és költségvetési törvényjavaslatok fényében.
Tisztelt Elnök Úr! 1998-ban, amikor a választók bizalmából a polgári kormány hivatalba lépett, Magyarország nagy célokat tűzött ki maga elé. Ezeket a célokat most itt idő híján nem szükséges teljes egészében felidéznünk. Csupán három olyan célt szeretnék említeni, amelyekkel a rendszerváltás időszakában bekövetkezett káros, a polgárok és családjaik életét hátrányosan érintő folyamatokat akartuk kijavítani. Ezek a rossz folyamatok korábbi téves helyzetfelismerésekből és elhibázott döntésekből fakadtak.
1998-ig a gazdasági növekedés és a pénzügyi egyensúly Magyarországon egymás rovására érvényesült. Ha lendületet kapott a növekedés, akkor megbomlás fenyegette a pénzügyi egyensúlyt, és amikor úgy tűnt, rendben vannak a pénzügyek, nem tudott lábra kapni a gazdaság. Mi arra vállalkoztunk, hogy az egyensúly megtartása mellett az Európai Unióban tapasztalt növekedési ütem kétszeresének érdekében mozgósítjuk a magyar gazdaság és a magyar emberek addig ki nem használt energiáit, kezdeményező- és vállalkozási képességét.
A második nagy cél, elnök úr, az volt, hogy javítsuk a gyermekeket nevelő családok helyzetét. Hosszú időn keresztül nagyon sok család számára az újabb gyermek vállalása egyet jelentett a szegénység kockázatának vállalásával. Így aztán a rendszerváltoztatás legnagyobb vesztesei a gyermekes családok voltak. E helyzet megváltoztatása volt a legfontosabb célunk.
A harmadik rossz folyamat lényege pedig az volt, hogy az ország versenyképességét a világgazdaságban a bérek alacsonyan tartásával próbálták javítani. Mi pedig azt gondoltuk, hogy növekvő bérek mellett is lehetséges Magyarországot versenyképessé tenni.
Tisztelt Elnök Úr! Azért idéztem fel a megváltoztatandó rossz folyamatokat és a kitűzött nagyívű célokat, hogy jobban megérthessük a mögöttünk hagyott néhány hónap biztató gazdasági és társadalmi fejleményeit. Szeretném önöket arról tájékoztatni, hogy ennek az esztendőnek az első felében a gazdaság növekedése az előzetes adatok szerint minden bizonnyal 6 százalék felett lesz. Az infláció továbbra is egyszámjegyű, a világpiacon megismert magas olajárak ellenére, s annak ellenére, hogy az Európai Unió országaiban, éppen a magas olajárak miatt, a pénzromlás üteme kétszeresére nőtt, és van olyan európai uniós ország, ahol háromszorosára. Ennek ellenére Magyarországon, bár nem a remélt ütemben, de továbbra is sikerült tartanunk a pénzromlás csökkenő ütemét.
Azt is fontos hírnek érzem, hogy az államadósság a nemzeti össztermékhez viszonyított mértékét illetően 15 esztendő óta először elérte, alá csökkent a 60 százaléknak, s ez már az a szint, amely az Európai Unión belül a közös pénzhez tartozó országok számára előírt szint. Úgy érzem, ez szép teljesítmény a magyar gazdaságtól. S mindeközben - azt is szeretném elmondani -, úgy, ahogy azt önök a költségvetési törvényben számunkra meghatározták, a költségvetési hiány mértéke is folyamatosan csökken.
Önök tudják, hogy Magyarország számára, így a mostani kormány számára is fontos a külföldi működőtőke megérkezése Magyarországra. De van valami, ami legalább ilyen fontos, de még az is lehet, hogy fontosabb: ez pedig az, hogy a hazai kis- és középvállalkozók is részt tudjanak venni a magyar gazdaság teljesítményében.
Az előbb említett, első félévben mért 6 százalékos növekedés azért kedves különösen a szívünknek, mert mögötte más folyamatok húzódnak meg, mint a korábban néha rövid ideig tapasztalt gazdasági növekedési adatok mögött. A mostani növekedés mögött, tisztelt hölgyeim és uraim, ott van a belföldi kereslet növekedése, ott van az a körülmény, hogy a vámszabad területi, általában külföldi cégek által használt területeken kívüli, tehát magyar, úgynevezett vámterületi export is jelentős mértékben nőtt, nő a belföldi kereslet, s a turizmus rekordbevételt könyvelhet el, ami szintén jót tesz a hazai kis- és középvállalkozásoknak; 14,2 százalékkal nőtt a turizmus bevétele az első félévben a tavaly ilyenkor mért adatokhoz képest, ami új rekord.
(14.10)
Szeretném önökkel megosztani azt a tényt is, hogy az iparban - ahol az export eddig is magas volt, és az első félévben több mint 32 százalékkal nőtt - az első félévben a belföldi értékesítés is 9,3 százalékkal nőtt, ami arról árulkodik, hogy a magyar kis- és középvállalkozások is kezdenek bekapcsolódni a gazdasági növekedést eredményező, megélénkülő vérkeringésbe.
Szintén jó hírként szeretném önöket arról is tájékoztatni, hogy valamelyest sikerült enyhítenünk a beruházások területi egyenetlenségén is. A mögöttünk hagyott két esztendőben a mintegy 900 millió dollárnyi beruházásnak most már 35 százaléka az északkeleti térség öt megyéjébe irányult, ami áttörést jelent, és jó reményeink vannak, hogy a folyamat az év hátralévő hónapjaiban is folytatódik. Elegendő megemlítenem talán azt, hogy a múlt héten, hosszú idő után először újabb beruházás történt a magyar acéliparba, és egy új acélművet adhattunk át Ózdon, amely termékeinek nagy részét garantált külföldi piacokra szállítja. Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy az autópálya-építés is megindult, amely órási beruházás az ország elmaradottabb részén, akkor jó reményekkel nézhetünk a jövőbe, ha azt a célt akarjuk teljesíteni, hogy a magyar gazdaság fejlődésének területi egyenlőtlenségén enyhítsünk, és az ország keleti része is méltó társa lehessen a Dunántúlnak.
Összességében az év első felének gazdasági folyamatai, különösképpen az év második negyedévében tapasztalt folyamatok azt az összegzést mondatják velem, hogy a pénzügyi egyensúly megőrzése mellett sikerült jelentős növekedést elérni, a hazai vállalkozások lehetőségei és teljesítményük növekedett, kitágult, az emberek többet vásárolnak és költenek, és ezzel új lehetőségeket kínálnak a hazai kis- és középvállalkozóknak, és az eddig elhanyagolt térségekbe is sikerült beruházásokat irányítani. Úgy érzem, hogy ez a magyar gazdaság és a magyar polgárok szép sikere, kérem tehát mindannyiukat, függetlenül attól, hogy ellenzéki vagy kormánypárti padsorban ülnek, hogy támogassák azt a polgári gazdaságpolitikát, amely meghozta ezeket a sikereket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Kedves Képviselőtársaim! Bizonyára hallottak arról is, hogy kedvező népesedési folyamatokat rögzíthettünk az elmúlt fél évben és a mögöttünk hagyott néhány hónapban is. A házasságkötések száma Magyarországon 10 százalékkal nőtt, 1300 gyermekkel több született az év első felében, mint tavaly ilyenkor, és 4 százalékkal csökkent a halálozások száma is. Ezek reménykeltő tények, és azt igazolják, hogy a családokat középpontba állító kormányzati és társadalmi gondolkodás igenis eredményre vezethet.
Engedjék meg, hogy az egész parlament nevében szívből köszöntsem azokat a fiatalokat, akik első vagy újabb gyermekük felnevelése mellett kötelezték el magukat a legutóbbi hónapokban. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Az örökség azonban - mint azt mindannyian tudjuk - meglehetősen súlyos. Ezek a kedvező változások csak mérsékelni tudták a népességfogyás ütemét. Úgy érzem, hogy folytatnunk kell azt a kormányzati gazdaságpolitikát, amely elsősorban a dolgozó és gyermeket nevelő családokat támogatja, és azt hiszem, nemcsak az előttünk álló ülésszak során, hanem még hosszú-hosszú éveken keresztül folytatnunk kell ezt a munkát, ha a Magyarország számára súlyos fenyegetést jelentő, romló népesedési tendenciákat szeretnénk megfordítani.
Örömmel tájékoztatom önöket arról is, hogy az új építési engedélyek száma egy esztendő alatt 38 százalékkal emelkedett, és csak egyedül júliusban 56 százalékkal több építési engedélyt adtak ki, mint korábban, és ezzel egy időben megindult a valóságban is 18 ezer új lakás építése. Úgy gondolom, hogy mindannyiunkat örömmel tölthetnek el ezek a fejlemények. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Mindannyian tudjuk, hiszen emlékezhetünk rá, hogy korábban az ellenzék egy része országos reklámkampányt folytatott a kormány lakáspolitikája ellen. Szerencsére ez már a múlté, úgy érzem, hogy az idő és a polgárok együttesen igazolták azt, hogy jó úton indultunk el, amikor hosszú-hosszú évek tehetetlensége után végre valami pozitív változást tudtunk előidézni a magyar lakáspolitikában. Ezért arra szeretném kérni a kormánypártiakat, de az ellenzékieket is, hogy ne gyengítsék a sikeres lakáspolitikát, hanem segítsék az embereket abban, hogy minél nagyobb számban élhessenek azokkal a lakáskedvezményekkel, amelyeket az idén és bővülő formában a következő esztendőben is igénybe vehetnek.
Ami a béreket illeti, tisztelt hölgyeim és uraim, az önök előtt fekvő összeállításban találhatnak erre vonatkozó adatokat - ha megengedik, én most azokat nem sorolom fel. Csupán annyit szeretnék megemlíteni, hogy a nyáron az egészségügyben és a szociális ellátásban dolgozók számára a magyar gazdaság jó teljesítménye következtében egyhavi bérjuttatást tudtunk kifizetni. Szép eredmény, különösen ha arra gondolunk, hogy tavasszal még milyen természeti csapásokat kellett átélnie mindannyiunknak. Úgy érzem, hogy ez a lehetőség, ez az egyhavi bérjuttatás a munkájukat becsülettel végző polgárokat dicséri, hiszen ők tették lehetővé, hogy a kormány ezt a kifizetést végrehajthassa. És ez még akkor is elismerésre méltó teljesítmény, ha az egészségügyi bérjuttatást ügyetlenül jelentette be a kormány.
Tájékoztatom önöket arról is, hogy a kormány továbbra is kitart a 40 ezer forintra történő minimálbér-emelés gondolata és programja mellett. Elkészítettük a szükséges felméréseket, és azt tudom önöknek mondani, hogy az ország lakosságának 80 százaléka támogatja, hogy ez megtörténjen. Remélem, ez elég erős támogatás ahhoz, hogy a szociális partnerek is elfogadják a kormány kezdeményezését.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezt az alkalmat szeretném felhasználni arra is, hogy megköszönjem azok munkáját, akik lehetővé tették, hogy méltó módon ünnepeljék meg az emberek Magyarország ezeréves születésnapját. Örülök, hogy háttérbe szorultak a hétköznapok során ismert, megosztó törésvonalak, és mindannyian tiszta szívvel és barátsággal ünnepelhettünk az egész országban. Talán még soha nem fordult elő Magyarország történetében, hogy egyszerre, egy helyen másfél millió jóakaratú ember gyülekezzen össze egy közös ügy érdekében és egy közös baráti érzéstől vezettetve.
(14.20)
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek után engedjék meg, hogy néhány szót szóljak az előttünk álló ülésszak teendőiről. Bizonyára emlékeznek arra, hogy az elmúlt esztendőben azzal a gondolattal álltunk önök elé, hogy azt kértük, a kormány egyszerre tárgyalja az állami költségvetést és a társadalombiztosítási alapok költségvetését. Úgy érzem, ez tavaly elég jól sikerült.
Ebben az esztendőben azt szeretnénk elérni, hogy a költségvetést és a tb-alapok költségvetését egyszerre tárgyalja az ország, és egyszerre alkosson meg két költségvetést, a 2001-est és a 2002-est. Én tudom, hogy rettentő politikai vitákat lehet hallani e gondolat felől, de mégis szeretném önöket arra kérni, hogy a lényegtelen politikai megközelítéseket válasszák el a lényeges közgazdasági szakmai szempontoktól, és lássuk be mindannyian, hogy az egész országnak az az érdeke, hogy a magyar gazdaság tervezhető, kiszámítható, megbízható legyen, és a kétéves költségvetés - mint az üzleti élet egyértelműen pozitív jelzései mutatják - ezt a célt jól szolgálhatja.
Az adótörvények vitáját pedig úgy kezdheti meg a tisztelt Ház, hogy a költségvetés sarokszámait már nyilvánosságra hoztuk, és jó néhány fejezeti főösszeg végleges száma is napvilágot látott már. Van lehetőség arra, hogy önök, tisztelt képviselőtársaim, az adótörvényekről úgy fejtsék ki a véleményüket, hogy egyúttal azt összefésülik azzal, amit a költségvetésről gondolnak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A jövő egyik legfontosabb célját úgy hívják, hogy Széchenyi-terv. Örömmel mondhatom el önöknek, hogy a Széchenyi-terv sikeres megvalósításához szükséges forrásokat a következő két évre szóló költségvetésekben sikerült megteremtenünk. Van azonban egy olyan körülmény, amely talán még kevésbé ismert önök előtt; az adótörvényekhez tartozik, de csak a legutolsó pillanatban sikerült megállapodni ez ügyben a magyar vállalkozók képviselőivel. Kérem, hogy ezt a gondolatot támogassák, mely gondolatnak az a lényege, hogy 2001-ben és 2002-ben lehetővé szeretnénk tenni, régi reformkori álmokat segítségül híva, hogy a tőkeszegény kis- és középvállalkozásokat megerősítsük. Ennek érdekében készen állunk annak elfogadására, hogy az ötven fő alatti létszámot foglalkoztató kis- és középvállalkozások jövedelmük első 10 millió forintjáig ne fizessenek adót Magyarországon. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Annak érdekében, hogy átérezzük a döntés súlyát, szeretném önöknek elmondani, hogy ez összességében mintegy 70-80 milliárd forintot jelent a magyar gazdaság számára. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a tb-járulék mértékét is szeretnénk csökkenteni 2001-ben 3 százalékkal, majd 2002-ben további 3 százalékkal, akkor azt kell mondanom, hogy a magyar gazdaságtörténetben talán példa nélküli, hogy egyetlen esztendőben ennyi pluszforrás maradhasson kint a gazdaságnál, és azt ne vonja el az állam újraelosztás céljából.
Mindeközben azonban jó esélyek vannak arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy a családtámogatások mértékét növeljük, és az adómentes jövedelem határát is fel tudjuk emelni. A terveink szerint egy gyermek után 2001-ben 400 ezer forintig, két gyermek után 643 ezer forintig és három gyermek után pedig 1 millió 350 ezer forintig nem kell adót fizetni a családot eltartó szülőknek. Ez nagyon jelentős, három gyermek esetében több, mint kétszeres növekedést jelent.
Örömmel szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat arról is, hogy az összes szükséges megállapodás megszületett annak érdekében, hogy a magyar mezőgazdaság is a 2001. évet az áttörés éveként élhesse meg. (Taps a kormánypártok soraiban.) Bár a végleges számok körül még van itt-ott némi bizonytalanság - kérem, hogy az önök papírjában szereplő számokat is csak tájékoztató jellegűnek vegyék -, de bizonyosra vehető, hogy 2001-ben és 2002-ben a 2000. évhez képest mintegy 180-190 milliárd forinttal több forrás áramlik a mezőgazdaságba. Azt kívánom mind a minisztériumnak, mind az érdek-képviseleti szervezeteknek, mind a szakmának, hogy ezt a történelmi lehetőséget jól hasznosítsák a 2001. és a 2002. esztendőben.
Hasonlóképpen örömteli hír a jövendő terveiről az is, hogy a kutatásra és fejlesztésre Magyarország a következő évben 17,5 milliárd forinttal többet költhet, és így megközelítjük azt a szintet, amely nemzetközileg is elvárható egy olyan országtól, mint amilyen hazánk. A kutatóknak egy régi álmát tudjuk teljesíteni, azt is mondhatnám, hogy régi igazságtalanságot orvosolunk: a következő esztendőben lehetővé válik, hogy az akadémiai kutatóintézetekben dolgozók bére felzárkózzék, elérje az egyetemeken tanító tanárok bérét.
Végezetül szeretném megemlíteni azt is, hogy úgy tűnik - és remélem, önök támogatják majd az erre vonatkozó kormányzati elgondolásokat -, hogy az egészségügy számára is 2001-ben az ideihez képest mintegy 70 milliárd forintnyi pluszösszeget tudunk biztosítani, és ezt az összeget a következő esztendőben is meg tudjuk adni. Tehát két esztendő alatt mintegy 140 milliárd forintot tudunk az egészségügy rendelkezésére bocsátani a 2000-es támogatáshoz képest. Ez is egy komoly lehetőség. Nagyon remélem, hogy sikerül az egészségügyben érdekelt szakmai szervezeteknek, ágazati minisztériumnak, szakértőknek egyezségre jutni ennek az összegnek az ésszerű felhasználásáról.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagy vonalakban ezek a tervek, amelyek előttünk állnak erre az ülésszakra nézvést. Kívánok mindannyiuknak sikeres munkát, kívánok minél több egyetértést, de leginkább jó döntéseket kívánok, olyan jó döntéseket, amelyek méltóak egy ezeréves országhoz, amely szép reményekkel néz a jövőbe.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)
