DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! A kábítószer-probléma Magyarországon egy jó fél évtizeddel ezelőtt már elérte azt a társadalmi és politikai ingerküszöböt, amely cselekvésre sarkallja a döntéshozót.
Azt gondolom, hogy ezt azért is szükséges megemlíteni, mert olykor elhangzanak olyan nyilatkozatok és olyan vélemények - nem mindenki részéről - kormánypárti oldalon, mintha drogügyben is az időszámítás a polgári kormány színre lépésével kezdődött volna. És ezzel a korábbi időszak nem mindig eredményes erőfeszítéseit alábecsülik.
Nos, én azt gondolom, hogy a tisztelt Ház sem először találkozik a magyar kábítószerhelyzettel, hiszen 1997-ben az Országgyűlés létrehozott egy, a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében tevékenykedő eseti bizottságot, amely igen színvonalas jelentést terjesztett a magyar parlament elé. Én azt gondolom, hogy e parlamenti bizottság tevékenysége nélkül aligha születhetett volna meg ez a drogstratégia, tehát mindenképpen elismeréssel tartozunk ennek a bizottságnak.
Hölgyeim és Uraim! A benyújtott dokumentum helyzetértékelésével, fő célkitűzéseivel magam is egyetértek; képviselőtársaim is elmondták, a Szocialista Párt ezeket támogatja. Kiemelkedően fontos érték, hogy kábítószerügyben a legszélesebb körű társadalmi konszenzus jöjjön létre.
Az előttünk fekvő javaslat erénye, hogy összegyűjtötte a nemzetközi egyezményekből és a különböző nemzetközi szervezetek által kibocsátott dokumentumokból mindazokat az elemeket, amelyeket egy ilyen stratégia kidolgozásakor figyelembe kell venni.
Ugyanakkor azonban el kell azt mondani, hogy a javaslat adós maradt tényleges, operatív program összeállításával. Különös tekintettel én az hiányolom, nem derül ki, ki miért felelős, mikorra kell az egyes feladatoknak teljesülnie, és főképpen ehhez milyen infrastruktúrával rendelkezik. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kormányzat egy tekintélyes méretű szövetet gyártott, de ebből nem készítette el az egyes szereplőkre illeszthető konkrét öltözéket.
Tisztelt Elnök Asszony! A benyújtott határozati javaslat is tökéletesen tükrözi ezt, hiszen a megfogalmazott pontok az Országgyűlés szempontjából azt jelentik, hogy elfogadunk egy programot, amelynek a végrehajtása az Országgyűlés részéről nem kísérhető figyelemmel, legalább is a határozat erre nem utal. Tehát nem teljesülhet ki az Országgyűlés ellenőrzési funkciója, mert a határozati javaslat nem jelöli ki az elszámoltatás, az ellenőrzés, a visszacsatolás kereteit.
Én azt gondolom, ennek a hiányosságnak pótlódnia kell, eleget kell tenni, esetleg módosító indítvány benyújtásával, ennek az igénynek.
A másik baj, amit már képviselőtársaim szóvá tettek, hogy nem derül ki, mekkora forrás is áll rendelkezésre. Nem hiszem, hogy a miniszteri expozéból kell kiderülni annak, hogy a kormány jövőre iksz, ipszilon, zé milliárdot biztosít az Ifjúsági és Sportminisztérium számára prevencióra, ugyanakkor nem tudjuk azt, hogy a társminisztériumnak tulajdonképpen mekkora összegek állnak rendelkezésre. Talán szerencsésebb lett volna, ha az anyag a költségvetés ismeretében kerül napirendre, mert ekkor vált volna képviselőtársaim számára láthatóvá, hogy a kormány a következő két évben mennyire gondolja komolyan ezt a programot, a többletforrásokból valóban mennyit kíván költeni ennek a valóban súlyos társadalmi kérdésnek a megoldására. Ezt ma azért minden részletében nem látjuk.
Számomra örömteli, hogy a stratégia 33. oldalán a kereslet- és kínálatcsökkentés egyensúlyáról beszélnek. Azt nem mondanám, hogy a keresletcsökkentés van a prioritás oldalán, de az egyensúly komoly eredmény, és különösen, ha ehhez hozzáveszem a tárca felelőseinek megnyilatkozásait, ahol elsősorban a prevenciót említik, akkor azt gondolom, hogy érdemes volt a korábbi tervezeteket kritizálni, érdemes volt eszmecserét folytatni, érdemes volt bizonyos alternatív javaslatokat a szakértőknek megfogalmazni.
Nem érződik azonban eléggé a stratégia átütő ereje; ez persze nem biztos, hogy a készítők hibája. S hiába bazíroz a helyi közösségek szerepére, ezek megfoghatatlanok, kicsit túlbonyolítottak, és amit leginkább érzékelek, hogy szakemberek híján nagyon nehezen végrehajthatóak.
Itt szeretném azt megemlíteni, örülök, hogy az egészségügyi tárca államtitkára megérkezett - bár most képviselői helyén ül -, mert egy picit úgy érzem, hogy a szakemberképzés, -továbbképzés területén nagyon komoly adósságai vannak az egészségügyi tárcának is. Más adósságokról már beszéltek a képviselőtársaim, amikor a drogambulanciák, a rehabilitációs intézetek finanszírozási és fejlesztési zavarait említették. De én azt gondolom, hogy baj az, hogy a továbbképzés esélyét jelentő mentálhigiénés programot az egészségügyi tárca felszámolta, beolvasztotta a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézetbe, amely egyelőre egy láthatatlan egészségfejlesztési stratégiát és programot képvisel. Erről természetesen különböző szupplementumokból lehet tájékozódni, hogy ez micsoda, de hogy valójában hogyan, miképpen fog megvalósulni, ezt senki nem tudja. Kicsit obskúrus ez a dolog.
Én örülök annak, hogy többen szóvá tették, sőt, még miniszter úr is megemlítette az alkoholizmussal való összefüggéseket. Csak nem tudom, tudja-e miniszter úr, hogy az egészségügyi tárca éppen a közelmúltban szüntette meg az Országos Alkohológiai Intézetet - ez azért egy picit aggasztó a számomra. Tudom, hogy nem ennél a vitánál kell ezt szóvá tenni, de mégis, itt kívánkozik rá lehetőség. Azt hiszem, jó lenne, ha az egészségügyi tárca is ezt a kérdést ilyen értelemben, a szenvedélybetegségek elleni küzdelmet komolyan, még komolyabban venné. Hozzáteszem, hogy örömmel adnánk meg ehhez minden segítséget ellenzéki oldalon is.
Engedjenek meg néhány megjegyzést még. A drogstratégia 6. oldalán található az a fejtegetés, miszerint a jelenlegi kormány a célok sikeres megvalósítása érdekében újraszabályozta a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság működési rendjét, így az már megfelel a nemzetközi és szakmai elvárásoknak.
Én azt gondolom, hogy nem biztos, hogy a módosítás előtti állapotok nem feleltek meg az említett elvárásoknak. Én sajnálatosnak tartom, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter nem tudta vagy nem akarta vállalni ezt a feladatot; ugye, a korábbi szabályozás a Miniszterelnöki Hivatalba helyezte a koordinációt. A jelenlegi kormányzati struktúrában is az ő pozíciója felel meg annak a kritériumnak, hogy az összkormányzati érdeket érvényre juttatva hangolja össze a tárcák munkáját.
(18.10)
Az előzőhöz kapcsolódik az anyag 36. oldalán található azon megállapítás, miszerint a bizottság megvalósítja a politikai szintű egyeztetést a különböző tárcák között. A bizottság összetétele nem alkalmas a politikai egyeztetésre, hiszen tagjai - az elnöki és a társelnöki státust elfoglaló miniszterek kivételével - köztisztviselők, és tőlük legfeljebb szakmai, közigazgatási egyeztetés várható el.
Szintén a 36. oldalon található az a mondat, amely megállapítja, hogy az elkövetkező tíz év döntő lehet a kábítószerkérdés magyarországi kezelésének tekintetében. Én ezzel teljes mértékben azonosulni tudok, de éppen erre tekintettel elfogadhatatlan, hogy nagyon fontos célok elérését a tízéves periódus végére teszi a program.
Elnök Asszony! Összefoglalom: örülök ennek a stratégiának, üdvözlöm a stratégiát, azonban az árnyaltságot, a konkrétumokat és a végrehajtás garanciáit éppen a siker érdekében hiányolom belőle.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
