DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az adó közgazdasági, társadalmi és történelmi kategória. Az adórendszer a társadalom működéséhez szükséges bevételek előteremtésének is az intézménye. Mint utaltam rá: történelmi kategória.
Márk, Máté és Lukács evangéliumában olvashatjuk azt a párbeszédet, amelyet Jézus folytatott az őt provokáló jeruzsálemi főpapokkal, írástudó Heródes-pártiakkal. Az evangélium szerint Jézust szemmel tartották, és kémeket, beugrató megfigyelőket küldtek ki, akik igazaknak tettették magukat, hogy őt szaván foghassák, átadják a hatóságnak és a helytartó hatalmának.
A Heródes-párti írástudók megkérdezték tőle: "Mester! Tudjuk, hogy te igazat mondasz és helyesen tanítasz. Nem vagy személyválogató, hanem igazán az Isten útját tanítod. Szabad-e adót fizetnünk a császárnak vagy nem?" - kérdezték tőle. Jézus átlátott cselvetésükön, és így szólt: "Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta? - kérdezte Jézus. "A császáré." - felelték a jeruzsálemi főpapok. Jézus pedig azt mondta: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené." És a nép előtt nem tudták őt megfogni a beszédében, hanem csodálkozva feleletén, elhallgattak, döntését tudomásul vették - áll az együttlátó evangélisták írásában.
2000 év elteltével a társadalom, a társadalmi közösségi szabályok mitsem változtak. A Biblia, az Isten fiának, Jézusnak a tanítása örök érvényű: csak az a társadalom lehet stabil és állampolgáraival szemben tisztességes, amely a Biblia tanításai szerint cselekszik.
Az adó megfizetése minden jövedelemtulajdonos számára társadalmi felelősség kérdése, a modern demokráciákban pedig alkotmányos kötelezettség. A társadalmi közkiadások fenntartásához, az államgépezet működéséhez mindenki a tehetsége és anyagi ereje szerint kell hogy hozzájáruljon. De hol van a társadalmi felelőssége annak a multinacionális nagyvállalati körnek, amely már tíz év óta a társasági- és helyiadó-kedvezmények fenntartását szorgalmazza?
A fentiek alapján figyelmükbe ajánlom a magyar nemzetgazdaság közel 80 százalékát tulajdonában és érdekbefolyási övezetében tartó nemzetközi nagyvállalatoknak, de az adó kivetésére jogosult mindenkori magyar kormányoknak is, hogy az adó kivetésének és beszedésének igazságos arány szerintinek kell lenni.
Adjátok meg az államnak, ami az államé, adjátok meg a munkásnak, ami a munkásé, és tartsátok meg magatoknak azt a részt, amely a befektetett értékeitekhez képest méltányos és tisztességes jövedelmet jelent a számotokra! De ne akarjátok elvenni a munkástól a neki járót, mert nem fog olyan szorgalommal dolgozni, mint az tőle elvárható lenne! - folytathatnánk Jézus jövendölő szavaival 2000 év elteltével, a modern kor szellemének, szóhasználatának megfelelően, a nemzetközi nagyvállalatok irányába.
A tegnapi napon Orbán Viktor miniszterelnök úr Csurka István frakcióvezető úr fölvetésére a Parlament falai között kifejtette, hogy a multinacionális cégek adókedvezményeinek megszüntetését a Fidesz-kormány is mérlegelte akkor, amikor 2001-re és 2002-re az adótörvényeket előkészítette. Úgy látta azonban a kormány - mondta a miniszterelnök úr -, hogy nincs olyan tőkeerős magyar vállalkozói réteg, amely a multik befektetésállomány-kivonása esetén a magyar állampolgároknak munkát tudna adni. Ez valóban tényhelyzet - sajnos. Mi nem azt kifogásoljuk, hogy a külföldi vállalkozás nyereség- vagy iparűzésiadó-kedvezményt kap, hanem az ellen emeljük fel a szavunkat, hogy a magyar piacon a verseny feltételei nem egyenlőek a külföldi és a magyar cégek között. Hiszen a magyar vállalkozásnak is legalább olyan mértékű kedvezményt kellene kapnia, mint a külföldinek!
Az állami gazdaságpolitika szempontjából a külföldi tulajdonlás mellett működő cég fontosabb, mint a magyar vállalkozás tulajdonában lévő.
A 18 százalékos adókulcs valóban alacsony Európa más országaihoz viszonyítva. De a különböző adókedvezmények révén a külföldi cégek ennek a megfizetése alól is mentesülnek! Miért nem kap a magyar vállalkozó is hasonló adófizetési kedvezményeket? Esélyegyenlőséget kell teremteni a piacon az adópolitikán keresztül. Az egyenlő kedvezmények... - ha a magyar cég is hasonló kedvezményt kap, mint a külföldi vetélytársa, akkor beszélhetünk esélyegyenlőségről és tisztességes piaci versenyről. De amíg ez nem történik meg, addig a magyar kormány hátrányos helyzetbe hozza a magyar vállalkozást a külföldivel szemben.
Végezzünk egy gyors számvetést! Ha a magyar ipar és kereskedelem az elmúlt tíz évben a magyar kormányoktól olyan mértékű adó-, vám- és pénzpolitikai segítséget kapott volna, mint a nemzetközi nagyvállalatok, akkor a magyar tulajdonú cégek képesek lettek volna önmagukat is megvédeni a piaci versenyben.
Magyarországon 1,5 millió ipari munkahely szűnt meg az elmúlt években. Tény, hogy néhány százezer teremtődött a multik beruházásai által. Vegyük azonban számba, hogy a magyar védővámok lebontása - az uniós elvárásokra hivatkozva - mennyiben járult hozzá, hogy a magyar ipar termékei eladhatatlanná, versenyképtelenné váltak?! Folytassuk a számolást! Mibe került a magyar társadalomnak az élelmiszeripar, a textilgyárak, a kereskedelmi pénzintézetek eladása? És milyen hasznot eredményezett a beözönlő külföldi tőkének, hogy a magyar versenytárs az állami pénz- és adópolitika hatékony közreműködése révén megszűnt.
A beruházási hitel 20 százalékos kamatkedvezményével a magyar vállalatok nem kerülnek versenyképes helyzetbe a 100 százalékos kedvezményt élvező nemzetközi nagyvállalatokkal szemben. A magyar vállalatok talán még a beruházási bankhitelt sem kapják meg.
A zöldmezős beruházások, ipari termelőberuházások létesítése elfogadható a jelenlegi fejlettségi szintünkön, de a spekulatív pénztőke banki és tőzsdei műveletei, a magyar kereskedelmet tönkretevő nagy nemzetközi áruházláncok megtelepedése hány magyar kereskedőcsalád tönkremenetelével jár?! A tönkrement családok szociális segélyezése az állami költségvetés feladata lesz. De az INTERSPAR-ok, a METRO-áruházak, a Westend City Centerek ennek az állami költségvetésnek a kiadásaihoz, a tönkrement családok megsegítéséhez már nem járulnak hozzá.
Ne feledjük, nem utolsósorban a társadalom és a nemzetgazdaság helyzete dönti azt el, hogy a közkiadások teljesítéséhez mekkora állami bevételtömegre van szükség. A magyar költségvetés azonban tartósan deficites! Több a kiadása, mint a bevétele! Ha hiánya van, akkor a külföldi cégeknek is fizetni kellene a költségvetésbe. A külföldi cégek honosítása így követelmény, hogy ne csak befektetési célterületnek érezzék az országot, hanem járuljanak hozzá a társadalmi közkiadásokhoz, annak a új értékalkotó közegnek a kiadásához, amelyben dolgoznak. Nekik is érdekük lenne, hiszen fejlettebb közigazgatás, jobb jogbiztonság lenne a külföldi tőke működési környezetében. Ha a tartós letelepedésben, a tartós ittmaradásban gondolkodnának, akkor ezt nekik is látniuk kellene. Jobbak, képzettebbek lennének a magyar iskolák által kibocsátott fiatalabb generációk, jobb lenne a dolgozók egészségi állapota és az egész magyar társadalom közérzete.
Az adópolitikai törvényeken keresztül a Fidesz-kormánynak a 2001-2002. költségvetési évre szólóan a külföldi cégek honosítását már meg kellett volna kezdeni. Ez - sajnálattal vesszük tudomásul - nem történt meg.
A magyar költségvetésnek tartósan 250-350 milliárd forintos hiánya van. Ennek a hiánynak a lefaragása azon jövedelemtulajdonosok felelőssége lenne, akik a jövedelmi folyamatok 90 százalékát birtokolják, de az állami közkiadásokhoz jóformán semmivel sem járulnak hozzá.
(11.30)
Miniszterelnök úr tegnap a beszédében megfogalmazta azt, hogy a társadalomnak, az adópolitikai törvényeknek előretekintőknek és lényegében tisztességeseknek kell lenniük. Sajnálattal tapasztaljuk azonban ennek az ellenkezőjét az előterjesztett törvénycsomag 59. §-ában, ahol az előterjesztő arra tesz javaslatot - kijátszva a jogszabályokat, illetve felkorbácsolva a társadalom közvéleményét -, hogy az éveken át felhalmozódott áfahiány, amely az ORTT-nél képződött, 2001-2002-től ne kerüljön megfizetésre. Az elhagyásra javasolt (10) bekezdés - amely a MIÉP-frakció módosító indítványai között szerepel - egy mesterkélt joggyakorlat kiiktatását akarja hatályba helyezni. Köztudott, hogy az elmúlt években az ORTT több milliárd forint értékben nem számlázta le a kereskedelmi frekvenciákat birtoklóknak a szerződés áfatartalmát a műsorszolgáltatási jog átadásakor, így a tervezett jogszabályhely a korábbi hibák elpalástolását hivatott legalizálni, miszerint most már ne is kelljen áfát fizetni utána. A hibás gyakorlat káros hatását el kell fedni.
Ugyanez az áfatartalom van a koncessziós jog esetében az autópályákat használó bérlők tekintetében is. Ez alaptalan és jogtalan előnyt biztosítana a magyar vállalkozókkal szemben. Majd ha a magyar vállalkozó is megkapja az áfamentességet az általa bérelt, koncesszióba vett vagy szolgalmi joggal illetett vagyoni értékű jogok után, akkor majd töröljük el az áfát, de mindenkiről, ne pedig célirányosan egy-egy részterületet vegyünk ki ebből a folyamatból.
A 2001. és 2002. évi költségvetést megalapozó adótörvények fő célja a családok támogatása, a kis- és közepes vállalkozások működési feltételeinek javítása. "Az új évezred küszöbén" címet viselő kormányprogram családpolitikai irányelvei között szerepel, hogy a kormány családpolitikájának célja a családi élet biztonságának újrateremtése, a gyermekvállalás feltételeinek javítása, az ország népességfogyásának megállítása. A Fidesz-kabinet két és fél évvel ezelőtt meghirdetett családi támogatási rendszere a leginkább rászorultak mellett az önmagukért tenni akaró, helyzetükön önerejüket is kihasználva változtatni akaró polgárokat tekinti célcsoportnak.
Tény az, képviselőtársaim, hogy a nemzet elemi érdeke a családok érdekeinek képviselete, a káros hatásoktól való megvédése. Évről évre visszatérően ezért hangsúlyozom, hogy olyan családpolitikát kell megvalósítani, amely a gyermekek egészséges fejlődését, nevelését, a betegek otthoni ápolását, a helyes táplálkozást és életmódot, a feszültségek oldását, a szociális biztonságot segíti elő. Ezen célok elérésének célelérési eszközrendszere az igazságos arány szerinti adópolitika, amely a társadalmi szinten megtermelt jövedelmekből több pénzt juttat vissza a családoknak, mint amennyit elvon. Mindezek tükrében azonban felmerül a kérdés, hogy a parlamenti ciklus hátralévő másfél évére készített adótörvények mennyire lesznek alkalmasak a Fidesz-kormány célkitűzéseinek valóra váltására.
A magyar társadalom, a családok, az emberi értékek válságban vannak. Az elmúlt tíz évben az ország népessége 669 ezer fővel csökkent. A népességszám csökkenése különösen a gyermekkorúak esetében jelentős, hiszen a tíz évvel korábbihoz képest a 15 évnél fiatalabbak száma 413 ezer fővel lett kevesebb, ezzel szemben a 70 évnél idősebb korúaké 142 ezer fővel gyarapodott. Felelősséggel állítható, hogy a népességszám fogyásához és a családok szétesésének mértékéhez képest az adótörvénycsomag érdemi fordulatot nem jelent, legfeljebb a társadalom elszegényedésének, a gyermekszám csökkenésének némi lefékezését jelentheti.
A Fidesz-kabinet kormányzásának második évére a születésszám csökkenése már lelassult. Ez tény. De az elmúlt évben ezer lakosra 9,4 élve születés jutott, ami 40 százalékkal marad el az egyszerű reprodukciót biztosító szinttől. A házasságon kívüli születések aránya 28 százalék, amely kétszerese az 1990. évinek. 1999-ben 65 500 művi terhességmegszakítás történt. Az elmúlt évben ezer házasságkötésre 571 válás jutott. Száz élve születésre 75 abortusz jut, míg a hasonló nagyságú Hollandiában csak 15. A 15 is sok, de a 75 rengeteg.
Az adótörvénycsomagban a kormány a családi kedvezmények tárgykörében a háromnál több gyermekes családokban az adó alól mentesített jövedelem gyermekenkénti 300-300 ezer forinttal történő emelésére tesz javaslatot. A családi kedvezményt a megszületett gyermekekkel azonos mértékben kiterjeszti a fogantatást követő 91. naptól kezdődően a magzatokra is. Mi ezeket az intézkedéseket, adótörvényelemeket helyeseljük, azonban felteszem a kérdést: megálljt parancsolhatnak-e 2001-re és 2002-re ezek a családi adókedvezmények a népességfogyás és a családalapítási hajlandóság romlásának?
Vitathatatlan, hogy jó szándékot takar a kormány tervezett adótörvénye, de a problémák súlyához már nem elégséges a családi adókedvezmények ilyen szűkre szabott intézkedési csomagja. A MIÉP ezért javasolja, hogy azokra a jó szándékú, becsületes magyar családokra, akik szerény igazolt jövedelemmel rendelkeznek, tisztességes módon nevelik gyermekeiket, de nem élhetnek az adókedvezményekkel, mert nincs olyan mértékű igazolt jövedelmük, amely az adó-visszatérítést lehetővé tenné a számukra, rájuk is terjedjenek ki a családi adókedvezmények.
Kisebb kicsiszolásokra, adótörvény-változtatásokra való igaz, hogy a bruttó hazai termék 5-6 százalékos bővülése megfelelő alapot adhat. Azonban átütő társadalmi és gazdasági fejlesztésekhez nem elég. A lakótelepi lakáspark felújítása, a mezőgazdaság hathatós támogatása, érdemi szociálpolitika, amelyeknek a jótékony hatásai a magyar társadalomba ismét a békességet, a jólétet hozhatnák, ezeknek az elemei hiányoznak mind a gazdasági folyamatokból, mind pedig az adótörvényekből. A kis lépések taktikája a Fidesz-kormány harmadik és egyben utolsó adóbevételi tervezete.
Mit csinálnánk másképpen? Az adókedvezmények vonatkozásában az alacsony jövedelműekre is kiterjesztenénk a családi támogatásokat. Az alapvető élelmiszerek áfáját eltörölnénk. A külföldi vállalkozások adókedvezményeit megszüntetnénk, a honosítás megkezdése érdekében ezen adópolitikai törvényekkel változtatnánk. A költségvetésből hiányzó 200-250 milliárd forintos bevételi többlet megteremthetné az állami pénzügyek és a magyar társadalom stabilitását, kiszámítható fejlődését.
A keresetek alakulásában fellelhető aránytalanságok megszüntetésével, a szakadékok felszámolásával régiók és egyes társadalmi rétegek között lehetővé válna, hogy a magyar társadalom újra egységes és erős legyen. Azokat a védővámokat, amelyeket az elmúlt tíz évben a különböző kormányok leépítettek, mi visszaállítanánk, és a belső piacot, a hazai vállalkozásokat, a kereskedőket védenénk. Azokat a kereskedelmi bankokat, amelyek nem a gazdasági erejükhöz képest fizetnek adót a költségvetésbe, megadóztatnánk, hiszen hihetetlen az, képviselőtársaim, hogy az ezer sebből vérző kis- és középvállalkozói szektor - amely jobbára magyar tulajdonban van - tízszer magasabb adóterhet fizet, mint a kereskedelmi bankok.
(11.40)
Másik sarkalatos pontja az adótörvényeknek a társaságiadó-törvény jogszabályhelyei. A kormány nagy hangsúlyt helyez a kis- és középvállalatok működési feltételeinek javítására annak érdekében, hogy ezek a vállalatok az eddigieknél nagyobb mértékben járulhassanak hozzá a növekedéshez. Ehhez szükség van az adórendszer módosítására, amely elmaradt, a kis- és középvállalkozások hitelfelvételi lehetőségeinek bővítésére, az adminisztráció csökkentésére, az információs társadalmi és tanácsadói rendszer fejlesztésére. Ezek a mondatok a Fidesz kormányprogramjából származtatottak.
A kormánynak azonban olyan megoldásokra kellene törekedni, amely azt segíti elő, hogy maguk a piaci szereplők, jelen esetben a bankok legyenek hajlandók néhány évben belül a magas kamatfelár nélkül is hitelt adni a megbízható adós cégeknek.
Elmondhatjuk, képviselőtársaim, hogy beterjesztette a kormány a beruházási hitel adókedvezményét, azonban arra vonatkozó érdemleges lépések nem történtek, hogy a bankok hitelt is adnának a magyar vállalkozóknak.
Elégségesek-e ezek az intézkedések a kis- és középvállalkozások versenyképességbe hozásához a multikkal szemben? Felelősséggel állítható, hogy nem. Mert a térségi adókedvezmények és az MDF-kormányzás idején hatályba léptetett 100 százalékos, 60 százalékos és 40 százalékos, külföldieknek járó adókedvezmények továbbra is joghatályosak. Az MSZP kormányzása alatt megteremtett 1 milliárd forint feletti beruházási tételek után elszámolható adókedvezményekkel pedig csak azok a tőkeerős, nemzetközi nagyvállalatok tudnak élni, akik 1 milliárd forint felett tudnak beruházni. Hol van az a magyar autószerelő mester vagy kiskereskedő, aki ezek közül bármelyiket is igénybe tudná venni?
Hiányolható a mostani törvénycsomagból, hogy a hitellehetőségek megteremtésének az érdemi előbbrelépési elemei elmaradnak. Kérdéses, hogy a magyar kisvállalkozóknak melyik bank ad majd beruházási hitelt, hiszen a bankösszevonások, a veszteséges bankok, a nyereségek elpalástolása nem hozza olyan helyzetbe a magyar vállalkozói szektort, hogy ott hitelt is tudnának fölvenni.
Ugyancsak aggályos ebben a törvénycsomagban, hogy a kormány a szőlőtermelő gazdák adóterhein és adminisztrációs terhein érdemben nem változtat. A tavalyi törvényjavaslat vitájakor én hangsúlyoztam azt, hogy a bortermelésre a jövedéki törvény ne kerüljön bevezetésre, hiszen a magyar mezőgazdaság, a szőlőtermelő parasztemberek társadalmi viszonyai, gazdasági viszonyai nem érettek még arra, hogy ez megteremtődhessen, mégis bevezette a kormány. Négy-öt olyan kormánypárti képviselői javaslat van már, amely ezt próbálná helyrehozni. Mind ez idáig a helyrehozatalra nem került sor, csökken a szőlőművelési hajlandóság. Ha ez a folyamat felerősödik, oda jutunk el, hogy Magyarország borból is behozatalra fog szorulni.
A törvénycsomag azon elemei, amelyek a szőlőtermelésnek ezen áldatlan viszonyait próbálják szabályozni, azt mondom, hogy nem elégségesek. Vissza kellene ezt vonnia a kormánynak, és egy olyan átfogó, a bortörvényre és a jövedéki törvényre kiterjedő szabályozást kellene kidolgozni, amely érdemlegesen tudna változtatni a magyar parasztemberek adó- és adminisztrációs terhein.
Befejezésképpen a kormánytagokhoz és a kormánypárti képviselőkhöz szólva azt mondom, hogy adják meg a családoknak, ami a családoké, hagyják ott a vállalkozásoknál, amely befektetésük mértékéhez képest tisztességes jövedelmet jelent, de ugyanakkor gondoskodjanak arról, hogy annyi bevétele legyen az államnak, amely a magyar gazdaságpolitika, az államigazgatás, a szociálpolitika zavartalan működéséhez szükséges. Ne segélyezésre rendezkedjen be a kormány, hanem a magyar gazdaság és a magyar társadalom tartós létfeltételeit teremtse meg!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)
