BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar gazdaság növekszik. Nagyon jó kimondani ezt, ám azt hiszem, velem együtt sokan gondolják úgy, jó lenne most már a saját bőrünkön is érezni ennek előnyeit. A jelenlegi kormány rendkívül büszke arra, hogy szerintük sikerült bebizonyítani: egyszerre lehetséges a dinamikus gazdasági növekedés és a pénzügyi egyensúly fenntartása. Mi csupán azt nem értjük, hogy ezt kinek kívánják bizonyítani. Reméljük, hogy nem nekünk, hiszen akkor elfelejtik, hogy a 1996-os év negyedik negyedévétől tapasztalható a növekedés és az egyensúly egyszerre, és ennek megteremtői az előző kormány pártjai, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége voltak.
Nekünk tehát nem kell bizonyítaniuk ezt a lehetőséget, sokkal inkább kellene az ország egészének, akik ezekből az előnyökből szinte semmit nem éreznek. Márpedig a gazdasági növekedés előnyeit most már a magyar embereknek, a magyar családoknak is érezniük kellene, és nem csupán azoknak, akik maguk is képesek boldogulni az egyre bonyolultabbá váló világunkban, hanem azoknak is, akik egyelőre képtelenek erre. Örömteli lenne, ha a kormány nem úgy mérné a gazdasági növekedés hatásait, miként azt a minap kiosztott tájékoztatóban teszi, ahol a személygépkocsik eladásának volumenében látja a növekedés mércéjét, valamint abban, hogy "a mobiltelefon sem számít ma már kevesek kiváltságának". (Derültség az MSZP soraiban.) Erre csak azt tudom mondani, az általam ismert családok közül nem egynek még a gyermekek iskolai tankönyvének megvásárlása is komoly gondot okoz. Ne rugaszkodjunk tehát el a valóságtól, és ne hamis álmokkal, propagandaszólamokkal próbáljuk feledtetni mindennapi nehézségeinket!
Tisztelt Ház! "Egy tojás mindig nagy kaland, talán ez valami más lesz" - mondta egykor Oscar Wilde. Magam is hasonló optimizmussal vágtam neki az előttünk fekvő javaslatok elolvasásának, ám hamar csalódnom kellett. A kormány adópolitikájának vezérgondolata a családok, valamint a kis- és középvállalkozások támogatásának növelése. Ez dicséretes elképzelés, még akkor is, ha meglehetősen messze áll a valóságtól. A valóságot sokkal inkább azok az eszközök jelentik, amelyeket a kormány fel kíván használni céljai elérésére.
Ezek között az egyik első elem annak hangsúlyozása, hogy a nemzetgazdasági átlagos adóterhelés 20,7 százalékra csökken. Persze azonnal hozzátehetjük, ennek a kitűnő, ámde inkább retorikai fogásnak vajmi kevés köze van az emberek mindennapi életének könnyítéséhez. Hiszen igaz ugyan, hogy a javaslat szerint a 2000. évihez képest 0,1 százalékkal csökkenne az átlagos adóterhelés, ám ha már a két évvel ezelőtti, azaz az 1998. évi 20,3 százalékot vesszük alapul, akkor ez az érték - különösen a gazdasági növekedésből fakadó előnyöket is figyelembe véve - rendkívül magasnak mondható. Mi több, ha beszámítjuk az 1998 és 2000 közötti bérkiáramlási növekményt, ami a két évvel ezelőttinél még azonos adókulcs mellett is jóval magasabb személyi jövedelemadó-bevételeket eredményezne, akkor azt mondhatjuk, ez az adóelvonási szint olyan jelentős többletbevételt hoz a költségvetésnek, ami ösztönzi a pazarló állami gazdálkodást és terheli a gazdaságot, valamint a társadalmat. Ezért a Magyar Szocialista Párt a kormánytól az adóterhek valódi csökkentését várja, nem pedig azt, hogy jól hangzó, ám csupán a megtévesztő összehasonlításokban helytálló számadatokkal takargassa a valós helyzetet és szándékait. Persze mindannyian tudjuk, statisztikát sokkal könnyebb csinálni, mint megfontolt és helyes adópolitikát.
Tisztelt Ház! Fontos lépés a személyi jövedelemadó sávhatárainak kiigazítása, aminek szükségességét a Magyar Szocialista Párt már régen hangoztatja. Örömmel látjuk, hogy az általunk kidolgozott és közzétett ilyen irányú javaslatok kiállták az idő próbáját és hamarosan részben talán meg is valósulnak. Nem értjük viszont, miképp lehetséges az, hogy a javaslat szerint az adóterhelés két jövedelmi sávban tovább növekszik, az egészen kis jövedelmű, évente 330-430 ezer forintot keresők, valamint az átlagbérrel rendelkezők körében. Nem értjük, hogy miért nem képes a kormány meghozni azt az egyébként számunkra teljesen természetesnek tűnő döntést, mellyel a gazdasági növekedésből származó előnyöket elsősorban azokhoz a családokhoz juttatná vissza, akik így a saját bőrükön is érezhetnék munkájuk gyümölcsét. A Magyar Szocialista Párt ezért még ezen a héten a személyi jövedelemadó sávhatárait a jelenleginél hatékonyabb mértékben megváltoztató javaslattal fog élni.
Mire törekszünk? Hölgyeim és Uraim! Arra törekszünk, hogy adójóváírással kompenzáljuk a munkavállalók körében a minimálbért terhelő adót. Ez megfelel az európai gyakorlatnak, és sajnálatos, hogy a kormány két évvel ezelőtt, mikor kormányra került, egyik első intézkedéseként az adótörvényekben éppen a legalacsonyabb jövedelműek adóterheit növelte.
A másik fontos törekvésünk, hogy az átlagos keresettel rendelkezők átlagos adókulcsokkal adózzanak, hiszen a jelenlegi rendszerben egyre több munkavállaló, akinek keresete átlagos, fizeti keresetének egy jelentős részét a legmagasabb, 40 százalékos adókulccsal.
(9.50)
Mi azt akarjuk, hogy a legmagasabb adókulccsal valóban csak a legmagasabb jövedelmek adózzanak.
Tudomásul kellene már venni, hogy az emberek nem makrogazdasági statisztikákból, hanem elsősorban a pénztárcájuk vastagsága alapján mondanak véleményt életük anyagi oldaláról. Így teljesen természetes, hogy nem értik, hogyan lehet az, hogy a jelenlegi kormány tagjai valamiféle gazdasági csodáról beszélnek, amiből ők semmit sem éreznek. A mai Magyarország a hétköznapi polgár szemében olyan, mint az egyre bővebb vizű kút, amelyből ugyan mind többet meríthetünk, ám a kimert víz valahogy mindig elpárolog közben.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami a családok támogatását illeti, továbbra is két fő tétel áll a középpontban: a családi adókedvezmények és a családi pótlék. Üdvözöljük a családi kedvezmények bővítésének tényét, egyetértünk annak céljával, a családok fokozott támogatásának szükségességével. Ugyanakkor pontosan tudjuk: ezeket a kedvezményeket csupán a családok egy része tudja maradéktalanul kihasználni. Az a gyermekét egyedül nevelő nővér biztosan nem, akinek bére megegyezik a minimálbérrel. Őt a kormány 45 ezer 600 forint adókedvezménytől üti el évente.
Tudjuk továbbá, hogy a háromgyermekes családok közel fele a szegénységi küszöb környékén él. Az ő esetükben nem sok segítség azoknak az adókedvezményeknek a növelése, amelyet nem tudnak igénybe venni. Ez a helyzet kétségtelenül előnyös a központi költségvetésnek, hiszen a bevételeket a változások ténylegesen nem csökkentik, igaz, a családokon is csupán elméletileg segít. Olyan ez, mint amikor a struccot azzal próbáljuk megnyerni magunknak, hogy azt ígérjük neki: a jövőben ő lesz az egyetlen madár, akinek nem kell repülnie. A baj csupán az, hogy mi nem vagyunk madarak, még ha erről a kormány időről időre meg is feledkezik.
Ezzel párhuzamosan pedig azt látjuk, hogy a mindenki által maradéktalanul elérhető családi pótlék összege több éve változatlan. Ez azt jelenti, hogy ez a támogatási forma a számszerű összeg megállapítása óta közel 30 százalékot veszített valós értékéből. Utoljára éppen a szocialista-szabad demokrata kormány volt 1998-ban, amely ezt az összeget növelte, a Fidesz vezette kormánynak ez az elmúlt években nem sikerült. Ez elfogadhatatlan, hiszen a kialakult állapot ellehetetleníti az alacsony jövedelemmel rendelkező vagy csupán egykeresős családok zömét.
Nem értjük annak a kormányzati törekvésnek a hátterét, amely következetesen kiszorítani igyekszik a valódi értéket és tényleges segítséget jelentő támogatások köréből a munka nélkül állókat és a kisebb fizetésűeket. Holott egy jelentős részük - különösen a gyermeket vállaló családok esetében - csupán átmeneti nehézségeket él át, amelyek rendezésében az állam által nyújtott mankó hatékony segítséget jelenthetne.
Tisztelt Ház! A javaslatok másik csomóponti kérdését jelenti a kis- és középvállalkozások helyzetének javítása. A benyújtott elképzelések e tekintetben számos előremutató elemet is tartalmaznak. Ilyenek például a kutatási-fejlesztési tevékenység támogatására irányuló elképzelések, a 8 millió forintos éves bevételt el nem érő adózók negyedéves áfabevallási lehetősége, egyes adminisztrációs terhek csökkentése vagy éppen a kezdő vállalkozások adóelőleg-fizetési kötelezettségére vonatkozó szabályok módosítása.
Ami itt viszont a legnagyobb probléma, az egészségügyi hozzájárulás és a tb-járulék megváltoztatásának módja. Amíg a kormány 3 százalékponttal 30 százalékra szándékszik csökkenteni a társadalombiztosítási járulékot, addig havi 4200 forintra növeli a kötött összegű egészségügyi hozzájárulás nagyságát. Ez a gyakorlatban azt jelenti majd, hogy a kisebb létszámú és alacsonyabb jövedelmű alkalmazottat foglalkoztató kis- és középvállalkozások elsősorban a kifizetett bér nagyságától független, meghatározott összegű egészségügyi hozzájárulás többletterheit, nem pedig a munkabérhez igazodó tb-járulék néhány százalékpontos csökkenését fogják megérezni.
Ez az a helyzet, amikor a kis futballcsapat szurkolójának azt mondják: a 250 forintos jegy árát holnaptól 10 százalékkal csökkentjük, ugyanakkor kötelezővé tesszük a ruhatár használatát alkalmanként 100 forintért. Megjegyzem: a ruhatárakban nem szoktak felelősséget vállalni az értékekért. Ott pedig, ahol maga a kormány a ruhatáros, jól tesszük, ha bevarratjuk a zsebeinket. A kormány ugyanis gyakran szól arról, amit csökkent, de mindig mélyen hallgat azokról az adókról, melyeket növel.
Tisztelt Ház! Külön is szólni kell a minimálbér tervezett növelésének hatásairól. A szóban forgó 40 ezer forintos összeg számításaink szerint ugyanis azt jelentené, hogy az egyéb változások figyelembevételével a munkáltatónak alkalmazottanként havi 19 ezer forinttal, azaz éves szinten 228 ezer forinttal nőnek a kiadásai, míg ebből tényleges növekményként a munkavállalóhoz csak havi 10,5 ezer, azaz évi 126 ezer forint jut el. Ez a súlyos aránytalanság egyben azt is jelenti, hogy a probléma kezelésére célszerűbb volna más - lehet ugyan, hogy PR-szempontból kevésbé jól hangzó, de működőképes - megoldást találni.
A jelenlegi elképzelés a kisvállalkozások és az önfoglalkoztató mikro-, kisvállalkozások, egyéni vállalkozók, személyes közreműködő tagokkal dolgozó betéti társaságok és kft.-k számára olyan nagy elvonási többletet gerjeszt, melyet összességében sem kompenzál az összes pozitívnak mondható intézkedés együttese. Egy egyéni vállalkozónak - minimálbért feltételezve - közel 100 ezer forinttal fognak nőni az elvonásai.
Néhány szót a jövedéki adókról. Meglepő számunkra az üzemanyagárak adótartalmának növelésére irányuló szándék, hiszen mindannyian nap mint nap tapasztaljuk: a kőolaj világpiaci árának emelkedése már önmagában is növeli a legtöbb termék és szolgáltatás fogyasztói árát. A miniszterelnök úr a televízióban nemrég azt a szakmailag meglepő kijelentést tette, miszerint az üzemanyag jövedéki adóját azért nem lehet csökkenteni, mert az egy fix összeg. (Dr. Kis Zoltán nevet.)
Úgy tűnik, hogy ez a mozgás csak lefelé tiltott - az adótartalom emelésére nem vonatkozik. A kormány az adót szemmel láthatólag egyirányú utcaként értelmezi, és azt hiszi, hogy csak felfelé lehet közlekedni. Pedig nem kell közgazdasági végzettséggel rendelkezni ahhoz, hogy valaki belássa: a benzin világpiaci árának jelentős növekedése miatt most lenne igazán fontos az adótartalom csökkentése, aminek egyébként megvan a fedezete, hiszen az emelkedő árak egyúttal több áfabevételt is jelentenek, amivel pótolni lehetne a jövedéki adó csökkentésével kieső részt. Ezt a Szocialista Párt már hónapokkal ezelőtt szorgalmazta, és az ezen a héten benyújtott adócsomag-korrekciónkban szintén javasoljuk. Ez a lépés természetesen jótékony hatást gyakorolna az infláció alakulására, ami fontos probléma, hiszen amíg a gazdaság finanszírozási szükséglete tovább növekszik, addig a tőkebeáramlás folyamatosan mérséklődik.
Ezért is érthetetlen számunkra a kormány terve a tőkeszámlákon elhelyezett részvények által elért árfolyamnyereséget terhelő 20 százalékos forrásadó bevezetésére. A megtakarítások csökkenésének időszakában ez súlyos szakmai hiba. Olyan, mintha a közös költséget éppen akkor kívánnánk pluszadóval terhelni, amikor egyébként arra ösztönözzük a társasház lakóit, hogy saját megtakarításaik terhére, önerőből fessék ki a lépcsőházat.
Végül, de nem utolsósorban néhány olyan elképzelés, amelyeket viszont sajnálatos módon nem találunk az előttünk fekvő javaslatok között. A beterjesztés többek között elmulasztja a kiemelt térségek beruházási adókedvezményére, illetve -mentességére vonatkozó, a társasági adóról szóló törvényben meghatározott és 2002-ben megszűnő szabályok sorsának tárgyalását. Ez ismét visszavezet minket a finanszírozás problémájához, hiszen nagyon fontos lenne, hogy a jelenlegi és a jövőbeni befektetők felé a kormány világos üzeneteket közvetítsen.
Nem történik meg az egyéni vállalkozók esetében számottevő tételt jelentő, 3 forint/kilométer személygépkocsi-költségnorma kiigazítása sem, pedig ez esetben a valorizáció évek óta való elmaradása torzulást eredményez. Ezért javasoljuk a hosszú évek óta változatlan normaköltségnek a valóságos helyzetet is tükröző korrekcióját.
Az Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat tehát több szempontból is tipikusnak mondható. Tipikus már a beterjesztés módját tekintve is. A kormányzó koalíció pártjai a parlamenti ülésezési rend átalakításával a fontos törvények és módosítások esetében is a rohammunka mellett döntöttek. Az adótörvények esetében rendelkezésre álló 24 órás időkeret szűkössége és felosztása nem teszi lehetővé a 270 szakasszal 20 törvényt érintő javaslatok kielégítő tárgyalását.
(10.00)
Pedig ezek a szabályok az önök által képviselt választókerületek polgárainak mindennapjait is meghatározzák majd. Mondhatjuk, az Orbán-kormány számára az Országgyűlés lassan olyan kellemetlen szereplővé válik, mint az otthon a reggeli rohanás közben minduntalan feltűnő szomszéd, akivel muszáj ugyan néhány kedves szót váltani, ám ez csupán akusztikai és nem pedig értelmi aktus, hiszen az ember feje közben már az előtte álló feladatok megoldásán jár. Aztán persze amikor valaki már egyre több szomszéddal kerül ilyen rossz viszonyba, korántsem biztos, hogy legközelebb is őt választják meg közös képviselőnek.
Tisztelt Ház! A beterjesztett javaslatok többségükben arról tanúskodnak, hogy továbbra is mély szakadék tátong a kormány szavai és tettei között. Miközben minduntalan a családok általános támogatásáról beszélnek, addig intézkedéseikkel csupán a tehetőseket támogatják. Miközben a kis- és középvállalkozások sanyarú helyzetéről szólnak, nem mernek megtenni egyetlen olyan bátor lépést sem, amely ezek helyzetét érdemben javítaná.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Jelentős eltérés van a kormány és a Magyar Szocialista Párt véleménye között abban a kérdésben is, milyen is legyen az európai mércével mérve is versenyképes Magyarország. Szerintünk ez a Magyarország nem épülhet a kis és nagy jövedelműek közötti szakadékra, és nem épülhet egy szűk kiváltságos réteg és a társadalom többsége közti növekvő különbségekre. Jól látható, az Orbán-kormány azokat kívánja támogatni, akik maguktól is boldogulnak az életben, és teljes mértékben elfordul azoktól, akik erre mindeddig önhibájukból nem voltak képesek.
Egy közgazdász azt mondta, hogy a munkanélküliség éppen százszázalékos, ha te magad vagy munkanélküli. Szeretném önöknek ezt a gondolatot a figyelmükbe ajánlani. Annál is inkább, mert a miniszterelnök úr tegnap minden korábbinál világosabbá tette, hogy a kormány filozófiája az, hogy az elesetteket hibáztatja saját kedvezőtlen sorsukért. Miniszterelnök úr világossá tette, hogy miután őket hibásnak tartja rossz sorsukért, nem kívánja a kormány őket támogatni, és kizárólag azok támogatására koncentrálja az erejét, akik már elértek valamit, akik az életben valamennyire már boldogulnak. Mi viszont azt mondjuk, hagyni kell az embereket boldogulni, a többségük képes erre, és azokat kell támogatni, akik igazán rászorulnak. Persze nem mindenkiben van elég bátorság ahhoz, hogy ne csak a régi ismerős gondosan ápolt ebét, hanem néha egy-egy gazdátlan jószágot is megsimogasson.
Ehhez kívánok mindnyájunknak több bátorságot, a kormánynak pedig több őszinteséget. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
