TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszteri expozé elhangzásával és a frakciók vezérszónokainak felszólalásával a tisztelt Ház megkezdte a 2001. és a 2002. évre vonatkozó adó- és járuléktörvény-javaslat vitáját. Az elkövetkezendő három napban 21 és fél óra alatt kell megvitatni a magyar társadalom, a családok, a vállalkozók jelentős részét érintő gazdasági kérdéseket.
Az eddig elhangzott bizottsági és frakcióvélemények alapján nem kétséges, hogy vita lesz a kormánypártiak és az ellenzék között. A javaslat tartalmi részét nehéz vitatni, hiszen jórészt pozitív változásokat hoz a családok, a vállalkozások életében. Persze a mértéket, a sávokat, a kulcsokat, az összegeket, egyáltalán az elvonás tényét mindig lehet és kell is bírálni, kritizálni, vitatni. A szándékot, a folyamatot azonban, amit a polgári kormány követ, már annál nehezebb vitatni.
Senki sem vonhatja kétségbe a gyermeket nevelő családok segítésének szándékát, a vállalkozók adó- és járulékterheinek csökkentését, a munka- és tőkejövedelmek adóterheinek közelítését, az adminisztrációs, a bevallási, adatszolgáltatási kötelezettségek egyszerűsítését, az adó- és járulékrendszer integrációját, összevonását. Ezeknek a célkitűzéseknek kell megfelelnie a kormány által az elmúlt két évre, 1999-re és a 2000. évre, illetve most egyszerre a 2001. és a 2002. évre vonatkozó adó- és járuléktörvényeknek.
Ezek után rátérnék a tényekre. A hozzászólásomban mindössze négy kérdéskört szeretnék érinteni.
Az első ilyen:
Az ígéret: csökkenteni kell a jövedelemelvonás mértékét, több maradjon annál, aki megtermeli a javakat. Makrogazdasági szinten az elvonás mértéke a bruttó nemzeti termék 40 százaléka alá kell hogy kerüljön.
A tények: a 2000. évben a bruttó hazai érték 41,7 százalékát vonta el az államháztartás. 2001-re ez a szám 39,5 százalékra, 2002-ben pedig 37,9 százalékra csökken. A növekvő magyar gazdaság bevételeiből 2001-ben 2,2 százalékponttal, 2002-ben 3,8 százalékponttal több jut a családi háztartásoknak, és ennyivel több fordítható a vállalkozások fejlesztésére.
(9.30)
Két év múlva a megtermelt értéknek már több mint 62 százaléka marad azok zsebében, akik ezt létrehozzák.
A második ígéret: csökkentjük a személyi jövedelemadó-terheket, megteremtjük a családi adózás feltételeit, jelentős adókedvezményt biztosítunk a gyermeket nevelő családoknak, hogy azt taníttatásukra, étkeztetésükre, ruházkodásukra lehessen fordítani.
A tények: egy háromgyermekes család a jövő évtől akár havi 30 ezer, éves szinten 300 ezer forint adókedvezményben részesülhet. De jelentős a támogatás az egy- és kétgyermekes családoknak is. Egy gyermek esetében havonta 3 ezer forint, két gyermek esetében havonta 8 ezer forint, éves szinten 96 ezer forint az adótámogatás összege. Ma egy két gyermeket nevelő család havonta 17 400 forintot kap az államtól a gyermek nevelésére.
Az eltartotti kedvezményt adómentes jövedelemhatár megjelölésével biztosítja a törvényjavaslat. Az adókedvezményt az eltartók bármelyike igénybe veheti, az eltartók között az megosztható, év végén a maradék összeg a bevallásban érvényesíthető. Jelentős lépés ez a családi adózás irányába.
A harmadik ígéret: az élőmunka terheinek fokozatos csökkentése, a járulékelkerülő magatartás mérséklése, a különböző jövedelemtípusok vonatkozásában az arányosabb közteherviselés megvalósítása.
A tények: ennek lényeges lépése, hogy a járulékalap és az adóalap a lehető legteljesebb mértékben egységesítésre került, a járulékok a jövedelmek egyre szélesebb körére terjednek ki, valamint megvalósult az adó- és járulékbeszedés egy szervezethez, az adóhatósághoz való telepítése. 1999-ben a foglalkoztatók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége jelentősen, mintegy 6 százalékponttal csökkent.
Ennek eredményeképpen mintegy 115 milliárd forinttal növekedett a foglalkoztatóknál maradó, fejlesztésekre fordítható összeg.
Az intézkedéssel is összefüggésben 1998-hoz viszonyítva 1999-ben nemzetgazdasági szinten csaknem 1 százalékkal emelkedett az alkalmazásban állók létszáma. 2000-ben a tervezett prioritásokra tekintettel nem volt mód a foglalkoztatók élőmunkaköltségeinek további csökkentésére. A 2001. és a 2002. évben - figyelemmel a gazdaság eredményeire - azzal számolunk, hogy tovább csökken a foglalkoztatók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége.
A kormány javaslata szerint 2001-ben a mai 33 százalék járulékteher 30 százalékra, 2002-ben pedig 27 százalékra csökken. Ez 2001-ben a foglalkoztatók terheit mintegy 110 milliárd forinttal, 2002-ben pedig 123 milliárd forinttal mérsékli. A társadalombiztosítási bevételekből finanszírozott ellátások fedezetének biztosítása érdekében egyidejűleg sor kerül a tételes egészségügyi hozzájárulás minimális mértékű emelésére. Így a tételes egészségügyi hozzájárulás 2001-ben a mai 3900 forintról 4200-ra, 2002-ben pedig 4500 forintra növekszik. A két intézkedés együttes hatására a foglalkoztatók járulékterhelése ténylegesen a 2001. évben mintegy 100 milliárd forinttal, 2002-ben pedig mintegy 110 milliárd forinttal csökken.
A negyedik ígéret: javítjuk a hazai kis- és középvállalkozások működési feltételeit, adókönnyítéssel enyhítünk a pénzügyi forráshiányukon.
A tények: a kis- és középvállalkozások fejlődésének elősegítése, a meglévő forrásaik beruházási célú felhasználásának ösztönzése érdekében adókedvezményt érvényesíthetnek a 2001. december 31-ét követően megkötött szerződés szerint igénybe vett beruházási hitelre fizetett kamat alapján. A beruházási hitelre vonatkozó adókedvezmény az adóévben fizetett kamat 20 százaléka, illetve ez kiemelt térségben és vállalkozási övezetben eléri a 40 százalékot.
100 ezer forintról 200 ezer forintra emelkedik azon tárgyi eszközök értéke, amelyeknél a számviteli törvényben meghatározott terv szerint értékcsökkenés lenne érvényesíthető. Az elvégzett számítások szerint ezen módosítás a gazdálkodó szervezeteknél közel 24 milliárd forintos, a pénzügyi tevékenységet folytatóknál mintegy 3,4 milliárd forintos adóalap-kiesést eredményez; ennek a társaságiadó-vonzata, amely az említett gazdálkodóknál marad, mintegy 4 milliárd forint.
Engedjék meg, hadd mondjam el a legfontosabb változást: a jövőben az 50 főt vagy annál kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó és gazdasági társaság nem kell hogy megfizesse a 18 százalékos vállalkozási, illetve társasági adót abban az esetben, ha azt a saját vállalkozásának a fejlesztésére fogja költeni. Ez a változás közel 50 milliárd forinttal javítja a mikro- és kisvállalkozások helyzetét. Azt gondolom, hogy ez jelentős előrelépés a vállalkozások segítése érdekében.
Tisztelt Országgyűlés! A sort folytathatnám, de ezt a megtisztelő feladatot, amely arról szól, hogyan és milyen intézkedések hatásaként lesz jobb az ország polgárainak a következő évezredben, átadom frakcióbeli képviselőtársaimnak.
Végezetül megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)
