DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A fejlett országokban egyre erősödik a tudásalapú gazdaság, a tanulás folyamatának jelenléte. A kezek kiszorulnak a termelésből, az agy, a lélek, a szellem válik a legfontosabb termelési tényezővé.
Széchenyi István is - akinek szeptember 21-én ünnepeljük 209. születésnapját - több írásában sokoldalúan bizonyítja az ész csiszolásának fontosságát. "Nem a munka, hanem a jól elrendelt munka, szóval az ész a nemzeti gazdaság talpköve." - fogalmaz a Hitel című munkájában. A legnagyobb magyar ezért a tudomány fejlődését igen fontosnak tartotta, sokat fáradozott a Magyar Tudományos Akadémia megalakításáért. "A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. Nem a termékeny lapály, helyek, ásványok, éghajlat teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja." - írja a Hitel című könyvében.
A felhalmozott, jól alkalmazott ismeretek mellett azonban hangsúlyozta az odaadó, lelkes munkát is. "Nem búzaföldeink termősége, s telkeink zsíros léte, nem mérséklett éghajlatunk ... alkotják azon kincset, mely felemelkedésünk alapjául szolgálhatna. Minden elsőbbségek az emberben lévő mennyei tűz hozzájárulása nélkül csak kopár parlagok." - írja a Hunnia című könyvében. A tudásra épített mennyei tűz hozzájárul az ország gyarapodásához, a tőke felhalmozódásához. Azonban a legnagyobb magyar kifejtette azt is, hogy ésszerűen kell azt felhasználni. Naplójában megállapítja, hogy "a pénz, ha jól használják és jól fektetik be, mily csodákat mívelhet a világon".
Széchenyi több írásában, így Naplójában is rávilágít arra, hogy a tőke ésszerű gyarapítása sok ismeretet igényel. Naplójában 1832-ben megállapítja: "Azt tartják, a pénz teszi az angolt. Nos, vedd el a pénzt az angoltól - hagyd meg az eszét. Add oda a pénzt a magyarnak, de hagyd meg oly butának - és minden marad a régiben. A pénz látható instrumentuma a fejlődésnek .... mélyebben és láthatatlanul az ész működik."
A legnagyobb magyar jól látta, hogy az ember képességeinek fejlesztése csak munkamegosztással valósítható meg. Hitel című könyvében kifejti, hogy "a munkamegosztás emeli az emberi fő tehetségit lehető legmagasabb tökéletességre". Sok helyen, így 1830-ban Naplójában is megfogalmazza az egyén felelősségtudatát, amely szükséges az ország gyarapodásához: "Csak ott mennek a dolgok jól, ahol a szabó, a szappanfőző, a cukrász és mindenki más is meg van győződve róla, hogy az ő iparán, az ő üzletén fordul meg az állam sorsa."
Világosan látta, hogy a gazdaság gyarapodásának motorja a tudásra épített tisztességes verseny. Erről Stádium című könyvében így ír: "Minden ami egyeseknek kedvez, s a konkurenciát kizárja, a közönségnek káros."
A rendszerváltás óta - különösen 1995-ben - megtapasztalhattuk a legnagyobb magyar azon megállapításának igazát, amelyet a Lovakrul című könyvében megfogalmaz: "Minden átváltozás csak valamelyes idő leforgása után lehet hasznos. Minden krízis akármily élesztő is legyen a következése eleinte egy kis elcsüggedést okoz. A magas hegyre ritkán lehet felmenni, anélkül, hogy ne kellessen némelykor völgynek is ereszkedni." Tudásunk gyarapításával érjük el azt, hogy minél hamarabb feljussunk a csúcsra.
Itt utólag hadd köszönjem meg elnök úrnak, az Országgyűlés elnökének, hogy ismét lehetővé tette azt, hogy a Magyar Országgyűlés küldöttsége 2000. szeptember 22-én Bécsben a Herrengasse 5-ben tisztelegjen a legnagyobb magyar előtt, mert ezt a legnagyobb magyar megérdemli.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
