KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Napirend utáni felszólalásomnak az "Összetört álmok" címet adtam, ami, tudom, szokatlan téma a mai világunkban, különösen a politika fórumain, hiszen az álom teljesen személyes ügye a polgárnak, liberális kollégáink szerint legfeljebb a kóros esetekben az orvosnak lehet joga ezzel a jelenséggel foglalkozni.
Bevezetőm ellenére úgy gondolom, hogy vannak a polgárnak olyan álmai, melyek beteljesüléséhez igenis közünk van, sőt felelősek is vagyunk bizonyos mértékig érte.
Napjaink egyik nagy gondja a kettészakadt társadalom. A nemzet többsége rendkívül kemény munkával keresi meg szerény kenyerét, fiatal és középkorú egyaránt, a megélhetésén kívül alig jut olyan dolgokra, ami szép és maradandó élményt és emléket jelent számukra. A napi szórakozást rendszerint - ha marad rá idő - a tévé kereskedelmi csatornáiból híg cselekményekkel kevert reklámszennyözön jelenti, melyből szigetekként emelkednek ki a híradások nagy részét jelentő országos botrányok, a privatizációs rablások, az olajsíbolások, a tocsikolások, melyeket a társadalom javára kellene inkább felhasználni.
A polgár mégis álmodik sokfélét, melynek egy része csak álom marad, de van olyan, amit megpróbál megvalósítani. Ezek közé az álmok közé tartozik az utazás, családok fognak össze, hogy nászutas gyermekeiket eljuttassák legalább egyszer életükben a kék tenger által mosott zöld pálmás szigetre, összekuporgatva félévi egészségügyi vagy pedagógusbérüket, "a majd csak lesz valahogy" egész életükben megszokott elve alapján.
Lázas készülődés, csomagolás után a fiatalok itthon maradtak, az álom álom maradt. A pénznek is nyoma veszett, az összekuporgatottnak. Este bekapcsolják a kedvenc adót, ahol már javában folyik a megszokott kínos magyarázkodás, üzletemberek, politikusok és köztisztviselők, akik egészséges társadalomban garanciát jelentenek a polgároknak az ilyen esetek ellen, különösen a többszöri ismétlődés ellen. Mivel ők pártállásra tekintet nélkül adnak szavuk hitelességére - különösen igaz ez, ha véletlenül előfordul százévenként egy ilyen eset -, megígérik, hogy több ilyen nem lesz. Nálunk ez lényegében évente többször is előfordul.
Innen válik politikai kérdéssé ez az ügy is, mint sok hasonló. A magyar polgár többet fizet az államnak adóban és járulékokban annál, hogy ilyen minőségű állami szolgáltatásban részesüljön. Az adók és járulékok fejében az államnak biztosítania kell az alkotmányos jogbiztonságot, és az állam köteles - ha szükség van rá - nagyon keményen megtorolni az ellene vétőket állampolgári alapon fajra, nemre, vallásra és származásra, történelmi okokra, pozitív és negatív diszkriminációra tekintet nélkül. A törvényhozásnak meg kell alkotnia a szükséges törvényeket, az államigazgatásnak és az igazságszolgáltatásnak a betartásáról, betartatásáról kell gondoskodni. Ez adhat csak tekintélyt a politikai elitnek, és bizalmat a politikusoknak. Ez mégsem így van. Amíg ezek a célok nem valósulnak meg - és nemcsak ennek a botránynak a kapcsán -, addig egy politikus se beszélhet álmokról, csak álmokból kiábrándult polgárokról.
Köszönöm figyelmüket.
