DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A most tárgyalt országgyűlési határozati javaslat két paragrafusból áll, aztán egyoldalnyi indokolásból és mintegy százoldalnyi rendkívül precíz és színvonalas anyagból, amely maga a program.
A határozati javaslat egyik pontja, az 1. §-a azt mondja, hogy az Országgyűlés fogadja el a határozat mellékletét képező programot, a 2. § pedig azt mondja és felkéri a kormányt, hogy tegye lehetővé azoknak a törvényeknek és végrehajtásoknak az előkészítését, Országgyűlés elé kerülését, amelyek lehetővé teszik ezt az 1. §-ban elfogadott stratégiai programot.
Nekem rögtön az 1. §-hoz van felvetnivalóm, mégpedig a "melléklet" kifejezést nem tartom megfelelőnek. A mellékletet általában a mondanivalóm alátámasztását célzó számítás, részhatározat, rajz, grafikon szokta képezni, de itt a mellékletnek titulált - ismétlem, rendkívül színvonalas - anyag maga a mondanivalóm, tehát itt nem melléklete az országgyűlési határozati javaslatnak ez a program, hanem ez a mondanivalóm. Helyesen úgy hangozna, az lenne a helyes szóhasználat, hogy elfogadja az Országgyűlés a határozati javaslat alapját képező programot.
A 2. § fogalmazása tulajdonképpen sok felszólaló képviselő felvetésének ad választ, akik azt kifogásolták, hogy nincs hozzá alátámasztható költségvetés, nincsenek határidők et cetera, et cetera. Persze, hogy nincs, erről szól a 2. §. Nekünk itt még rengeteg munkánk lesz ennek a programnak a végrehajtásával kapcsolatban: a kormánynak nyilván törvény-előkészítéseket, törvényeket kell hoznia, a Miniszterelnöki Hivatalnak, a kormánynak kormányrendelet-tervezeteket, netán miniszteri rendeleteket kell majd hoznia annak érdekében, hogy ez a program megfelelő módon megvalósuljon.
Persze, engem is rendkívül érdekelne az, hogy mennyibe fog ez majd végül is kerülni, de éppen ezért ezt most még nem lehet tudni, mert hiszen nem tudjuk, hogy ennek végrehajtása tárgyában és a 2. § végrehajtása tárgyában pontosan milyen törvényeket is fogunk hozni, milyen kormány- és milyen miniszteri rendeleteket. Lehet sejteni, mert hiszen benne van mindaz - ha nem is cselekvési programszerűen, de stratégiaként - a programban, hogy mit kell majd ez ügyben csinálnunk. Ez egy kicsit olyan, mintha egy általános rendezési tervtől azt kérnénk számot, hogy nem ad építési engedélyt iksz ház felépítésére, és nincs benne ebben az általános rendezési tervben, hogy az milyen költséget fog majd felemészteni. Meglesz ez majd nyilván adott időben, hisz 2009-ig fut ki, mert van háromféle program: a rövid távú, a középtávú és a hosszú távú, 2009-ig kell majd ezeket végrehajtanunk. Remélem, adott időben tudni fogjuk. Kíváncsi ember lévén, persze szeretném én is tudni, de ezt pillanatnyilag nem lehet.
Magáról a programról: kezdődik egy rendkívül átfogó helyzetismertetéssel, ami, biztos vagyok benne, ha nem képezné ennek a programnak a részét, akkor is rendkívül izgalmas, bár elszomorító olvasmány lenne, amit akkor is érdemes lenne kiadni, ha nem egy stratégiai program lenne, hanem hogy tudja mindenki, hogy miről is van igazán szó: szomorú dolgokat tudunk meg belőle; összehasonlítást látunk arra nézve, hogy mi volt a helyzet '95-ben és mi jelenleg; a drogfogyasztók száma 300 százalékkal nőtt négy év alatt - 2000-es adatok természetesen még nincsenek benne -, ezen belül a gyermekek és az ifjúság köréből kikerült fogyasztók száma 800 százalékkal, és ez még egyáltalán nem biztos, tehát feltehetően ez még több, hiszen itt csak azokat vehetik számításba, akik valamely egészségügyi intézménynél jelentkeztek.
(18.20)
Megtudjuk azt is, hogy 400 körüli azok száma, akik a drogfogyasztás túladagolása miatt halnak meg. Megtudjuk azt, hogy '98-ban a bíróságok alig 50 százalékot meghaladóan ítéltek el végrehajtható módon olyanokat, akik a drogfogyasztással kapcsolatba kerültek, ami azt is jelenti, hogy ezeknek az elkövetőknek csaknem 50 százalékát felfüggesztették.
Én ezt igenis oly mértékű liberális ítélkezési gyakorlatnak tartom, ami elfogadhatatlan. Bár azt nem lehet látni az előterjesztésből, hogy hogy oszlik meg ezek aránya - mivel ott tényleg kell súlyozni, hogy ki a forgalomba hozó, ki a szállító és ki a fogyasztó. Ez nem látszik belőle, de akkor is rendkívül liberális ez az ítélkezési gyakorlat, amiből az is következik, hogy teljesen alaptalan mindaz a felvetés, hogy börtönnel fogják büntetni majd azokat, akik alkalmi fogyasztók. Dehogyis, kérem szépen! A büntetőbíróságoknak is megvan a jogpolitikai irányelvek alapján a megfelelő ítélkezési gyakorlatuk. Ha majd az eljárás során bebizonyosodik, hogy az tényleg alkalmi fogyasztó, akár korlátlanul enyhíthetik is a büntetését. De azt előre meghatározni, hogy büntetésben ne is részesüljön, egyszerűen képtelenség.
Nem akarok most belemenni, lehetne rajta hosszan vitatkozni, de ezt megtettük a büntető törvénykönyv módosításnál, hogy az öncsonkítás valóban megengedhető-e, veszélyes-e a társadalomra nézve, ha valaki notórius drogfogyasztó, vagy veszélyes-e, ha valaki levágja a karját. Kérem szépen, beszéltünk már erről elég sokat, és elég képtelen felvetések hangzottak el akkor is. Nem kívánok rá időt pazarolni.
Rendkívül szomorú viszont az a megállapítása ennek a helyzetfelmérésnek, hogy Magyarországon a legnagyobb mennyiségben fogyasztott kábítószer a marihuána, és a marihuána legnagyobb részét, döntő részét itt termelik, Magyarországon, itt készítenek belőle kábítószert, és még azt is tudjuk pontosan, hogy Bács-Kiskunban, Békésben és Baranya megyében vannak a marihuánatenyészetek.
Rendkívül keveset tudunk erről, nagyon keveset foglalkozik ezzel a média, a sajtó. Ezekkel kellene foglalkozni, akár krimi helyett a televízióban - biztos, hogy hatásosabb lenne a prevenció érdekében és végett. Nos, ilyen helyzetfelmérés alapján jut oda végül is a programkészítő és -előterjesztő, hogy tenni kell most már valamit, amire egyébként kötelezi az a rengeteg nemzetközi egyezmény és megállapodás, aminek egyébként mind részesei is vagyunk, és amelyek mindegyike kimondja, hogy azokat az elveket, amelyek ezekben az egyezményekben benne vannak, a magyar jogban igenis érvényesíteni kell.
Ezt teszi egyébként ez a program, maradéktalanul ezt teszi, de mint az elején mondtam, nem is várok el tőle részletes cselekvési programot. Ez egy stratégiai program. Meghatározza azt is, hogy milyen alapokra helyezi. Mégpedig az Egészségügyi Világszervezet egészséget mindenkinek című stratégiája az alapja ennek, tehát nem is valamiféle kitaláció, hanem egy már bevett, elfogadott stratégia alapján építi fel az egészet, ahol meghatározza a célokat.
A helyzetfelmérés alapján ezek a célok szinte pontosan körülhatárolhatók, leírhatók. Meghatározza a célokhoz szükséges eszközrendszert, meghatározza, hogyan lehet mérni ezek eredményességét, és hogyan lehet ezt monitorozni, ami rendkívül szükséges, hiszen menet közben is állandóan figyelemmel kell kísérnünk, hogy az, amit teszünk, jó-e vagy sem.
Én tehát az egész stratégiai programot rendkívül magas színvonalúnak, jónak tartom. Egy része, a VII. fejezet nem feltétlenül teljes mértékben kibontott. Történnek ugyan utalások a regionális kapcsolatokra, amelyek részben már megvannak, és több más egyezménynek való alávetettségre is utalás történik. Ez nem elég részletes, és azért nem elég részletes, mert csak itt, Magyarországon érvényesíteni egy ilyen programot, azt hiszem, nem elégséges. Nemzetközi méreteket ölt a drogkereskedelem, a drogfogyasztás, szóval az egész témakör, amelyből nem szakadhatunk ki egy önálló kis programmal.
Mindezeket összefoglalva és megismételve: ez a stratégiai program rendkívül komoly munka, ami persze csak a kezdete egy későbbi jogalkotási folyamatnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), aminek a lehetősége pedig benne van a 2. §-ban.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
