BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány, ahogy az már ma is elhangzott több felszólalás során, azt a javaslatot tette az Országos Munkaügyi Tanács szereplői részére, hogy a minimálbér jelenlegi 25 500 forintos összegét 2001. január 1-jétől 40 ezer forintra, 2002. január 1-jétől pedig 50 ezer forintra emeljék fel. A javaslat elfogadása esetén a 40 ezer forintos, illetve 50 ezer forintos minimálbér minden becsületesen, szorgalmasan dolgozó ember számára, függetlenül képzettségétől, lehetővé teszi, hogy önmaga és a családja számára megteremtse a nagyon szerény, de tisztességes, tisztességgel megélhető életkörülményeket.
A kormány már hónapokkal ezelőtt bejelentette ezt a javaslatát; ez a terv, hogy 40 ezer forintra, illetve 50 ezer forintra emelkedjék a minimálbér mértéke, nagy vihart kavart mindkét oldalon: mind a munkáltatók oldaláról, ami viszonylag érthető, mind pedig az érdek-képviseleti szakszervezetek részéről, ami számomra már kevéssé érthető. Ezért most, amikor az Országgyűlés tárgyalja a 2001-2002. évekre javasolt adó-, társadalombiztosítási törvényjavaslatot, majd ezt követően a költségvetési törvényjavaslat is hamarosan beterjesztésre kerül, itt az ideje, képviselőtársaim, hogy mi magunk is feltegyük magunknak azt a kérdést, hogy tudjuk-e támogatni a kormány szándékát, tudjuk-e támogatni azt, hogy a jelenlegi 25 500 forintos minimálbér 40 ezer forintra emelkedjék. Ez az emelkedés 57 százalékot jelent a bruttó mértéket tekintve, míg a nettó összeget tekintve 52 százalék. Forintra lefordítva: a nettó 20 272 forintról nettó 30 800 forintra emelkedne a minimálbér összege, vagyis az az összeg, amelyet a minimálbéren dolgozók kézhez kapnak.
Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány adat, tény felsorolása világosan bizonyítja azt, hogy a jelenlegi minimálbér jóval kisebb munkajövedelmet biztosít, mint amiből szűkösen, de tisztesen meg lehetne élni. Másrészt pedig a minimálbér növekedése az elmúlt tíz évet tekintve jóval elmaradt az átlagkeresetek növekedésétől. A rendelkezésünkre álló KSH-adatok szerint 1999-ben egy kétkeresős, kétgyermekes család létminimuma valamivel több mint 85 ezer forint havonta. Most gondolják meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha ebben a családban mind a két kereső dolgozik, és minimálbért keres, akkor milyen kevés az az összeg, amelyet havonta kézhez kapnak: a nettó összeg alig haladja meg a 40 ezer forintot. Ez az összeg nem éri el a családi létminimum felét. Vagyis a legalacsonyabb garantált bér a családtámogatásokkal együtt is ennél a megállapított 85 ezer forintnál jóval kisebb jövedelmet biztosít csupán. Ez pedig egyebek között annak a következménye is, hogy tíz év alatt, míg a nemzetgazdasági átlagkereset hét és félszeresére növekedett, addig a minimálbér összege mindössze alig haladta meg a hatszoros növekedést.
A minimálbér és az átlagkeresetek egymáshoz viszonyított aránya már 1990-ben is alacsony volt, mindössze 35 százalék. Ez az arány az elmúlt tíz évet tekintve sajnos tovább romlott, ma pedig ott tart, hogy csak 29 százaléka a minimálbér az átlagkereseteknek. Az átlagos reálkereset az 1990-es években 15 százalékkal csökkent, a minimálbér reálértéke ugyanakkor pedig 26 százalékkal.
A kormány minimálbér-javaslatához szorosan hozzátartozik a munkáltatók társadalombiztosítási járulékának 2001-2002-re előirányzott 3-3 százalékpontos csökkentése. Ez a munkáltatói köztehermérséklés összességében kompenzálja a minimálbér-növekedés, bérköltség-emelkedés terheit; ez azt jelenti a rendelkezésünkre álló számítások alapján, hogy a munkáltatók terhei 100, illetve 110 milliárd forinttal csökkennek.
Úgy vélem, kevéssé megalapozottak azok az aggályok is, hogy a minimálbér-növelés rontja a nemzetközi versenyképességet. A versenyképesség-romlást a minimálbér-emelés miatt azért nem tartom valószínűnek, mert a külpiacokra termelő vállalkozások többségének a gazdálkodását a minimálbér-emelés kevéssé fogja befolyásolni. Hiszen mindazok az adatok, amelyek a foglalkoztatóknál ebből a célból rendelkezésünkre állnak, azt bizonyítják, hogy ezeknél a cégeknél az átlagkeresetek jóval meghaladják a minimálbér mértékét. A foglalkoztatási költségek relatív csökkenése következik be ezeknél a munkáltatóknál, ugyanakkor pedig elképzeléseiket, foglalkoztatási politikájukat, döntéseiket elsősorban a piaci viszonyok, termelési elképzeléseik és komplex gazdálkodási feltételeik fogják meghatározni.
Nem lesz a minimálbér-növeléssel arányos foglalkoztatási költségnövekedés azoknál a vállalkozásoknál, amelyek most minimálbérrel jelentik be a munkavállalóikat a társadalombiztosításhoz, de a teljesítmények függvényében fizetett mozgóbéreket voltaképpen zsebből fizetik. A bérfizetés e szürkezónája világosabbá válhat. A munkáltatók a magasabb garantált bérért nagyobb teljesítményeket, fegyelmezettebb munkát várhatnak el.
(11.20)
A munkavállalók pedig tisztán tehetik el azt a jövedelmet, amely után a nyugdíjjárulékot fizetik, amely után az egészségügyi járulékot fizetik, ezeket a szolgáltatásokat igénybe veszik, és természetesen nagyobb mértékben tudják igénybe venni az adókedvezményeket gyermekeik után.
Ahol a tb-járulék csökkentése éppen hogy vagy csak kismértékben alulkompenzálja a minimálbér foglalkoztatási költséget növelő hatását, ott sem kell, tisztelt képviselőtársaim, feltétlenül pesszimista módon azzal számolni, hogy a munkáltatók elsősorban a foglalkoztatás szűkítésével reagálnak majd a minimálbér emelésére. Ha e vállalkozások gazdálkodási feltételei tovább javulnak, ha a termelésüket, szolgáltatásaikat bővíteni tudják - mert a belföldi piacon továbbra is nő a kereslet -, akkor a foglalkoztatási döntéseiket is ezek a tényezők határozhatják meg elsődlegesen.
A kormányzati szervek számításai ismeretében - amely számításokat a képviselőtársaim is kézhez kaptak - várható, hogy a vállalkozásoknak lesz egy olyan köre is, ahol a tb-járulék csökkentése csak részben ellentételezi a minimálbér-emelés bérköltségének hatását. Ebbe a körbe a főként kisebb, hazai piacra termelő vállalkozások tartoznak. Itt szükség van általában - nem csak a tervezett minimálbér növelése miatt - a gazdálkodási feltételek, lehetőségek komplex javítására. Úgy látom, hogy e vállalkozások működési feltételeinek javítását a kormány is fontos feladatának tekinti. Ezt mutatja az a legutóbbi elképzelés is, amely szerint a kormány az adótörvény módosításai között javasolja, hogy az egyébként nyereséges kis- és középvállalkozások tízmillió forint nyereségig ne fizessenek adót, ha azt fejlesztésre és beruházásra fordítják.
A különböző színtereken hónapok óta folyó vitákban elég gyakran felmerül egyes képviselőtársaim részéről is, hogy a tervezett minimálbér-növelés nivellálni fogja a kereseteket, leértékeli a képzett munkát, leértékeli a diplomát. Úgy vélem, hogy ez egy nagyon sommás vélekedés és túlzás. Magyarországon az elmúlt tíz évben a versenyszféra munkaerőpiacán végbement képzettség igen gyors, jelentős mértékű felértékelődése történt meg. Ezt tükrözik a képzettségi szintek és a különböző beosztások szerinti kereseti arányok.
Ugyanakkor a kereseti skála két széle között ma már olyan nagyok a kereseti különbségek, amelyek a kiegyensúlyozott munkaerő-piaci viszonyok érvényesülését is nehezítik. A statisztikai vizsgálatok szerint ma Magyarországon a munkavállalók legalacsonyabb keresetű 10 százalékának az átlagos keresete 4,4-szer kisebb, mint a magas keresetűeket magában foglaló kilencedik tizedbe tartozóké.
A magyarhoz hasonló nyugat-európai differenciáltsági mutatók ugyanakkor 2-2,5-szeres különbségeket mutatnak, és ebben a számításban, tisztelt képviselőtársaim, a legmagasabb kiugró keresetűek jövedelmét nem is vették figyelembe. Azt gondolom, hogy a versenyszféra munkaerőpiacán a javasolt minimálbér-növelés után is alapvetően - ahogy eddig is - a piac fogja alakítani a képzettség szerinti kereseti viszonyokat. Ugyanakkor a minimálbér-növelés az alacsony keresetűeket is közelíteni fogja az átlag feletti szinten keresőkhöz.
A költségvetési szférában a közszolgálati alkalmazottak körében, ezen belül is főleg a közalkalmazotti szektorban az elmúlt évtizednél is hosszabb időszakból örököltük a nivellált kereseti viszonyokat. A nagy közszolgáltatásokat végző költségvetési ágazatokat tekintve a 2001-re tervezett 40 ezer forintos minimálbér önmagában kedvezően fogja érinteni az alacsonyabb képzettségű szakalkalmazottakat főként az egészségügyi és a szociális ágazatban, ahol az ilyen fontos munkát végző szakalkalmazottak nagy számban dolgoznak.
Ugyanakkor a diplomás közalkalmazottak kereseti helyzete is remélhetőleg javulni fog, miután a kormány az illetménytáblákban garantált illetményminimumok 8,75 százalékos növeléséhez, valamint a minimálbérnél alacsonyabb illetmények minimálbérre való kötelező kiegészítésére előirányzott finanszírozási forrásokat biztosít.
Tisztelt Képviselőtársaim! A 2001. évi országos minimálbér összege az Országos Munkaügyi Tanácsban dől el, ott, ahol teljes konszenzusra van szükség. Résztvevői a kormány, az érdekképviseleti szervezetek, valamint a munkáltatók. Nekünk, parlamenti képviselőknek, úgy vélem, hogy itt az a kötelességünk, hogy hozzájáruljunk ezeknek a tárgyalásoknak az eredményességéhez, politikailag támogassuk azt az elképzelést, amely a minimálbér összegét növelni kívánja, segítsük hozzá azokat a családokat, azokat a dolgozókat, akik ma nagyon szerény, nagyon szegény körülmények között élnek, hogy jövőjüket szebbé és boldogabbá tehessük. Ehhez kérem a képviselőtársaim támogatását, bármelyik oldalon is üljenek.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
