DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban ez a mai napon második napirendi pontként tárgyalt téma rendkívül visszafogott, majdnem mindenkinek az előadását el lehet fogadni, ami örvendetes is. Ám Bauer Tamás képviselőtársam hozzászólásából valami olyasmit lehetett kivenni, mintha ez a második 1 százalék valami olyasmiért lenne kevesebb az elvártnál, mintha valamiféle érdektelenség lenne - ezt nem mondta ki, de ezt lehetett érezni.
Az vitathatatlan, senki nem vitatta, hogy az egyház közfeladatokat is lát el, és ezért ezt megfelelőképpen finanszírozni kell. De az is vitathatatlan, hogy az elmúlt negyven-ötven évben, ha nem is leírtan, ha nem is törvény erejénél fogva, de a gyakorlatban igenis hátrányos helyzetben volt az a magánszemély, aki vallási hovatartozását nyilvánvalóvá tette vagy ez róla köztudott volt. Erre számtalan példát lehet felhozni, de felesleges is példálózni, hiszen ez köztudott, ezt mindenki tudja. Ilyen történelmi helyzetben, ahol ötven évig, negyven évig valakinek vissza kell fognia magát ahhoz, hogy a saját elképzelése szerint, a saját értékrendje, saját hite szerint élhessen, akkor ezen se lehet egyébként csodálkozni.
(17.50)
Tehát ha egyszer nyilatkozni kell arra nézve, hogy kinek kívánom azt adni, az emberekben igenis még ma is él félelem, ez ma is valamiféle visszatartó erő, ezért nem lehet feltételezni azt, hogy ez azért kevés, mert. Akkor viszont az állam oldaláról a finanszírozást mégiscsak nagyobb arányban kell fenntartani, mert igenis közfeladatot látnak el, és ahogy már mondtam, az egyház része a nemzeti tárgyi kultúra fenntartásának. (Taps a kormánypártok soraiban.)
