BOLDVAI LÁSZLÓ
BOLDVAI LÁSZLÓ
BOLDVAI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A hozzászólásomban három témával szeretnék foglalkozni. Az első általános megjegyzéseim a cikluson belül megvalósulni hirdetett adó- és járulékreformról szólnak, a második konkrétan az idei javaslat járulékcsökkentő tételeire vonatkozik, a harmadik az egész intézkedési csomag várható hatása az ország halmozottan hátrányos helyzetű térségeiben.
Rátérve az első témára: már lerágott csontnak tűnik, de mégis kénytelen vagyok megidézni, hogy a Fidesz kormányra kerülésekor meghirdette, hogy a cikluson belül egy átfogó adó- és járulékreformot fog végrehajtani. A célja pedig az, hogy nagymértékben csökkenjen a gazdaság szereplőit terhelő elvonás mértéke, illetve jelentősen egyszerűsödjenek az adózással, a járulékfizetéssel kapcsolatos adminisztrációs terhek.
Szeretném emlékeztetni a jelen lévő költségvetési bizottsági tagtársaimat az elmúlt időszak azon vitáira, amelyekben az általam most megfogalmazott állítást például koalíciós képviselőtársunk, Csúcs László számon kérte a Pénzügyminisztérium képviselőin. Akkor az a válasz született, hogy szakmai koncepció kidolgozásához idő kell, a képviselő úr pedig értse meg, hogy addig nincs más lehetőség, mint barkácsolni a jelenlegin, mármint az adórendszeren. Még az elfogadható is lett volna, ha az azóta eltelt időszak nem azt bizonyítaná, hogy nincs tartalmi elképzelés, és sajnos úgy tűnik, a most benyújtott javaslat alapján már nem is lesz.
Szeretnék visszautalni a tavalyi adóvitára. Volt olyan koalíciós képviselő, aki azt hangoztatta, hogy a kormány igenis adóreformot akart, de ez a próbálkozása - mármint a kormány ezen próbálkozása - az ellenzék ádáz ellenállásán megbukott. Konkrétan, akkor, tavaly a PM által felfedett újdonságokra gondolt, a földadó, kamatadó, biztosítási adó, értékalapú ingatlanadó bevezetésével. Ha ezt a logikát követnék, azt gondolom, hogy ami az akkori kormányzati javaslatok mögött tetten érhető volt, hogy a költségvetés bevételi éhségét még milyen ötletekkel lehetne kielégíteni, és ha ezt szinonimaként alkalmaznánk az adóreformra, akkor tényleg nincs másról szó, mint arról, hogy a Fidesz felfogása szerint az adóreform egyenlő új lehetőségek felkutatásával, amelyekkel a költségvetés tervezett kiadási oldalához próbálja igazítani a mindenkori bevételi oldalt, és addig hoz elénk újabbnál újabb ötletet, amíg a kívánatos egyensúly elő nem áll.
Az elmondottakból persze nem következik, hogy az általunk 1998-ig üzemeltetett adórendszert tökéletesnek tartanám, sőt. Igazán itt van a Fidesz-kormány igazi felelőssége. Az elmulasztott lehetőség miatt a magyar gazdaság az elmúlt években töretlen, kiegyensúlyozott fejlődési pályán mozgott. Ennek köszönhetően olyan jelentős jövedelemtöbblet keletkezik évről évre, amely teret adhatna az adóterhelés csökkentésére, és ez kedvezően húzhatná a magyar gazdaságot az egészséges fejlődési pályán. Ezzel szemben a Fidesz-kormány négy éve alatt az az abszurd helyzet jön létre, hogy az átlagos adóterhelés egészen 2 millió forint éves jövedelemig 1998-hoz képest nőni fog.
A második téma - mint azt korábban említettem - az idei javaslat járulékot érintő része lenne.
(11.30)
Az általunk megkapott háttéranyag 28. oldalán a következő olvasható, idézem: "A kormány 2001-2002-re folytatni kívánja a foglalkoztatók élőmunkaköltségeinek csökkentését, így 2001-2002-ben is 3 százalékot csökken a munkáltatók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége. Ennek hatása a tb-alapok költségvetésére a 2001. évben 110 milliárd, 2002-ben 123 milliárd forint bevételkiesés." Majd úgy folytatódik, hogy: "E lépés hatásait csak minimálisan ellensúlyozza a tételes egészségügyi hozzájárulás tervezett évi 300-300 forint összegű növelése." Ennek hatása az anyag szerint 2001-ben 12 milliárd, 2002-ben 13 milliárd forint bevételi többlet. Így első ránézésre rendjén is volna dolog, még egy állandóan kötözködő, akadékoskodó ellenzéki képviselő sem találhat ebben semmi kivetnivalót. Teljesül a Fidesz ígérete, és jó a gazdaságnak, mert valóban érzékelhető, jelentős élőmunkateher-csökkentésről van szó.
De nézzünk a folyamatok mögé, vizsgáljuk meg ugyanezen anyag későbbi oldalain található intézkedések - igen szemérmesen csak a mellékletben felsorolt táblázatokban számszerűsített - további hatásait! Ha a 2001. évet vizsgáljuk, akkor a következő képet kapjuk: van egyszer egy 110 milliárd forintos bevételkiesés, van egyszer 12 milliárd bevételnövekmény a fix egészségügyi hozzájárulás 300 forintos emeléséből, van egyszer egy 15,3 milliárdos bevételtöbblet az egészségügyi járulék plafonjának eltörléséből, és utoljára, de nem utolsósorban van egy 12,4 milliárdos többlet a minimálbér emeléséből következően. Ha elvégezzük az összesítést, a 113 milliárd kiesés valójában 70 milliárd forintra csökken, a 3 százalékból így lesz valójában 1,8 százalék.
Ha ugyanezen műveletet 2002-re elvégezzük, akkor a képlet a következőképpen alakul: van egyszer 123 milliárd kiesés, a fix rész további 300 forintos emeléséből 13 milliárd többlet, az egészségügyi plafon eltörléséből 16,4 milliárd a többlet, és az átlagbér 50 ezer forintra történő felemeléséből is további 12,8 milliárd bevétel keletkezik az alapnál. Ebből következik, hogy 2002-re is igaz a tétel, hogy valójában a meghirdetett 3 százalékos csökkentés 1,8 százalékponttal egyenlő. Ezen számsor ismeretében véleményem szerint meglehetősen barokkos túlzás nagyarányú járulékcsökkentésről beszélni.
A személyi jövedelemadó-rendszer és a járulékrendszer változásainak együttes hatását mutatja - ha megnézzük -, hogy 100 forint nettó keresetet milyen nagyságú költségvetési elvonás terhel. Az 1999-2000. évi adó- és járulékrendszeri változások együttes hatásaként egészen 1 millió 800 ezer forint 2000. évi jövedelemig nőtt a költségvetési elvonás együttes mértéke. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez alól egy szűk sáv, az évi 850 ezer és 1 millió 50 ezer forint között keresők jelentenek kivételt, ahol összességében minimális közteher-mérséklődés van. A költségvetési elvonás legjobban éppen a legkisebb kereseteknél nőtt. Aki 1998-ban évi 300 ezer forintot keresett, annak a kifizetésre került nettó keresetének minden 100 forintját 76 forint adó és járulék terhelte. Ha ugyanennek az embernek a keresete az átlagnak megfelelően nőtt, 2000-ben 380 ezer forint bruttó jövedelemmel rendelkezik, a kézhez kapott keresetének azonban minden 100 forintja után már 90 forint kerül az állami költségvetésbe. 2001-ben a tervezett 3 százalékos járulékcsökkentés ellenére az évi 700 ezer forintnál kevesebbet keresőknél a költségvetési elvonás aránya még mindig magasabb lesz, mint 1998-ban volt, 1,7 millióig ugyanannyi vagy csupán néhány ponttal alacsonyabb. Jelentősebb, 5-10 százalékpontos elvonásmérséklődés csak az e feletti jövedelmeknél következik be 1998-hoz viszonyítva.
Itt érkezünk el hozzászólásom harmadik témájához, az adó- és járulékrendszer változásainak és a tervezett minimálbér-emelés várható hatásainak vizsgálatához az ország egy halmozottan hátrányos helyzetű térségében, például Nógrád megyében. Annak a halmozottan hátrányos helyzetű megyének a szempontjából kívánom a minimálbér-emelést vizsgálni, ahol a munkanélküliség még ma is sok helyen közelíti vagy meghaladja a 20 százalékot; ahol 1999-ben az ötven főnél többet foglalkoztató gazdasági egységekben a dolgozók átlagos havi bruttó keresete mindössze 59 901 forint volt, az országos átlag 78 százaléka.
Csak egyet tudok érteni a már korábban általam idézett pénzügyminisztériumi háttéranyag 30. oldalán tett megállapítással, amely a minimálbér-emelésnek a kedvezőtlen foglalkoztatási hatásait jelzi. Idézem: "A minimálbér-emeléssel együtt járó tb-tehernövekedés komoly költségtöbbletet jelent egyes munkaigényes ágazatokban. Jellemzően ez a helyzet a könnyűiparban, a hagyományos szolgáltatásoknál, a kereskedelemben, illetve a mezőgazdaságban, vagyis minden alacsony bérszintű ágazatban." Hadd tegyem hozzá ennek egy másik metszetét: minden alacsony bérszínvonalú, hátrányos helyzetű régióban. Hogy ennek nagyságrendje mekkora, ahhoz hadd idézzem éppen Járai miniszter úr hét végi sajtótájékoztatón elmondott adatát, ahol jelezte, hogy az egészségügyben a minimálbér-emelés az ott dolgozók mintegy 30 százalékát érinti, márpedig az egészségügy tragikusan alacsony bérszínvonala pontosan megegyezik Nógrád megye kereseti színvonalával.
Félreértés ne essék, ha valaki, éppen Nógrád megye képviselője tudja, mennyire fontos lenne, hogy jelentősen emelkedjen az az összeg, amelyet valaki nyolcórai munkával családja megélhetéséhez megszerezhet. Jómagam is rendkívül nagy jelentőségűnek tartom és támogatom, hogy jövőre a minimálbér nettó összege a mai valamivel több, mint 20 ezer forintról 30 800 forintra emelkedjen akkor is, ha tisztában vagyok azzal, hogy már ez a 10 500 forintos növekedés is nagyon sok Nógrád megyei és nem csupán Nógrád megyei kis- és középvállalkozó számára elviselhetetlenül magas költségnövekedést fog jelenteni. Nem értem és nem tudom elfogadni azonban, hogy miért kell a minimálbér nettó 10 500 forintos emeléséhez a munkáltatók költségét 19 ezer forinttal növelni. Pontosabban, értem, összhangban mindazzal, amit a Fidesz az adó- és járulékrendszer egészével tesz: most a minimálbér emeléséből kíván újabb jelentősebb költségvetési bevételhez jutni, a legalacsonyabb keresetek tehernövekedésével ellensúlyozva - legalább részben - a nagy cégek járulékterheinek mérséklését.
A minimálbér emelésének hatására a költségvetés bevétele 2001-ben az eddigiekhez képest minden minimálbéren foglalkoztatott után havi 8500 forinttal fog emelkedni. Az érintett munkáltatóknak nem csupán a dolgozók jogos jövedelemnövekedési igényét, de a költségvetés bevételi éhségét is ki kell elégítenie. Hogy ez mennyire ellentétes nem csupán a foglalkoztatáshoz fűződő hazai érdekkel, de az Európai Unió foglalkoztatási irányelveivel is, engedjék meg, hogy pontosan idézzek abból. A tájékoztató, mármint az általunk megkapott PM-tájékoztató 28. oldalán maga az előterjesztő is hivatkozik erre, amikor idézi, hogy "az Európai Unió ajánlja a tagállamoknak, hogy a közterhek csökkentésével is segítsék a foglalkoztatás bővülését, a munkanélküliség visszaszorítását". Az Unió ajánlása azonban itt nem ér véget, csak éppen a folytatást az előterjesztő már elfelejti idézni. Az ajánlás ugyanis úgy folytatódik: "A munkaerőköltségeket terhelő elvonásokat elsősorban a viszonylag alacsonyan képzett és alacsony bérszintű munkaerő esetében kell csökkenteni."
Mindez, ami az adó- és járulékrendszerben az elmúlt két évben történt, és a kormány elképzelései szerint az elkövetkezendő két évben történni fog, szögesen ellentétes az ajánlásnak ezzel a második részével. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, egy alapjaiban újragondolt, szakmai és politikai konszenzuson alapuló adó- és járulékreformra volna szükség, de legalábbis arra, hogy a most benyújtott javaslathoz az előterjesztő fogadja be a józan ész diktálta módosításokat. Ezek lényege az lenne, hogy az adójóváírás emelésével ne terhelje személyi jövedelemadó a minimálbért, és a társadalombiztosítási járulékok jövő évi változása elsősorban az alacsonyabb keresetek járulékterhét mérsékelje.
Amennyiben a kormány makacsul ragaszkodik eredeti elképzeléséhez, akkor is megoldást kell találni az alacsony bérszintű ágazatok és térségek jövő évi problémájára, ha nem akarjuk, hogy a minimálbér-emelés ára a munkanélküliség növekedése, a feketefoglalkoztatás terjedése legyen.
Ezért javaslom, hogy a költségvetés elkülönített forrásból teremtse meg annak a feltételét, hogy azokban az ágazatokban és azokban a térségekben, ahol a kereseti színvonal jelentősen elmarad az országos átlagtól, illetve magas a munkanélküliség, mindazok a munkáltatók, ahol a minimálbér jövő évi szintjének elérése elviselhetetlen terhet jelentene, kapjanak támogatást a társadalombiztosítási kötelezettségeik megfizetéséhez. Ha a költségvetés a munkáltató által fizetett fix összegű, illetve százalékos társadalombiztosítási járulék 50 százalékát befizetné a munkáltató helyett, ennek összege 8100 forint lenne, vagyis a költségvetés nem plusztámogatást adna, csupán lemondana ebben a körben a minimálbér-emelésből fakadó bevételi többletéről, a munkáltatók számára viszont elviselhetőbbé tenné költségeik növekedését.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)
(11.40)
