LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A szabadságnak ára van. 1989-től minden magyar állampolgárt átjárt az az öröm, hogy világútlevelet kaphat, szabadon utazhat, leomlott a Magyarországot is elzártságba szorító vasfüggöny. Lebontották a határainkat övező szögesdrótokat, felszedték a korábban lerakott aknákat.
Hamar kiderült azonban, hogy a korábbi szigorú határ a külföldi bűnözőket és a kábítószereket is távol tartotta az országtól. A megnyíló határokon keresztül már 1990-től egyre több marihuána, hasis és LSD jutott az országba, s a kilencvenes évek közepén megjelent a kokain is. Ebben az évtizedben rohamosan növekedett a nyilvántartott kábítószer-fogyasztók, kábítószerbetegek száma. A kilencvenes évek eleji mintegy ezres létszámuk 1995-ben 3300 volt, '97-ben már 10 400. Jelenleg 16-17 ezer körüli az egészségügyi intézmények látókörébe került kábítószerfüggő személyek száma. Rendőrségi adatok szerint további 60-80 ezer személy úgy fogyaszt kábítószereket, hogy mindeddig nem került egészségügyi, igazságügyi vagy rendvédelmi szervek nyilvántartásába. Végső soron a drogfogyasztók összesített, látható és láthatatlan létszáma megközelítheti akár a 100 ezret is. S ezzel a szomorú statisztikával egészítem ki az országgyűlési határozatot indokló mellékelt adatokat.
Miért az ifjúsági és sportminiszter terjeszti elő a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai programot? Miért nem inkább az egészségügyi miniszter vagy a belügyminiszter? Az indok sajnos egyértelmű: a kábítószer-fogyasztók többsége 35 év alatti fiatal. Különösen aggasztó, hogy a tizenévesek aránya a kábítószeresek között évről évre fokozatosan nő. 1995-ben a nyilvántartott kábítószerbetegeken belül 7 százalék volt a 20 év alattiak aránya, '97-ben már 16 százalék; a korábbi tendenciát vélelmezve jelenleg mintegy 20 százalék lehet.
Súlyossá teszi a legfiatalabbak helyzetét az a körülmény, hogy a tizenévesek között lényegesen magasabb a kemény drogokat fogyasztók aránya, mint az idősebb korosztályokban. Míg általában a kemény drogot használók köre mintegy 40-45 százalék körüli, a fiataloknál 70 százalék ez a hányad. A kábítószerrel foglalkozó szakirodalom szerint az úgynevezett kemény drogok körébe tartozik a kokain, a cannabis, az összes ópium típusú szer, az amfetamin típusú szerek, például az ecstasy tabletta. Gyakran olvasható és hallható az az orvosilag teljesen megalapozatlan tévhit, hogy az úgynevezett lágy drogok, például a marihuána engedélyezése kiszorítaná a piacról a kemény drogokat. Sajnos a hazai tapasztalatok szerint a lágy drogokra való rászokás inkább növeli, semmint mérsékli a kemény drogok fogyasztása iránti hajlandóságot.
Néhány olyan nemzetközi adattal is ki kell egészítenem a határozattervezet mellékletét, amelyek szerint Magyarország az utóbbi években a kábítószer-fogyasztás területén felzárkózott az európai átlaghoz. Míg a marihuánafogyasztásban '95-ben az európai ranglistán hátulról a harmadikok voltunk, tavaly már megelőztük Ciprust, Finnországot, Máltát és Svédországot is. Míg a recept nélküli nyugtatók szedése '94-ben még nem volt kirívóan magas, addig most Csehország, Litvánia és Lettország után nálunk szedik a legtöbb nyugtatót.
Magyarországon az első hivatalosan jegyzett droghalálozást 1969-ben regisztrálták. Az akkor szigorúan titkos adatok szerint a hetvenes évek első felében már évi 25-30 halálesetet jegyeztek fel. 1995-ig hétszeresére, több mint 200-ra nőtt ez a szám. Az utóbbi három évben megállt a korábbi gyors növekedés, évente 330-340 közötti az áldozatok száma. Szomorúan ugyan, de sikerként könyvelhetjük el, hogy az erélyes drogellenes intézkedések hatására megtört a drogfogyasztás miatt bekövetkezett halálesetek korábban emelkedő trendje. Más adatok is arra utalnak, hogy 1997-98-ban megállt a tiltott szerek fogyasztásának hazai terjedése.
Kudarcként értékelhetjük viszont, hogy halálozási mutatóink ezen a területen már meghaladják Ausztriáét, ahol az évtized közepén feleennyi, 140 haláleset történt a kábítószerek miatt, és meghaladja Svédországét is, ahol ugyanezen időpontra vonatkoztatva 204 áldozatot említ a statisztika.
A korábbi kormányok és országgyűlések sem nézték tétlenül a kábítószer-fogyasztás térhódítását. A melléklet részletezi azt a jogalkotási folyamatot, amely ezen a területen a mostani országgyűlési határozattervezet benyújtásához vezetett. A mai nemzeti stratégiai program sok szempontból az 1991. évi 1013. kormányhatározat alapján felállított Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság, illetve az 1997. évi 125. számú országgyűlési határozat szerint működő Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság tapasztalatait összegzi.
Nemzetközi kötelezettségeink is indokolják ennek a programnak a megalkotását és teljesítését. Az Európai Unió elvárja mind a tagállamaitól, mind a tagjelölt országoktól, hogy részletes akcióprogram álljon a rendelkezésükre a kábítószer-fogyasztás leküzdése érdekében.
Hasonló akciótervek végrehajtását javasolja az ENSZ is az 1998. júniusi politikai deklarációjában, továbbá a világszervezet kábítószerügyekben illetékes szakosított intézménye is. A nemzetközi akcióprogramban történő magyar részvételt ilyen célra folyósított Phare-segélyek is elősegítik.
Meg kell említenem, hogy a nyugat-európai közvélemény leginkább a szervezett drogkereskedelem térhódításától fél.
(17.40)
Az állampolgárok 69 százaléka fél ettől a legjobban, azaz kevesebben félnek az adók esetleges növekedésétől - ez 68 százalék -, és ennél jóval kevesebben tartanak a bevándorlók miatti munkanélküliségtől, akiknek csak 47 százaléknyi az aránya. Ennek a közvélemény-kutatásnak az eredményei arra figyelmeztetnek minket, hogy a kábítószer-fogyasztás elleni küzdelem területén bármilyen tétlenség vagy határozatlanság sokkal jobban veszélyezteti uniós tagságunk esélyeit, mint például a versenyképes olcsó munkaerőnk vagy a demokráciánkat kedvezőtlen színben feltüntető propaganda, ami éppen a drogfogyasztás elleni hatósági fellépéseket kívánja megakadályozni és rossz hírbe hozni.
Az elmúlt évben gyakran beleütköztünk abba a vádba, hogy a kábítószer-fogyasztás ellenében ez a kormány csak a hatósági erőszak és szigor eszközeivel képes fellépni. Nos, a nemzeti program célokra és tennivalókra vonatkozó terjedelmének alig egyötöde foglalkozik a hatósági ellenőrzés és büntetés kérdésével, négyötöde a család, a munkahely, az iskola, az egyházak és az egyének feladatait részletezi. Sehol a világon, egyetlen országban sem nélkülözhetik a hatósági ellenőrzést és a szigorú büntetést a kábítószer-ellenes küzdelemben, és ezt mi sem tehetjük meg. Ugyanakkor a Magyar Demokrata Fórum korábban is kifejtette azt a véleményét, hogy ezek az adminisztratív eszközök csak tünetileg kezelik a drogfogyasztás problémáját, azaz nagy súlyt kell helyeznünk a megelőzésre, a rehabilitációra. Ezt az elvárásunkat ez a nemzeti program maradéktalanul teljesíti.
Hadd említsem meg a család épségének a fontosságát. Minden statisztikai adat arra utal, hogy a csonka családban felnövekvő gyermekek drogveszélyeztetettsége lényegesen nagyobb, mint a többieké. Ennek ellenére óriási ellenállás fogadja a család épségének megóvását kinyilvánító véleményünket.
Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Összegezve: egyrészt a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja üdvözli ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a benyújtását, és általános vitára alkalmasnak tartja. Másrészt ez a határozati javaslat, cselekvési program kiemelkedik a kormány kétesztendős jogalkotási tevékenységéből. Gratulálok mindazoknak, akik az előkészületek során érdemi munkát végeztek. Hasonló színvonalú költségvetést kívánok magunknak, és akkor lesz esély a kábítószer terjedésének visszaszorítására, megállítására, csökkentésére.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
