FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Parlament! A Magyar Demokrata Fórum véleménye egyelőre nem változott meg sem az adótörvény-tervezet kapcsán, sem pedig a költségvetési törvénytervezet kapcsán. Az adótörvény-tervezetnél igazából nem kifogásoltuk azt az alapvető kérdést, hogy két évre szól. Véleményünk szerint az adótörvényeknél két évre törvényt lehet alkotni, valóban az érintettek számára ez a hosszú távú kiszámíthatóságot biztosítja.
Van egy kritikusabb része, ez a jövedéki törvény és a jövedéki adókon belül az üzemanyagok, amely nehézkessé teszi a két évre szóló előre való jóslást, hogy miért, erre majd a részleteiben is kitérek. Tehát egyedüli gyenge pontja ez a rész, önmagában két évre elfogadható az összes érintett számára az adótörvény.
A költségvetés teljesen más kategória. Ebben sem változott egyelőre a véleményünk. A Magyar Demokrata Fórum nézetrendszere, hogy befogadunk minden törvénytervezetet, megvizsgáljuk, hogy az általunk vázolt hitünkbe befogadható-e, és csak utána szeretnénk róla véleményt mondani. A költségvetés a mi szemléletrendszerünkben nem más, mint beszélgetés, egy párbeszéd a társadalommal arról, hogy mire szeretnénk fordítani az az évi adóbevételek forrását kiadás formájában. Nevesíteni kell azokat a prioritásokat, azokat a célokat, amelyeket mi a magunk értékrendje szerint fontosnak tartunk. Ebből a párbeszédből a párbeszéd partnerét, a társadalmat kihagyni, egy évre felfüggeszteni ezt a párbeszédet nagyon kritikusnak tartjuk. De mivel nincs benyújtva a költségvetés - és ezt itt többen szóvá is tették - virtualitás mindaz, amiről most beszélünk, igazából a végső álláspontunkat csak akkor tudjuk kifejteni, ha látjuk, hogy mit ért a kormány az úgynevezett kétéves költségvetésen, mert ezt nem tisztázta senki sem előttünk.
Attól tartok, hogy az ellenzék kicsit korán tapsol Csúcs László egyes elemző mondatainál. Én azt mondom: várjuk ki a végét, nézzük meg majd, hogy mi fog történni az adótörvények megszavazásánál. Kicsit kritikusan, de előrevetíti a szavazás pozitív kimenetelét az, hogy a költségvetés kapcsán épp a Kisgazdapárt volt az egyik legélesebben ellenzője a kétéves metódusnak. Tegnapra, tegnapelőttre megtudtuk, hogy mégiscsak jó ez a kétéves költségvetés. Bár nem tudom, hogy az-e a költségvetés milyenségének a mérőfoka, hogy ki mennyi pénzt kap belőle, nem pedig szakmai érvek alapján kell-e ezt majd megvitatni. De a vita, mondom, virtuális, mert nem látjuk, hogy miről van szó, és inkább az adótörvényekre szeretnék visszakanyarodni.
Valóban, az adótörvény egy nagyon fontos előkészítője a költségvetésnek, itt derül ki, hogy mennyi pénzt tud az állam bevenni, hiszen az államnak önmagában nincs pénze, ez egy olyan hatalmi ág, amelynek nincs pénze, generál magának adók formájában, majd ezt az adó formájában beszedett pénzt megpróbálja a társadalom igénye szerint és az ő elképzelési rendje szerint visszaforgatni.
Számos szabályozóelem tekintetében egy adótörvény akkor jó a mi álláspontunk szerint, ha érzékelteti a lakosokkal, hogy milyen állapotban van a magyar gazdaság. A magyar gazdaság nemcsak belföldi, hanem külföldi semleges elemzők által is igen jó állapotban van. Minden mutatója az európai szintet eléri, legtöbb esetben meghaladja. Természetesen nem a negyven év gazdasági lemaradását gondoljuk behozhatónak egy-két-három év alatt, amióta nagyon lendületes a magyar gazdaság, de az előző évhez, a megelőző évhez viszonyítva és amióta újra piacgazdaságról beszélünk, a legjobb állapotban van a magyar gazdaság. Ezeknek a mutatószámai a közember számára nagyon furcsa szavakban fejeződnek ki, GDP-ről, államháztartási hiányról, költségvetési hiányról és egyebekről beszélünk makroszámokban, inflációról beszélünk. Ebből nem sokat érez a mindennapok embere.
Nagyon lényeges eleme felfogásunk szerint egy adótörvénynek, hogy éreztesse a lakosokkal, személyre szólóan éreztesse, hogy miért jó a magyar gazdaság teljesítőképessége; hogy ebben pozitívum van, hogy nem pénzelvonásban kell gondolkodnunk, hanem meglepő módon majd azon kell vitatkoznunk, hogy a többletbevételt mire osszuk szét. Ez mégiscsak egy kellemesebb vita ahhoz képest, mintha azon gondolkodnánk, hogy az előző évihez képest még kevesebb pénz lesz bizonyos helyekre.
(11.00)
Ebben a vitában természetesen innentől kezdve kívánságlista indulhat el, hogy a gazdaság jó teljesítőképessége következtében a beáramlott pénzmennyiséget a leghatékonyabban hogyan lehetne visszaosztani a társadalom számára. És itt jönnek a pártok, a frakciók egyéni véleményei, hiszen minden pártnak a saját prioritása szerint fontos egy-egy terület.
A Magyar Demokrata Fórum régóta, 1997 óta stabilan tartja a véleményét több különböző ponton, azt nem változtatta meg. Ilyen például a családok centrumba helyezése, hogy rátérjek a konkrét adófajták elemzésére. Nagyon örülünk, dicséretesnek tartjuk, és mintha fő koalíciós vezetők lennénk ebben a kormánykoalícióban, szinte magunkénak érezzük azt az erőfeszítést, támogatást, amelynek fajtáját a kormány beterjesztette: centrumban a család és ösztönzés a gyermekvállalásra.
Első éve, hogy az adótörvény-tervezet egy olyan elemet tartalmaz, amelyben végre a család összbevételét lehet alapul venni egy kedvezmény igénybevételekor. Számtalan kritika hangzott el, hogy miért nem térünk át az úgynevezett családi típusú adóztatásra. Most végre az első eleme megjelent a személyi jövedelemadó kedvezményének igénybevételekor: a házastárs fizetése is figyelembe vehető, hogy a kedvezményt minél szélesebb körben igénybe vehesse az egy-, két- és háromgyermekes család.
A mértékén lehet vitatkozni, hogy miért van annyira pozitív előjellel erősítve a háromgyermekes támogatási rend, de mint tudjuk, a magyar demográfiai térkép szerint elég rossz időszak következett be néhány év óta a magyar társadalomban a gyermekszám, a munkavállalók számának csökkenése tekintetében, és a kritikus lélektani határ a két gyermek után a harmadik gyermek vállalása, ezt kellett kifejezni ennek az adótörvénynek, és ez ebben benne van; nem megfeledkezve, hogy ahhoz, hogy valakinek három gyermeke legyen, kell hogy legyen egy, illetve kettő, tehát igen nagy mértékű százalékos növelés történt a két- és háromgyermekesek ösztönzésére is.
A személyi jövedelemadó véleményünk szerint az a fajta adó, amelyben a legjobban ki lehet fejezni azt az előbb már említett igényünket, ha a gazdaság teljesítőképessége jó, azt valahogy érezze meg az átlagember is. A személyi jövedelemadó tipikusan erre jó, ezért azt gondoljuk, hogy a kedvezmények legnagyobb tömegét a személyi jövedelemadón keresztül kell megmutatni, éreztetni az állampolgárokkal. Pontosan ezért javasolni fogjuk, hogy a középső elvonási kulccsal sújtott sávhatárban, amely a beterjesztés szerint 30 százalékos elvonást, adóztatást jelent, és a sávhatár 480 ezer forint és 1 millió 50 ezer forint között van, ez 1 millió 200 forintra táguljon ki. Az alapindokunk pedig a következő: nem gondoljuk, hogy egy átlagfizetéssel rendelkező családot az átlagon felüli adóterheléssel kellene sújtani. Márpedig, ha egy bruttó 80-100 ezer forintos fizetést veszünk alapul, az előterjesztés szerint a jövedelem egy része már 40 százalékos elvonással lesz majd sújtva. A legmagasabb elvonási kulcsot a legmagasabb fizetésűeknek kell megérezniük. Nem gondoljuk, hogy egy klasszikus pedagógus-házaspárnak a legmagasabb kulcsú elvonásban kell részesülnie.
Visszatérnék a törvénytervezet azon részére, amelyben a gyermekvállalási kedvet ösztönzi. Reméljük, hogy meglepő és érezhető lesz az az első pillanat, amikor a bruttó fizetésekből nettó fizetések lesznek, amikor a 80 ezer forint bruttó fizetésből semennyit nem fog levonni a kifizető, hiszen az szja teljes részét a gyermekszámok miatt meg fogják kapni. Azt hiszem, ez lesz az első pillanat, amikor megérti az állampolgár is azt, hogy mit jelent az szja változása ebben a körben, a családtámogatások esetében.
Különös figyelmet szeretnénk fordítani a vállalkozásokra, ezen belül a kis- és középvállalkozásokra. Nagyon nagy vita előzte meg az adótörvény-tervezetet a koalíción belül is, hogy a tervezett társadalombiztosítási járulékcsökkenés milyen hatást fog kiváltani a vállalkozók körében. Annyi érezhető és kitapintható, hogy a 33 százalékról 30 százalékra csökkenő tb-járulék nagymértékben a nagy- és multivállalkozásokat fogja nagyon előnyös helyzetbe hozni. Az is érezhető, hogy a kis- és középvállalkozások ennek nem lesznek a nyertesei, sőt, a kis- és középvállalkozások átlagos kiadásait leginkább a havi egyösszegű tb-járulék sújtja. Ez jelenleg 3900 forint. Az előterjesztésben 4200 forintra, majd 2002-re pedig 4500 forintra kellene felemelni.
Ugyan a tegnapi államtitkári expozéban hallható volt, hogy mintegy 105-110 milliárd forint az a kedvezmény, amit a 33 százalékról 30-ra való csökkenés okoz kedvezmény formájában a vállalkozóknak, és 12-13 milliárd forint az az elvonás, amit az egyösszegű tb-járuléknövekedés fog okozni, tehát a különbség mintegy 90 milliárd forint, csakhogy nem ugyanazon a helyen generálódik az elvonás, mint ahova a kedvezmény jut. Az elvonás a kis- és középvállalkozásokat fogja sújtani, a kedvezmény pedig a multikat.
Pontosan ezért a Magyar Demokrata Fórum két utat fog választani a törvénytervezet kapcsán a módosítás folyamán. Az egyik: az egyösszegű tb-járulékot 3900 forintról 3500 forintra fogja javasolni csökkenteni. Nem ért egyet a további emeléssel két évre vonatkozólag sem. Ugyanakkor, ha komolyan gondoljuk, hogy fennáll a kis- és középvállalkozók nagy összegű támogatásának lehetősége, a Magyar Demokrata Fórum múlt heti, csütörtöki ülésén állásfoglalásban hozta - elnökség és frakció együttes ülésén -, hogy számításaink szerint egy 73 milliárd forintos támogatási csomagot lehet benyújtani, ott hagyni a kis- és középvállalkozásoknak - ez nagyban összecseng a kormány elképzelésével. Mi is a 10 millió forint nyereségszint alattra gondoljuk, hogy a kis- és középvállalkozóknak - 50 fő alatti foglalkoztatotti létszám esetén -, ha beruházzák a nyereségüket, akkor semmilyen adót ne kelljen utána fizetni. Ez természetesen a mi felfogásunkban vonatkozik az egyéni vállalkozókra, akiknek nem társaságiadó-fizetési kötelezettségük van, hanem személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettségük, rájuk egyértelműen ki szeretnénk terjeszteni a módosító indítványunkkal ezt a rendszert.
A jövedéki termékkör az, amit a bevezetőmben már említettem, hogy a kétéves adóelképzelés egyik leggyengébb pontja. Nehezen tudom elképzelni, őszintén mondom, hogy a 2002. év végéig nem kell hozzányúlni egyetlenegy jövedéki termék adókulcsához sem. Ezt, még egyszer mondom, nehezen tudom elképzelni. Ezen belül természetesen a legkritikusabb az üzemanyagok kérdésköre. A kormány a jövő évi várható inflációnak megfelelően 6 százalékos jövedéki adótartalom-növelést javasol az üzemanyagoknál. Ugyanakkor ez évre visszatekintve, ahol 18-22 dollár körüli üzemanyagár-tervezést vettünk alapul, látható, hogy nagyon nagy mértékű tévedés történt, jelenleg - és ez a tegnap esti árfolyamhír - 32,85 dolláron lehet kapni egy hordó nyersolajat, és az OPEC szakemberei szerint nem kizárt a 40 dolláros olajár sem.
A Magyar Demokrata Fórum úgy gondolja, hogy a kormány önszántából, saját akaratából, majd a parlament saját akaratából ne járuljon hozzá a további üzemanyagár-növeléshez. Ez azt jelenti a mi felfogásunkban, hogy nulla kulccsal fogjuk javasolni a következő évben a növekedésszintet, azaz tartsuk meg az ez évi jövedékiadó-nagyságot az üzemanyagok esetében.
(11.10)
Tudom, hogy ez költségvetési kiesést jelent, de hozzáteszem rögtön, hogy csak a jövedéki adó tekintetében jelent kiesést, ugyanis nagyon szemérmesen hallgat arról minden kormányzati szakember, hogy az áfa kapcsán viszont az üzemanyagok értékesítéséből komoly bevételi többletforrás van. Igaz ugyan, hogy ez az áfa adófajtánál jelenik meg többletforrásban, de az üzemanyagok miatt jelenik meg. Hozzáteszem, minél magasabb az üzemanyagár, érthetően annál magasabb annak a 25 százaléka is, ezért várhatóan messzemenőleg kompenzálásra kerül a jövedékiadó-emelés elhagyása miatti bevételi csökkenés; mint említettem, ezt messzemenően kompenzálja az áfából befolyt nagyobb jövedelem.
Kritikus kérdés a dohánytermékek hogyanléte. Messzemenően elfogadjuk, sőt a frakcióban nagy vitát hozott a kérdés, hogy 15 százalék elégséges-e a dohánytermékeknél a jövedékiadó-növelés mértékében. Egyelőre megvárjuk, hogy a 15 százalék milyen reflexiót okoz. Kritikus a helyzet, hiszen az Európai Unióban majdnem 40 százalékkal magasabb a dohánytermékek jövedéki adója, nem tudjuk, hogy mikor érjük ezt el egyáltalán. Azonban azt a ravaszságot, amelyet a kormány beterjesztett, hogy a tavaly meghozott törvény szerint nem lehet majd 2002 után automatából dohányterméket árusítani, nos, ezt a záró rendelkezéseknél egyetlenegy félmondattal megszüntetné, föloldaná ezt a korlátot, azaz 2002 után mégsem lépne életbe, hogy tilos lesz automatákból dohányt árulni. Ezzel nem értünk egyet, az eredeti elfogadott törvényt szeretnénk továbbra is fenntartani.
Nagy kérdés a szesztermékek területén, hogy hogyan tovább az adóztatással. Nagyon sajnálom, hogy nem kellő körültekintéssel tettünk ígéretet akkor az EU-nak, amikor a szesztermékek EU-s szintű adóztatását vállaltuk, mindenféle kompenzációs követelmény nélkül. Ez azt jelenti, hogy az EU-nak tett ígéretünk miatt mind a finomszesznél, mind pedig a brandyknél, borpárlatoknál és gyümölcspálinkáknál el kell érni egy olyan európai szintű adóztatást, amely tönkreteheti a magyar vertikumot. Miért? Azért, mert az Európai Unió országaiban a szesztermelést rettentő módon támogatással segíti az állam. Egy egész konkrét példát mondok. Franciaországban, amely a legnagyobb borpárlatkészítő - a konyak alapanyaga ugyanis ez a termék -, a következő rend uralkodik. Minden termékre kidolgozva Brüsszel egy elismert árat ad, hogy mennyibe kerül egy hektoliterfok brandy, borpárlat előállítása. Elismer egy piaci árat, hogy mennyiért lehet értékesíteni. A piaci ár rendszeresen alacsonyabb, mint a termelés költsége; egyébként a brandy-, a borpárlat- és a gyümölcspálinka-termelés nagyon költséges termelés! Ezért a kettő közti különbséget automatizmus útján adja a termelőhelynek, a gyárnak, a gyártónak. Nos, innentől kezdve látható, hogy ha mi elérjük az európai uniós színvonalat az adóztatásban, de semmit nem kapunk a termelői oldal támogatásában, ez következésképpen azonnal elvezethet ezeknek az üzemeknek a halálához. Én erősen aggódom a hazai és unikumnak számító magyar gyümölcspálinkák további sorsa miatt.
A bor mint jövedéki termék tavaly a legnagyobb vitát váltotta ki; talán ez volt az egyetlen kör, ahol az ellenzék is egyetértett, hogy abba a sorba vigyük be. Ennek az első pozitív jelei, csendesen mondom, de talán kitapinthatóak, mindamellett, hogy nagyon bürokratikusra sikeredett, és a bürokráciát sajnos fokozták a kormány rendelkezései, ezen belül az FVM rendelkezései, amelyek közül szerintem a legnagyobb terhet jelentette a pincekönyv megjelenése. Örültem, hogy a Kisgazdapárt erre reflektált, mert akkor remélem, hogy házon belül rendezni tudják, hogy ennél egyszerűbb pincekönyvvezetést írjon elő az az FVM-rendelet, amely még azt is meghatározta, hogy 0,7 liter mustot lehet kihozadékolni egy kilogramm szőlőből. Lehet, hogy ez egy országos átlag, de elnézést, ezt egy-egy gazdára, területre, dűlőre, termőhelyre levetíteni, ez nonszensz! Aki ebben a szakmában valamit is sejt, az tudja, hogy ez lehetetlen.
Tehát a jövedéki adó esetében - és most csak az adóra gondolok, az adótörvényre - önmagában úgy néz ki, hogy a keret jó, ezen belül, ami adminisztratív túlzás, azt már az előterjesztőkkel való konzultáció során sikerült elfogadtatni, benne van az adótörvényben. Mint említettem, csendesen mondom, nagy várakozás előzte meg az óriási fölzúdulás után, hogy mi lesz a szüretben a szőlő ára. Nos, a szőlő ára magasabb lett 30-40 százalékkal még a sokat szidott alföldi körzetben is, ahol a legtöbb magánszemély, pincészet és borpince-tulajdonos jelentkezett be a rendszerbe, magasabb lett a szőlő ára, tehát valamelyest már kárpótlást kapnak a gazdák. A rendszert viszont változatlanul tökéletesíteni kell, ebben egyetértünk az előttünk szólókkal.
A Magyar Demokrata Fórum kikerülhetetlennek tartja, hogy újra benyújtsa a reklámadó-tervezetét. Egy olyan 160-180 milliárd forintos éves összforgalmat bonyolító üzletágról van szó, amelyben több mint 80 százalékban multinacionális cégek érintettek, mind a hirdetéstevők, mind pedig a hirdetést feladók tekintetében. Itt nem lehet szó arról, hogy szociálisan kell kezelni ezt a kérdést, hogy érzéketlenségünk lenne efelől vagy nem. Természetesen a helyi lapokra vonatkozólag tavaly sem tettük meg, hogy azokra adót kellene kivetni, most sem fogjuk megtenni, szinte változatlan formában fogjuk benyújtani.
Azért tesszük ezt, mert van egy prioritásunk, amit nem látunk elégségesen kezelni a jövő évi költségvetésben, ez pedig az egészségügy területe. A reklámadóból vélt bevételt, több mint 10 milliárd forintra gondolunk ez esetben, kizárólag az egészségügy területére szeretnénk fordítani.
A törvénytervezet olyan pontjai, amelyek általánosságokat tartalmaznak és nem súlyosan érintik közvetlenül a lakosságot, szinte mindenhol pozitív elemeket visznek be. Ezeket támogatjuk, ezen belül külön támogatjuk a lakáshoz jutás elősegítését, annak illetékmentességét, de itt teszünk egy módosító indítványt, hogy a használt lakások is kerüljenek be az illetékmentesség körébe abban az esetben, ha ez az első lakásuk a fiataloknak, akik ezt meg akarják venni. Úgy emlékszem, miniszterelnök úr erre tett ígéretet, hogy ugyan az idei évben már nem tudtuk kidolgozni a használt lakásokra vonatkozó bevonási lehetőséget, de 2001 januárjától igen. Nos, ezt akkor az adótörvényben az illeték oldalon is meg kell jeleníteni.
Vitát okozott még a tőkeszámlán elhelyezett értékpapírok árfolyamnyeresége utáni 20 százalékos adózás mértéke. Szerintem kikerülhetetlen, elérkezett az idő ahhoz, hogy az adómentes időszakot kövesse egy adózott időszak. Az adómentes időszak arra szolgált, hogy minél nagyobb létszámban, minél nagyobb tömegben ismerjék meg az emberek a tőkefolyamatokat, a tőzsdei folyamatokat, ebben vegyenek részt, és ezzel, ha lehet, Magyarország váljon a közép-kelet-európai országok fő banki, tőzsdepiaci centrumává; nagyban jó úton haladunk efelé. Miután a rendszert az érintettek megismerték, nem etikus, hogy van egy olyan jövedelemfajta, amely után semmilyen adót nem kellett fizetni. Eddig érthető volt a mentesítése, innentől kezdve nem érthető, elfogadjuk annak a 20 százalékos adóval való sújtását.
A Magyar Demokrata Fórum a teljes, így két évre szóló adótervezetet önmagában elfogadhatónak tartja, természetesen a már említettekkel együtt. Ezen túlmenően több apró részletben a módosító indítványainkat megtesszük, és a kardinális módosító indítványaink elfogadása esetén tudjuk csak a kétéves adótervezetet támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
