JUHÁSZ GÁBOR
JUHÁSZ GÁBOR
JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! - akik a karzaton kísérik figyelemmel a munkánkat. Amikor a miniszter úr expozéját hallgattam, és az ördöggel való cimborálást emlegette, azon gondolkodtam, hogy te jó Isten, csak nehogy az legyen a szófordulat következő vége, hogy a börtönbüntetés fenyegetése után a szent inkvizíció lesz a következő fokozat, ami ebben a dologban szóba kerülhet.
Hogy visszatérjünk a normál kerékvágásba, úgy gondolom, az előttem szóló Zsigó képviselőtársam már egy lényegesen földhöz közelibb álláspontból ismertette ennek a stratégiának minden előnyét. Én ellenzéki képviselőhöz méltó módon beszédemben elsősorban azokra a javítandó részekre fogok koncentrálni, amelyeken, úgy gondolom, változtatni kell, és természetes módon a dicséretet kormánypárti képviselőtársaimnak meghagyom, akik, úgy látom, ezt elég alaposan végzik is.
Ugyanakkor azt szeretném leszögezni, hogy osztozunk abban a felelősségben, amit a miniszter úr említett: a Magyar Szocialista Pártnak is nagyon komoly célja, hogy legyen végre egy egységes fellépés a kábítószerekkel szemben, és úgy gondolom, sokat is tett ennek érdekében, amikor módja és lehetősége nyílt rá.
Ebben a vitában le kell szögezni azt, hogy általában a stratégia színvonalas, egyes elemei tudományos alapossággal íródtak, és ma a szakterületen tapasztalható legmodernebb hazai szemlélettel íródott, átfogó tervezet, amely nemzetközi kitekintéssel és a ma feltárható legpontosabb helyzetelemzés alapján készült. Úgy gondolom, hogy ez a dicséret az első nyolcvan oldalnak szólhat, a kínálatcsökkentési rész az én megítélésem szerint egy kicsit elnagyoltnak tűnik az elejéhez képest, és inkább ott tényközlésre szorítkozik. Ez a szint még egy picit javítható lenne.
Amikor ennek a stratégiának a születését, a feladatait megítéljük, nem vonatkoztathatunk el a kormányzat kétévi teljesítményétől sem, hiszen csak ennek fényében ítélhető meg, hogy mennyire számít komolynak ez az elképzelés. Előlegként egy pici vitával indítanám. Én azt mondom - ellentétben az anyaggal -, hogy a hazai marihuánatermesztés nem 1994-től kezdődik, csak akkor vette észre a rendőrség, hogy ez van, úgy gondolom, ezt a kutatások is alátámasztják.
Azok a cselekvési irányok, azok az új intézményi fejlesztések, amelyekről itt hosszasan hallhattunk, semmilyen viszonyban nincsenek a kormány elmúlt két évben folytatott politikájával. Igaz az, hogy lefolytattak mintegy 1054 szervezettel valamilyen koordinációt, ez hat hét alatt történt - kinek-kinek az értékítéletére bízom, hogy milyen alapos együttműködés volt az, amit hat hét alatt ezer szervezettel, különböző emberrel le lehetett folytatni. Meg kell jegyeznem azt is, hogy több mint egy éve állítja a minisztérium, hogy kész van. Az is egy ténykérdés, hogy több mint egy éve bíráljuk, és az is egy ténykérdés, hogy folyamatosan változott és tulajdonképpen javult.
Ugyanakkor a stratégiában szereplő prioritásokhoz képest négy területen nagyon komoly lemaradás van: ilyen a kezelések és ellátások finanszírozása, ami mind a mai napig nem megoldott - ez egy két éve ismert probléma, a kormányzati ciklus elején is pontosan ismert volt; a büntető törvénykönyv módosítása után sem megoldott a helyettesítő, fenntartó kezelések szabályozása; és a szakemberek rendszerszerű felkészítésében sem történt szinte semmi. Ez mind-mind olyan probléma, ami a kormányzati ciklus elején is ismert volt. Úgy hiszem, kimondható az, hogy a cselekvéseket nem pótolják a tervek, és a koordináció akadozik.
Ha elolvassuk a 64. és a 78. oldalt, talán nem túlzás azt állítani, hogy komplett vádiratnak is felfogható a kormány eddigi gyakorlatával szemben.
Világosan tartalmazza a stratégia a rejtőzködő populáció költségnövelő és eredményességrontó voltát, amit az új szabályozás okoz, és súlyos ítéletet mond az ISM és az Oktatási Minisztérium eddigi több tíz millió forintos gigantposzterkampányáról is. Egyetértek a stratégiával. Úgy hiszem, ezt a forrást érdemesebb lett volna kapacitásbővítésre és fejlesztésre fordítani ebben a szektorban.
Amikor firtattuk a pénzügyi megalapozottságát - ami ebben nem látszik pontosan -, azt a választ kaptuk, hogy fogunk majd kapni egy táblázatot, amely azt a körülbelül 17 milliárd forintot tartalmazza, amelybe ez a stratégia a következő három évben kerül. Ehhez képest nagyon szolidan hangzik az az 1 vagy 1,1 milliárd, amiről a miniszter úr beszélt. Természetesen, nyilván más minisztériumoknál is lesz erre forrás, ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez mindösszesen sem látszik megalapozottnak arra, hogy ennek a különben szép elképzelésnek legalább a magvát megvalósítsuk.
A stratégia szemlélete olyan, amivel a Szocialista Párt egyetért. Egyetértünk, ugyanakkor furcsálljuk, hogy a kormány drogszigorító politikája mellett egy ilyen stratégiát képes volt benyújtani, és egy kicsit el is bizonytalanodtunk, hogy vajon a stratégiaírók olvasták-e Orbán Viktor 2000 márciusi nyilatkozatát az egyik jogászkiadványban, vagy esetleg arról van szó, hogy a miniszterelnök nem látta a stratégia azon pontjait, amelyek például a drogbetegek alkotmányos jogait rögzítik, vagy, mondjuk, a 79. oldalon azt mondja, hogy "a kínálatcsökkentés még akkor sem ad egyedüli megoldást, ha erre egyértelmű társadalmi igény van". Úgy hiszem, hogy a különben jó szakmai megközelítéseket ellehetetleníti a miniszterelnöki deklaráció, amely azt mondja, hogy "minden kábítószer-fogyasztó egyben potenciális drogkereskedő is". Kérem, kinek higgyünk? Én hajlamos vagyok azt hinni, hogy a szakmának kell hinni, és előbb-utóbb majdcsak a politikusok is azt beszélik a kormányban, amit a szakma, a stratégia mond.
Komoly feladat lesz az, hogy az állami és a nem állami oktatásban részt vevők körére egyaránt kiterjeszthető legyen az a különben nagyon alapos megelőzés, amely ebben a stratégiában tapasztalható. Hogy ne legyen ez probléma, úgy hiszem, egy módon lehet megoldani: ha az ehhez szükséges forrást nem közvetlenül a tulajdonosoknak, hanem magának a tevékenységnek szánjuk, tehát központi forrásbiztosítás szükséges.
Amíg a megelőzés területén jól kidolgozott - ahogy mondom - ez a stratégia, addig, úgy gondolom, a prekurzor, pszichotrop anyagok is kábítószernek minősülő gyógyszerek gyártása és kereskedelmének ellenőrzése területén nemhogy nem mutatja be a hiányosságokat, és nem fogalmaz meg célokat, de ennél a pontnál konkrétan az átgondoltságnak és a világosságnak nyoma sincsen.
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A 80. oldalon van egy tárgyi tévedés is, hiszen nemcsak a Gazdasági Minisztérium felelős ezekért a feladatokért, hiányzik a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Belügyminisztérium és az Egészségügyi Minisztérium feladatleírása. Úgy hiszem, hogy az ORFK igazgatásrendészetének e területtel foglalkozó részlege megerősítésre és átszervezésre is szorul, hiszen tudtommal sem az úgynevezett Tadzsik-ügyben, sem a 19 nagy gyógyszer-kereskedelmi cégnek az ügyében, tulajdonképpen az égvilágon semmilyen feltárási munkában vagy intézkedési munkában nem segédkeztek.
Azt lehet mondani, hogy a stratégiakészítők figyelmébe ajánlom az 1/68. számú BM-egészségügyi minisztériumi rendeletet, és kérem, tekintsék át a 1998. évi XXV. törvény 19. és 24. §-át is - ez különben az úgynevezett gyógyszertörvény -, és akkor rá fognak jönni arra, hogy itt nagyon komoly problémák vannak. A 19/2000. számú BM-egészségügyi minisztériumi közös rendelet úgy oldotta meg az engedély nélküli gyógyszer-kereskedelem problémáját, hogy az engedélyek kiadása, azok mérlegelése és ellenőrzési folyamata helyett egyszerűen kiemelte azokat az eddigi 1/68-as hatálya alól.
A kábítószer-készítésre alkalmas gyógyszerek és alapanyagok engedélyezésének, ellenőrzésének és adatszolgáltatási eljárásának az ENSZ ajánlásai alapján is, célszerűségi okból is egy kézben, nemzeti hatóságként működő miniszteriális kézben kellene lennie. Ma ott tartunk, hogy ezek a hatáskörök vándorolnak, a törvényben biztosított miniszteri jogkört kormányrendelet adja át egy másik minisztérium irányítása alá tartozó szervezetnek, ami, úgy gondolom, még akár alkotmányossági problémákat is felvethet. Az ENSZ-jelentések késnek vagy valami csoda folytán elvesznek a mellékletei.
(Kapronczi Mihály helyét a jegyzői székben dr. Világosi Gábor foglalja el.)
A gyógyszergyártó vagy -kereskedő cégek különböző társasági formákban azonos néven végezhetik tevékenységüket annak érdekében, hogy a kinek-kinek külön meglévő engedélyezésénél az azonos tulajdonosok mindkét oldal hasznát élvezhessék - ezen gyorsan változtatni kell. Manapság úgy változik ennek a területnek a szabályozása, mintha lobbiérdek vagy más érdek képes lenne mozgatni az államigazgatást.
A stratégiában a bűnüldöző és bizonyítási, vádemelési ítélkezéssel foglalkozó szakemberek és szervezeteik számára csak definíciókat és nehezen értelmezhető, kódolt üzeneteket tartalmaz. Ha feltesszük azt a kérdést, hogy miért olyan nehéz ezeknek az embereknek a dolga, akkor egy egyszerű mutatvánnyal magam is meg tudom magyarázni: azért, mert egy adag kábítószer ilyen nagyságú, mint amit itt a kezemben látnak. (Felmutatja. - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ha ezt elcsípjük - akár egy LSD-bélyeget -, akkor, úgy hiszem, teljesen másfajta szervezeti módszerek szükségesek, mint amit eddig megszoktunk. (Az elnök ismét csenget.)
(16.50)
Azzal szeretném befejezni a gondolatomat, hogy a Szocialista Párt részéről támogatjuk, hogy közös módosító indítványokat dolgozzunk ki, vagy hajlandók vagyunk részt venni ezek kidolgozásában is, ugyanakkor úgy látjuk, hogy amit a stratégia megfogalmaz...
