PÁL BÉLA
PÁL BÉLA
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja nagyon lényegesnek tartja e törvény módosítását, ugyanúgy mint annak idején, 1996-ban a szabad demokratákkal közösen, akkor is fontosnak tartva kezdeményezte azt, hogy az állampolgároknak lehetőségük legyen arra, hogy a személyi jövedelemadó meghatározott részét a saját akaratuk szerint ajánlják fel civil szervezeteknek vagy egyházaknak.
Fontosnak tartottuk ezt azért is, mert mi is úgy gondoljuk, hogy Bibó István szavaival élve: a szabadság kis körei a társadalomban - amire Horváth János képviselőtársam is utalt - akkor erősödnek, ha abban a sokcsatornás finanszírozási rendszerben, amelynek természetesen ez csak egyik eleme, de hogy ebben a sokcsatornás finanszírozási rendszerben minél több pénzt, több forrást lehessen biztosítani a civil szervezeteknek és az egyházaknak. Már akkor elmondtuk, természetesen szükségesnek tartjuk, hogy az idő során a tapasztalatokat figyelembe véve sor kerüljön a törvény módosítására. A törvény abban a tekintetben kiállta az idő próbáját, hogy ilyen törvényre szükség van, hiszen azt gondolom, mindannyian örömmel hallottuk az államtitkár úr által elmondottakat, aki arról tájékoztatott minket, hogy örvendetesen nő egyrészt a személyi jövedelemadójuk 1 százalékát felajánlók száma, másrészt növekszik az az összeg is, amellyel ilyen módon a civil szervezetek és az egyházak gyarapodhatnak.
Éppen ezért tartjuk szükségesnek ma a törvény módosítását, amely tulajdonképpen két tapasztalati tényezőn, két pilléren nyugszik. Egyrészt figyelembe veszi az állampolgárok, az adóhatóság és a civil szervezetek részéről - ez az egyik kör - azokat a tapasztalatokat, amelyek az elmúlt időszakban felhalmozódtak, másik részről pedig egyetértve ezzel és hangsúlyozva, figyelembe veszi, hogy a magyar kormány és az Apostoli Szentszék által megbízott úgynevezett vatikáni-magyar vegyes bizottság az elmúlt év során, amikor áttekintette a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti, a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről aláírt megállapodást, egyes további jogszabály-módosítási feladatokat is javasolt.
Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert a Magyar Demokrata Fórum képviselője olyan szavakat használt, hogy 1997-ben, amikor az Apostoli Szentszék és az MSZP-SZDSZ-kormány által aláírt megállapodás megszületett, akkor utána kénytelen volt a kormány átvezetni ezeket a rendelkezéseket. Nem erről volt szó, kedves képviselőtársam. Mint ahogy a megállapodás szó is sugallja, ez nem diktátum, megállapodás volt, amelyben mind a két fél egyetértett. Ez már a törvény meghozatalakor is természetesen vita tárgyát képezte, voltak, akik az egyik álláspontot képviselték, voltak, akik a másikat; mint ahogy most is lehet látni a különféle megközelítésekből, hogy bár azt gondolom, egy célt szeretnénk mindannyian, de természetesen az ehhez vezető utak különbözőek. Ezzel kapcsolatban továbbra is azt hangsúlyozom, hogy legyen szó egyházról vagy legyen szó civil szervezetekről, ez az egyik, nem nélkülözhetetlen módja a támogatásoknak, s ebben a sokcsatornás finanszírozási rendszerben természetesen össze kell illeszteni a többivel.
A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja néhány módosítással, amelyek egy részéről már itt is szó esett, azt gondolom, hogy támogatni fogja azt, hogy minél egyszerűbbé váljon a jövőben az adózó állampolgárok számára is a felajánlható összegről szóló rendelkezés. Hiszen mindannyian gyakorlati tapasztalatainkból is tudjuk, hogy gyakran azért nem jelenik meg ez az összeg, mert nagyon sokan nem tudják megfelelőképpen a módját. Ez egyik részről nyilván az adóhatóság ilyen irányú tájékoztató funkcióját kell hogy erősítse, másik részről viszont úgy, ahogy Halász János képviselőtársam is beszélt erről, maguknak a civil szervezeteknek és az egyházaknak az ez irányú tájékoztató tevékenységét, hiszen ez az összeg a továbbiakban csak olyan módon nőhet és juthat el ezekhez a szervezetekhez, ha maguknak az adózó állampolgároknak a száma nőni fog. Ebben - a vitára utalva, mert némi vita is érzékelhető volt az előbbi kérdésben - hadd hangsúlyozzam, mindannyiunknak az az érdeke, amit a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja is képvisel, hogy az első és legfontosabb szempont az legyen, hogy lehetőleg az adózó közvetlenül rendelkezhessen arról, hogy melyik civil szervezetet vagy egyházat juttatja támogatáshoz. A második pont pedig: ha ez nem következik be vagy tisztázatlan, akkor milyen módon tudjuk megkönnyíteni azt, hogy ez valóban olyan szervezetekhez jusson, akik erre rászorulnak, és nemcsak, hogy rászorulnak, hanem akik egyre fontosabb feladatot látnak el a társadalomban azzal, hogy egyrészt szervezik az állampolgárok hitéletét, másrészt pedig nagyon fontos szociális, kulturális, sport és egyéb közösségi formákban tevékenykednek.
Módosító indítványainkat tehát annak érdekében fogjuk beadni, hogy ez a törvénytervezet továbbra is erősítse és segítse elő a civil szféra működését, hogy minél érthetőbb legyen az adózó állampolgárok számára, minél több civil szervezethez eljuthasson így ez a támogatási forma, és hogy a lehető leghatékonyabb módon segíthesse az egyházakat abban, hogy az állampolgárok hitéletét szervezhessék, hangsúlyozom: az egyik támogatási formaként, legyen bármelyik körről is szó.
Lenne néhány észrevételem azonban azzal kapcsolatban, ami értelemzavaró a jelenlegi törvénytervezetben. Ebből már érintett egyet Szentgyörgyvölgyi Péter képviselőtársam; én csak megerősíteném azt, hogy számunkra is érthetetlen volt a Nemzeti Színház szerepeltetése a kedvezményezetti körben, hiszen már Pesti Magyar Színház az elnevezése, mint ahogy értesültünk róla. Annak tudom be az ilyen jellegű értelemzavaró megjelenítést a törvénytervezetben, hogy gyakran tényleg olyan gyorsan lépnek egy-egy tárca területén, hogy azokat még a másik tárca részéről is nehéz követni, nemhogy állampolgárként és nemhogy egy ellenzéki párt képviselőjeként.
Ugyanide tartozónak tartom azt is, hogy szerepel a kedvezményezetti körben az új Nemzeti Színház építési programja akkor, amikor 2000 augusztusától tudjuk, részvénytársasági formában szervezik ezt az építkezést. Amennyiben viszont részvénytársaság, akkor ellentétes az 1996. évi CXXVI. törvény 4. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal.
Ide tartozónak tartjuk azt is, hogy bővül a kedvezményezetti kör, ami egyik részről örvendetes, másik részről viszont nem támogatjuk azt, hogy a Kortárs Művészeti Múzeum e bővülő körből mégis valami ok miatt - remélem, hogy csak valamilyen véletlen, oda nem figyelés miatt - kimaradt. Annak érdekében, hogy benne legyen, természetesen módosító indítványt fogunk benyújtani.
A kulturális és sajtóbizottság tagjaként hadd mondjam el, örülünk annak, hogy a kedvezményezetti kör bővülése mellett sor kerül a rendelkezéseknél figyelembe vehető országos közgyűjteményi kör, az országos gyűjtőkörű múzeumok és néhány kiemelt jelentőségű kulturális, illetve közgyűjteményi intézmény konkrét megnevezésére is. Annak is örülünk, hogy a lehetséges kedvezményezetti kör azon közgyűjteményi, kulturális és egyéb szórakoztatási tevékenységet végző szervezetek körével is bővül, amelyek kisebbségi önkormányzatoktól kaptak támogatást a megelőző három esztendő egyikében egyedi támogatás formájában. És támogatunk természetesen minden olyan javaslatot, amely a lehetséges kedvezményezettek és a kedvezményezők számára egyszerűbbé, áttekinthetőbbé és biztonságosabban felhasználhatóvá teszi ezt az összeget.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
