DR. DEUTSCH TAMÁS
DR. DEUTSCH TAMÁS
DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egy afrikai mondás úgy tartja, hogy ahol az elefántok táncolnak, ott kipusztul a fű - pedig mi rossz is van a táncban. Egy állatorvosi szakkönyv ráadásul hozzáfűzi ehhez a mondáshoz: "Az elefántok csontozata, felépítése, szervezete nem képes elviselni a folyamatos, megerőltető, hirtelen mozgást." Azaz, ha táncolnak, nemcsak a növényzet, hanem maguk is kárát látják.
Nem tudom, végül is táncolnak-e egyáltalán az elefántok, de azt tudjuk, hogy számos dolog van az életben, amelyet fontos kipróbálnunk, hogy eldönthessük, élni akarunk-e a lehetőséggel, és azt is tudjuk, a drog nem ilyen. Tudjuk, hogy aki kábítószerekkel él, pillanatnyi, a természetestől messze álló, úgy is mondhatnám, művi jó érzés fejében az egész életét, a családja és a barátai boldogságát, a közvetlen közösségének biztonságát teszi kockára. Aki a drogokkal kacérkodik, magával az ördöggel cimborál.
Akik már találkoztak romboló hatásával, tudják, hogy keményen és határozottan fel kell lépnünk a droggal való üzletelés és a kábítószer-fogyasztás ellen; tudják, hogy most kell cselekednünk, amíg még lehet. Világosan ki kell mondanunk, mi az álláspontunk, felelősek vagyunk ugyanis a jövőnkért. Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, a polgári koalíció kormánya amellett kötelezte el magát, hogy hosszú távú cselekvési programot valósít meg a kábítószerek visszaszorítása és jövőnk védelme érdekében.
Előkészítettük és most önök elé terjesztjük a nemzeti stratégiát, amely lehetővé teszi, hogy eredményesen vegyük fel a küzdelmet ezen a területen. Nem szeretnék most egy részletes tartalmi ismertetőt tartani önöknek, hiszen mindannyian a kezükbe kapták és áttanulmányozták ezt a munkát.
(16.00)
Fontosnak tartom azonban, hogy az elképzeléseink mögött meghúzódó mélyebb megfontolásokról beszéljek önöknek. Meggyőződésem, hogy akkor tudunk szót érteni egymással, ha a cselekvési program mögött meghúzódó értékek fontosságában egyet tudunk érteni.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is nagyon röviden arról szeretnék önöknek beszélni, miért is van szükség arra itt, az ezeréves Magyarországon, Európa szívében, hogy nagy erőket megmozgatva és költségeket nem kímélve kidolgozzunk és végrehajtsunk egy programot a kábítószer-jelenség megfékezésére. A világ teremtéséről és az emberi élet kezdeteiről, az egyes kultúrák és civilizációk kialakulásáról ha nem is tudunk mindent, de azt látjuk, tapasztaljuk, értjük, hogy a föld különféle tájain élő népeknek, a különböző kultúrkörökben meggyökerezett hagyományoknak más és más jellegzetességei vannak. A kábítószer kérdése jellegzetesen legújabb kori problémának tűnik, de ahhoz, hogy megértsük, miről is van itt szó, az egyes népek sok évszázados, kultúránként különböző életformáit együtt kell szemlélnünk.
Mi, akik Európa melegebb éghajlatú vidékein élünk, amelyeken megterem a szőlő, évszázadok óta elborozgatunk a családi étkezések után vagy egy-egy esti összejövetelen. A világ más tájain azonban ez nem így van. Mindannyian ismerhetjük azokat a történeteket, amelyek arról szólnak, hogyan tett tönkre testileg és lelkileg egész indián törzseket, vagy az újabb korban Észak-Európa egyes népeit a számukra ismeretlen, meg nem szokott, szervezetüktől idegen alkohol pusztító hatása. Ittasan vezetni nálunk sem szabad, ezeknél a népeknél azonban gyakran ennél is szigorúbb szabályozásokra volt szükség. És gyakran már ez is túl későn volt.
A szivarok őshazájában, Kubában a dohányzásnak vannak hagyományai, mélyre nyúló gyökerei, életmódbeli jellegzetességei. És mégis voltak idők, amikor Kubában fejenként csak két darab szivart adtak évente az ott lakóknak, és ezekből a jegyre kapott szivarokból is csupán hármat-négyet szippantottak és eldobták. Mert ők aztán tényleg tudják, hogy a szivar hogyan, meddig, miért élvezhető. Mi pedig a nikotinmérgezésekkel és a tüdőrákkal küzdünk, mert nincsenek évszázados tapasztalataink a dohányzásról, nincs velünk született tudásunk, s a szervezetünk sincs az ott élőkhöz hasonlóan felkészülve erre a szerre.
Be kell látnunk, hogy az európai civilizációban a drog nem hagyomány, nem egyfajta életmód, nem egy rossz szokás vagy valamiféle presztízskérdés. A drog elsősorban üzlet. Üzlet a kemény drogok előállítása, és üzlet a legegyszerűbb és olcsó füvek terjesztése is. Iparág a heroin, ugyanúgy mint a vadkender. Üzlet, amin milliókat, milliárdokat keresnek egyesek - más emberek kárán. A drog az egyik legnagyobb lehetőség ahhoz, hogy legálisan, törvényes úton szerzett javak alvilági csatornákon keresztül átvándoroljanak szervezett bűnöző csoportokhoz. Aki a drogok bármely formáját megengedi, ezt az üzletet támogatja. Az üzletet a vásárlók, az igény tartja fenn. Csak akkor szorul vissza, ha az igény is visszaszorul. Ezért egyszerre akarjuk elérni a kereslet és a kínálat visszaszorítását.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egyesek úgy beszélnek a drogfogyasztásról, mintha az az emberi szabadságjogok szerves része lenne. Komolyan azt hiszik, hogy a kábítószerek használata magánügy? Akik ezt hiszik, meggyőződésem szerint tévednek. Ahogy a fejjel lefelé fordított fáklya is saját magát emészti el, úgy képes a rosszul értelmezett szabadság is felemészteni önmagát. Nem szabad ebbe a csapdába belesétálnunk! Aki drogot fogyaszt, nem csak saját egészségét és jövőjét teheti tönkre, azt is, de a kemény drogok használata egy fajtája az önként választott halálnak. Higgyék el, már ez is komoly veszteség a társadalom számára. De ennél is többről van szó. Mindannyian tudjuk, hogy aki rászokik a kábítószerre, az újabb, súlyosabbnál súlyosabb helyzetekbe sodorja önmagát és környezetét. Veszélyeztetni fogja saját családja, szülei, a vele élők sorsát, boldogságát. Ráadásul gyakran nem képes ellenőrizni saját cselekedeteit. Felszabadul a normális, egészséges gátak alól. Veszélyeztetheti a társadalom más tagjait, efelett pedig nem lehet szemet hunyni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk, európai nemzeteknek ilyen súlyos, a társadalom egészére kiható, az ország javait és biztonságát veszélyeztető, a jövőnket fenyegető problémát jelent a drog. Minden ország a maga eszközeivel igyekszik megküzdeni vele. Az ENSZ éppen ezért alakította ki a kábítószerek ellenőrzésével foglalkozó szakosított intézményeit. Az Európai Unió szintén intézményrendszert hívott életre a kábítószer-probléma leküzdésére, és Magyarországot ugyancsak magas szintű egyezmények kötelezik a kábítószerek ellenőrzésére. Úgynevezett európai uniós elvárás, hogy a tagországok és a bővítésre váró országok is rendelkezzenek kábítószer-ellenes nemzeti akciótervvel.
Mindannyiunk által ismert történelmi okai vannak annak, hogy ezen a területen mi, magyarok még mindig szerencsésebb helyzetben vagyunk nyugati társainknál. És mégis folyamatosan emelkedik a kábítószereket kipróbálók, a drogfogyasztók, a drogfüggők, a droghasználattal összefüggésben fellépő fertőző betegséget hordozók száma. Nő a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények száma, ezáltal a szervezett bűnözés aktivitása is. Az 1999-ben Magyarországon is elvégzett "Európai vizsgálat a középiskolások alkohol- és drogfogyasztásáról, valamint dohányzásáról" című felmérés adatai szerint, melyet itthon az Ifjúsági és Sportminisztérium támogatott, az előző, 1995-ös vizsgálathoz képest a 16 éves korban kábítószert, szerves oldószert kipróbáló és használó fiatalok aránya országosan megkétszereződött, Budapesten pedig közel háromszorosára emelkedett.
Egy másik, úgynevezett kockázati csoportok között végzett vizsgálat, mint például a zenés szórakozóhelyekre, közismertebb nevükön diszkókba járó fiatalok között végzett felmérés adatai szerint ebben a speciális csoportban a droghasználat mértéke már eléri a nyugat-európai arányokat. A kábítószer-fogyasztás a honvédség állományában is megjelent, ami nemzetbiztonsági szempontból aggodalomra ad okot. Összességében tehát a kábítószer-fogyasztás társadalmi kárai már nálunk is igen jelentősek. Egy 1997-es kutatás több tíz milliárd forintban határozta meg ennek az összegét évente. Mégis fontos tudnunk, hogy a fiataloknak még mindig csak kisebbsége próbálta ki a drogokat és ők se válnak mind rendszeres droghasználóvá. A fiatalok döntő többsége tehát nem fogyaszt drogot.
Az elmúlt időszak intézkedéseinek talán már látszanak bizonyos eredményei. A drogok '90-es évek elejétől kezdődő robbanásszerű hazai terjedése után ma már talán végre elmondhatjuk, hogy az emelkedés üteme erőteljesen csökkent. Még mindig egyre többeknek van alkalma kipróbálni valamelyik bódítószert, de már nem olyan mértékű a fogyasztóknak ez a bővülése, mint az előző években. Most még időben vagyunk, van lehetőségünk arra, hogy megfordítsuk a kedvezőtlen folyamatokat, és folyamatosan lefékezzük a droghasználat növekedését. De a szükséges lépéseket nagyon sürgősen meg kell tennünk.
A kutatók szerint sokfajta téves és egymásnak is ellentmondó hit, hiedelem él a közvélekedés szintjén a kábítószer-problémáról. A közvélemény egyrészt az azonnali és teljes felszámolását követeli meg, ugyanakkor sokszor és sokan gondolják, hogy ez olyan csapás, mint a pestis, amely ellen ténylegesen semmit sem lehet tenni. Nem szabad, hogy téves elképzelések bénítsanak le bennünket, hanem cselekvésre kell késztessen az a felismerés, hogy a drogprobléma mind egyéni, mind közösségi értelemben kezelhető, a drogfüggő beteg pedig gyógyítható. Mi ezért akarunk tenni. Azokért is tenni akarunk, akik maguk rosszul döntenek, vagy már éppen képtelenek cselekedni - mert ez a feladatunk.
Ebben a szellemben alkottuk meg a "Nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására" címet viselő anyagot, melyet most önök is kézhez kaptak. Ezt a nemzeti stratégiát a kormány teljes egyetértésben fogadta el, és a témáért elsődlegesen felelős parlamenti bizottság is, más bizottságokhoz hasonlóan, egyhangúlag támogatta. Mindez azt bizonyítja, hogy a legfontosabb, legsúlyosabb kérdésekben, amikor az országunk jövőjét kezében tartó fiatal nemzedékek életéről van szó, igenis megszülethet az összhang, létrejöhet az egyetértés. Ilyenkor valamennyien elsősorban édesapák és édesanyák vagyunk, felnőttek, akik a gyerekeikért aggódnak. Mint a kormánynak a kábítószer-fogyasztás visszaszorítását célzó politikájáért felelős tagja, ezúton is köszönöm önöknek ezt a felelősségteljes gondolkodást.
A nemzeti stratégia elsősorban a párbeszédben látja a megoldást. Sokáig a hallgatás volt az egyetlen válasz a drogproblémára. A polgári koalíció kormánya nem hagyja egyedül a tenni akarókat. Szülők, tanárok, lelkészek, közösségi munkások, önkormányzati vezetők és minden jó szándékú ember elkötelezettségére számítunk, aki együttműködik velünk egy egészségesebb és boldogabb jövőért.
(16.10)
A nemzeti stratégia megvalósítása valamennyiünk érdeke, és csak közösen leszünk képesek a cselekvésre. Csak akkor vezethet eredményre, ha minden állami, önkormányzati és civil szervezet részese lesz a párbeszédnek. Az együttes cselekvés megsokszorozza hatását. Ezt ismerték fel a nyugati országok is a '90-es évek folyamán, az egyre növekvő kábítószer-problémával szembesülve.
A kormányzat szintjén a kábítószerügyi koordinációs bizottság fogja össze a tennivalókat. A helyi szinteken a kábítószerügyi egyeztető fórumok gyűjtik majd egy cselekvési keretbe mindazokat, akik tenni tudnak és akarnak. A fórumok fordítják le a konkrét cselekvési szintre a stratégiai programot, és segítenek hatékonyan megvalósítani azt. Hogy közös céljainkat elérhessük, a minisztériumok is elkötelezetten biztosítják saját területükön és saját hatáskörükben a megfelelő forrásokat.
Tisztelt Országgyűlés! Maga a nemzeti stratégia már ennek az összefogásnak a jegyében született. Számos külföldi példát áttanulmányoztunk, és összegyűjtöttük a témában jártas hazai szakemberek és civil szervezetek véleményét és tapasztalatait is. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszöntsem azokat a szakembereket, akik számos véleményező és közreműködő partnerünk közül most ide, az Országgyűlésbe is el tudtak jönni, a karzatról kísérik figyelemmel, mi történik a jövőben a nemzeti stratégiával.
A nemzeti stratégia kidolgozásában közreműködő szakemberek a kábítószer-ellenes harc hazánkban fellelhető különféle irányzatait képviselik, és bizony nem volt lehetetlen, sikerült ezeket a különféle javaslatokat, nézeteket egy munkában összefogni, egyesíteni, és ez a dokumentum fekszik most itt önök előtt.
Négy olyan nagy területet határoztunk meg, amely a minisztérium munkatársai és a jelen lévő, illetve a jelen nem lévő szakemberek munkája nyomán az új nemzeti stratégiánk meghatározó elemévé vált.
Elsőként: szeretnénk elérni, hogy mindannyian, akik ebben az országban élünk, tekintsük közös ügyünknek, szívügyünknek a kábítószer elleni harcot. Fontosnak tartjuk, hogy minden helyi közösség, minden család már a kezdetek kezdetén ismerje fel, ha ilyen problémával találkozik, és tartsa fontosnak azt, hogy minden lehető eszközzel segítsen a környezetében élő bajba jutott, csapdába esett fiatalokon.
Másodszor, fontosnak tartjuk, hogy a drogok nyújtotta élvezet és a fogyasztásukkal járó életforma helyett tartalmas, értékes, vonzó lehetőségeket kínáljunk valamennyi fiatalnak. Segítenünk kell őket abban, hogy nemet tudjanak mondani a drogok csábításának.
Harmadszor: nagyobb gondot kell fordítanunk a drogokkal kapcsolatba kerülő és drogproblémákkal küzdő egyének és családok kezelésére és rehabilitációjára.
És végül, de nem utolsósorban hangsúlyt kívánunk fektetni az úgynevezett kínálatcsökkentő eszközök alkalmazására is, azaz a törvény nyújtotta eszközökkel kell harcolnunk a kábítószerekkel való kereskedés minden formája ellen, hogy csökkenjen a kínálat a hazai drogpiacon.
És ezen a ponton, amikor a törvény és a bűnüldözés eszközeihez érkeztünk, úgy érzem, el kell oszlatnom egy tévhitet, egy félreértést vagy szándékos félremagyarázást, ami a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás büntetését illeti. Szeretném leszögezni, hogy Magyarországon a büntető törvénykönyv 1998-as módosítása előtt sem lehetett bűncselekmény elkövetése nélkül kábítószerhez hozzájutni és azt fogyasztani. Csakhogy addig a törvények nem választották el, nem különböztették meg egymástól megfelelő módon a fogyasztót és a termelőt, a kereskedőt, azaz a dílert. Minden egyes kereskedő, aki abból élt, hogy akár családok ezreit tette anyagilag és erkölcsileg tönkre, egészen egyszerűen fogyasztónak vallhatta magát a törvény előtt, és ezáltal kibújhatott a büntetés alól. Mostantól, egész pontosan '93 elejétől azonban becsuktuk a kábítószerüzlet haszonélvezői előtt a kiskaput. Nem körülírásokkal határoztuk meg a fogyasztás tényét, mint ahogy azt korábban tették. Ezáltal egyértelművé vált, hogy ki követ el bűncselekményt, és az is, hogy milyen bűncselekményt követett el.
A KRESZ szabályai sem különböztetik meg a rendszeres alkoholistát az egyszeri italozótól, hanem mindenkit büntetnek, aki italos állapotban vezet. Hiszen például a halálra gázolt áldozat szempontjából mellékes, hogy a figyelmetlen vezető évek óta először ivott egy kicsit többet a kelleténél vagy pedig rendszeres alkoholista. Ugyanakkor van eszköz arra, hogy a büntetés mértékét másképp állapítsák meg az egyszeri balesetet okozónál, mint a visszaesőnél. Éppen így történik ez a kábítószer esetében is, mint ahogy azt a büntető törvénykönyv módosításánál is olvashatják.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ahogy az talán ki is derült, a nemzeti stratégia középpontjában a nemzetközi ajánlások és a kormánytól kapott felhatalmazás alapján az illegális drogprobléma áll. Nem kétséges azonban, hogy az olyan legális szerekkel való visszaélés, mint az alkohol, a cigaretta, a nyugtató- és az altatószerek orvosi előírás nélküli túlfogyasztása, szoros összefüggésben áll a drogproblémával. A feladatok ezért egymástól elválaszthatatlan egységet alkotnak. A stratégia ezért támaszkodik a hamarosan a kormány elé kerülő nemzeti egészségfejlesztési program szemléleti kereteihez.
Ezt az alkalmat szeretném megragadni arra, hogy bejelentsem, az Ifjúsági és Sportminisztérium költségvetésében szereplő, megelőzésre fordítható összeg a következő évben mintegy 40 százalékkal emelkedik, és ezzel eléri az 1 milliárd forintot. A 2002-es költségvetésben pedig az inflációt meghaladó módon, további 10 százalékkal növekszik ez a támogatási összeg.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A drogok elleni küzdelem új szakasza kezdődhet el Magyarországon, de a teljes győzelem még sokáig várat magára. De van remény a sikeres küzdelemre. Kofi Annan úr, az ENSZ főtitkára 2000. június 26-án a drogfogyasztás és az illegális kereskedelem nemzetközi napján ennek a bizakodásának adott hangot. Engedjék meg, mondta, hogy megerősítsem meggyőződésemet abban, hogy a beköszöntő XXI. századot valóban drogmentessé tehetjük.
Tisztelt Képviselőház! Ebben bízva tárja önök elé a polgári koalíció kormánya is a kábítószer-probléma visszaszorítására vonatkozó nemzeti stratégiát.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
