ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt választási programjában kiemelt figyelmet fordított a felsőoktatásra és a felsőoktatásban tanulók helyzetére. Világosan megfogalmaztuk, hogy Magyarország gazdasági versenyképességében, társadalmi felemelkedésében meghatározó az emberi erőforrás minősége, színvonala, és ennek formálásában a felsőoktatásnak igen lényeges szerepe van.
Azt is egyértelművé tettük, hogy ennek a felsőoktatásnak nem csupán a rendszerváltozás után gyorsan meggazdagodott elit gyermekeit kell befogadnia, hanem esélyt kell adnia mindenkinek a tanulásra. Célul tűztük ki, hogy a család nehéz anyagi helyzete miatt egyetlen tehetséges hallgató se vesszen el, mindenki megkezdhesse felsőfokú tanulmányait, aki felkészültsége, tehetsége és szorgalma alapján ezt kiérdemelte.
Ennek a programnak a megvalósításán dolgozunk azóta is. Az új Országgyűlés első munkanapjaiban határozatot hozott az első alapképzés tandíjmentességéről, majd a törvény alkalmazása során szerzett tapasztalatok figyelembevételével a 2000. évi és az 1999. évi felsőoktatási törvénymódosítások során tovább pontosítottuk a kedvezményezettek körét, kiterjesztve a gyermeküket otthon nevelő kismamákra is. A kormány rendelete a hallgatók részére nyújtható támogatásokról és az általuk fizetendő térítésekről szintén a hallgatók védelmét szolgálta.
Ezekkel az intézkedésekkel sikerült megállítani a tandíjak és a térítések emelését, amelyekkel az előző kormány a szegény családok gyermekei számára mára már elérhetetlenné tette volna a felsőoktatásban való részvételt. (Bauer Tamás: Nem igaz!) Mindehhez persze szemléletváltásra is szükség volt. Szemléletváltásra ama liberálisnak nevezett gazdasági, illetve oktatáspolitikai szemlélet terén, amely 1994 és '98 között 30 százalékkal csökkentette a felsőoktatás forrásait, és tudatosan próbálta a képzés terheit a hallgatókra áthárítani.
A kedvező jelenségek mellett persze vannak kevésbé kedvező jelenségek is. Egyetemek és főiskolák, kihasználva a szabályozás legális lehetőségeit és esetenként nem eléggé egyértelmű tiltásait, még ma is jelentős költségtérítésre kötelezik hallgatóikat. Ez mind az államilag finanszírozott, mind a költségtérítéses képzésben részt vevő hallgatók esetében előfordul. Egyes felsőoktatási intézményekben a költségtérítést egyik évről a másikra az infláció többszörösével emelték fel. Például az Államigazgatási Főiskolán egyik évről a másikra 50 ezerről 85 ezer forintra, az ELTE bölcsészkarán 30-ról 50 ezer forintra emelkedett a költségtérítés; ez 70 százalékos, illetve 66 százalékos emelkedést jelent.
Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy nincs mód arra, hogy az államilag finanszírozott képzésben részt vevő hallgatók számának radikális emelésével mindenki számára elérhetővé tegyük a felsőoktatási képzést, így költségtérítéses képzésre szükség van, de tűrhetetlen az a kiszolgáltatottság, hogy a költségtérítéses képzésben részt vevő hallgatók egyfajta pufferként egyik pillanatról a másikra akár költségeik többszörösére növekedésével is számolhatnak. Ezért tudjuk örömmel üdvözölni azt a kormányrendeletet, amely szabályozza a hallgatók helyzetét, és csak a KSH által közzétett átlagos inflációs indexszel teszi lehetővé egyik évről a másikra a költségtérítésben részt vevő hallgatók által fizetett költségtérítés emelését.
Pozitívnak tartjuk ezt a döntést nemcsak azért, mert illeszkedik az előbb említett döntések sorába, hanem pozitív azért is, mert igazságos. Igazságos a szónak abban az értelmében, ahogyan az igaznak az elszenvedettekért kárpótlást, a hamisnak pedig a hamisságért cserébe egyfajta büntetést helyez kilátásba, hiszen mindazon intézményeknél, amelyeket az előbb negatív példaként említettem, eme intézkedés következtében a következő év szeptember 1-jétől valószínűleg költségtérítés-csökkenéssel kell számolniuk, ami a hallgatók számára kedvező, az intézmények számára azonban kevésbé kedvező.
Mindezen döntéseket üdvözölve továbbra is arra biztatnám az oktatási kormányzatot, hogy a jövőben is ne csak megelégedjen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a meghozott intézkedésekkel, hanem azok tapasztalatainak folyamatos kiértékelésével segítse azt elő, hogy Magyarországon a tudás, a magasabb iskolai végzettség a jövőben mindenki számára elérhető legyen.
Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP soraiban.)
