LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A válságban lévő Magyar Rádió miatt kértem szót, de kérhettem volna a többi közszolgálati médium miatt is. A vezetőváltások viharai a rádiónál csak látványosabbak, de nyugodt szakmai munkáról máshol sem beszélhetünk.
A Magyar Televízió vezetésében perceken belül csak az új elnök és egyetlen helyettese marad: az új elnök, aki jelölését már a csonka kuratóriumnak köszönheti, és helyettese, alelnöke, a Kisgazdapárt egykori választottja.
A Duna TV elnökének, a jeles filmművész Sára Sándornak már nyáron távoznia kellett. A találgatások tárgya most már csak az, kinek jusson a két nagyobb koalíciós partner közül a jelölés joga. Vagyis, Sára Sándor egykori széke most csak egy tétel, nem is a legnagyobb, a földalapot, honvédelmi államtitkárt, köztársaságielnök-jelölést, agrártámogatást, kétéves költségvetést magába foglaló nagy Fidesz-kisgazda osztozkodásban.
A Magyar Rádiónál sem történt más, csak felgyorsult, és ezzel lelepleződött egy folyamat. A kuratóriumi elnökség, a csonka testület egyetlen elnökjelölthöz ragaszkodott. És amikor ez nem kapott támogatást a civil nagy kuratóriumnál, leellenzékizték az egyházak, önkormányzatok, környezetvédelmi, kulturális és más civil szervezetek delegáltjait. Mivel újabban az "ellenzéki" jelző gyakran szinonimája a hazaárulónak, féregnek, nyűnek, olajfoltos bűnözőnek, a szervezett bűnözés mocskos mancsa által irányított nemzetidegen elemnek, ezt feltehetőleg nem dicséretnek szánták. A Rádió elnök nélkül maradt, és alig egy hónap múlva lemondott a két alelnök is. Nem tudták megakadályozni, úgy érezték, a Rádió szakmai szétesését és politikai kiegyensúlyozatlanságát. Most a legfontosabb a folyamatos, zavartalan működés. Inkább csonka testület, mint bármilyen működési zavar - így hangzott annak idején a jelszó, ami a csonka kuratóriumok megválasztásakor a kormányoldal részéről szentesíteni kívánta a durva politikai egyoldalúságot. Ha így néz ki most egy nyugodt körülmények között, zavartalanul működő intézmény, akkor a Bródy Sándor utcának porig kellene égnie ahhoz, hogy legalább apróbb működési zavarokat ismerjenek el.
(9.20)
De egy vádtól mindenképpen meg kell védenem a kormánypolitikát: szemben a televíziós elbocsátások némelyikével, szemben a jól menő Szabad Föld szerkesztőségének kitakarításával, itt valóban nem volt szó politikai tisztogatásról. Az alelnökök önként mentek. Önként mentek, hiszen a rokonszenvét többször kinyilvánító, a műsorban rendszeres fellépést ígérő miniszterelnökkel szemben nemigen véleményezhették a Vasárnapi újság szerkesztését. Önként mentek, mert nem szerették volna tehetetlenül végignézni, hogy egy új, nagy, megbízható irányítású főszerkesztőség alá kerülve megszűnjön a legnépszerűbb közéleti műsorok szerkesztőségének önállósága; valószínűleg véletlenül a Tizenhat óra és a Beszéljük meg! műsoré. Nem, nem küldték őket! Valószínűleg kellemetlen és meglepő is volt, hogy nem akarnak hatáskör híján megélhetési rádiósok, megélhetési alelnökök lenni. Kellemetlen lehetett az is, hogy Juhász Judit éppen az antalli normák megsértését sérelmezi.
S hogy mi közünk nekünk, a Magyar Országgyűlésnek a Rádió belső bajaihoz? Csak annyi, hogy alapítóként miénk az erkölcsi és anyagi felelősség. Sokan mondják, hogy a magyar parlament rosszul sáfárkodott a bizalommal, a politikai tekintéllyel. Ne hagyjuk, hogy most rosszul sáfárkodjunk a ránk bízott nemzeti vagyonnal, a közszolgálati televízióval és rádióval is!
A hátralévő egy percben pedig hadd osszam meg a tévénézőkkel néhány fontos információmat egy itt elhangzott, szintén kulturális kérdésről. Az augusztus 19-20-ai rendezvényekről van szó. Három információ:
1. Az MSZP lehet, hogy balek volt, de két és fél millió forintot fizetett a rendezvények szervezésével megbízott cégnek. Nagyon sajnáljuk, hogy nem történt megfelelő szakmai egyeztetés, hogy egyszerre két rendezvény kaphatott engedélyt.
2. Koltay Gábor, a Bánk bán rendezője írásban határolta el magát mindazoktól, akik politikai célokra használták fel a szakmai egyeztetés hiánya miatt megtörtént bajt.
3. Ezzel együtt minden jó érzésű emberrel együtt nagyon sajnáljuk azt a közönséget, akit érzéseiben és élményében megzavart az egyeztetési hiba - meg is követtük érte. Hasonló módon sajnáljuk az Operaház közönségét is; az Operaház közönségét és művészeit (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a szintén ingyen a fővárostól megkapott területen az Ifjúsági és Sportminisztérium által szervezett (Az elnök ismét jelzi az időkeret leteltét.) bál zajai zavarták meg. De megnyugtatásként mondom, én ezért nem tartom sem nemzetellenesnek, sem kultúraellenesnek...
