DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalombiztosítást, a magán- és önkéntes pénztárakat érintő változások legfontosabb eleme a munkáltatói társadalombiztosítási járulék évi 3-3 százalékos csökkentése. Ezzel szemben kismértékben emelkedne az egészségügyi hozzájárulás összege, és így a számítások szerint összességében 2001-ben 100 milliárd, 2002-ben pedig 110 milliárd forinttal csökkennének a munkáltatók társadalombiztosítási terhei. Természetesen ugyanilyen arányban csökkennének a bevételek is. A munkavállalók egy részének ilyen jellegű kiadásai viszont növekednének az egészségügyi járulék felső határának megszüntetése következtében.
Jelenleg a dolgozók csak addig kötelesek nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni, amíg jövedelmük el nem éri a tárgyévre tervezett, egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset kétszeresének naptári évre számított összegét. Ezt nevezik járulékfizetési határnak. Ez a határ az idei évben 2 020 320 forint, a törvényjavaslat szerint jövőre ez a plafon 2 266 650 forint lesz, de az efölötti jövedelmekből is kötelező lesz a 3 százalékos egészségbiztosítási járulékot megfizetni. Ez a szolidaritási elv erősítése irányába mutató változás.
A társadalombiztosítási alapok bevételei azonban eltérő mértékben változnának a nyugdíj-, illetve az egészségbiztosítási ágazatban. A nyugdíjalap bevételei az első évben 3 százalékkal, a másodikban 2 százalékkal, azaz két év alatt 5 százalékkal csökkennének. Feszültséget okozhat azonban, hogy a magánnyugdíjpénztárakba átlépők tervezettnél nagyobb száma miatt már eddig is jelentős veszteség keletkezett a társadalombiztosítási bevételekben.
1997-ben, amikor a konszenzusos törvénykezés mintájaként, az ellenzék megalapozott bírálatai ellenére, megszavazták a nyugdíjtörvényt, a szakértők előrejelzései szerint 1999 szeptemberéig 1 millió 200 ezer fő belépésével számoltak. A ténylegesen belépők száma a megadott időszakra kishíján elérte a 2 milliót, és ez év június végi adatok szerint 2 millió 93 ezer fő a magán-nyugdíjpénztári tagok száma.
Természetesen a tagság korösszetétele is eltér az előzetes várakozásoktól. A 30 éven felüli magán-nyugdíjpénztári tagok aránya 54,3 százalék, a 40 éven felüliek aránya 19,2 százalék; népegészségügyi szempontból a legveszélyeztetettebb korosztály. Több mint 1 millió 300 ezer ember, akiket becsaptak, amikor elhallgatták előlük, hogy belépésük időpontjáig összegyűjtött nyugdíjígérvényeik 25 százalékát elvesztik, lemondhatnak róla. Minél idősebben, minél több szolgálati időt a háta mögött tudva lépett valaki nyugdíjpénztárba, annál nagyobb a vesztesége, s egyúttal egyre kevesebb ideje marad ezt a hátrányt ledolgozni; nem beszélve arról, hogy ha ne adj' isten, egészsége súlyosan károsodna, és erre a magyar népegészségügyi adatok alapján komoly esély van, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt évi nyugdíjazások 44 százaléka rokkantságból és baleseti rokkantságból adódott, nagyon nagy bajba kerülnek, hiszen a rokkantsági kockázatot a magán-nyugdíjpénztári rendszer önállóan nem kezeli, a hozzátartozói kockázat kezelése pedig csak részleges.
A magánnyugdíjpénztárak kötelező tagdíjbefizetésből származó bevétele 1998-ban a 27 milliárd forintot meghaladta. A múlt évben az ilyen jellegű bevétel több mint kétszerese - 56,2 milliárd forint - volt az előző évinek. Idén 70 milliárd körüli bevétel várható ezen a jogcímen, 2001-ben 95-105 milliárd forintra becsülik a bevételt. Emiatt a keletkező hiány halmozott összege egyes szakértői becslések szerint 2013-ra elérheti a 3000 milliárd forintot. A törvényjavaslat megkísérli ezt a folyamatot mérsékelni, oly módon, hogy két évvel meghosszabbítja a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés lehetséges határidejét. Kérdéses azonban, hogy lesz-e ennek számottevő hatása. A magánnyugdíjpénztárak változatlanul intenzív reklámhadjárata közepette ugyanis a reális döntéshez az előbbiekben részletezett ismeretek teljes hiánya jellemzi a közvéleményt, arról nem is beszélve, hogy a kezdő munkavállalók kötelező belépése változatlanul érvényben marad.
A magánnyugdíjpénztárak jelenlegi felhalmozási szakaszában nem várhatók azon problémáknak a tünetei, amelyek majd csak a kötelezettségek teljesítésének idején jelentkezhetnek. A törvényjavaslat készítői azonban már érzékelhették ezek veszélyét, legalábbis erre utal, hogy igyekeztek a pénztártagok megtakarításait az eddiginél gondosabban védeni, a befektetések fokozott ellenőrzésével, a letétkezelő nagyobb felelősségének megfelelő szabályok előírásával.
Ezen túlmenően különösen figyelmeztető, hogy a pénztárak felszámolási eljárásra vonatkozó előírásait úgy módosítanák, hogy az esetleges felszámolás lehetőleg minél kisebb terhet jelentsen a Kincstárra, illetve az alapra nézve. Ez az előrelátás - idézőjelbe téve - azonban meglehetősen aggályosnak tűnik. Ha ugyanis az állam kötelező jelleggel írja elő a magán-nyugdíjpénztári tagságot, akkor nehezen védhető e javaslat 168. §-ának 3. pontja, miszerint: "A pénztárak felszámolása esetén a csődtörvény 62. § (1) bekezdésében meghatározott, az állam járadék jellegű követeléseként fennálló felelősségre vonatkozó rendelkezés a pénztártagi követelések tekintetében nem alkalmazható." Az indoklás szerint ezt a csődtörvénnyel való összhang teszi szükségessé. Csakhogy a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény 84. § 1/b pontja egyértelműen leszögezi: a pénztár ellen nincs helye a csődeljárásnak. Ez ellentmondásosnak tűnik.
Összességében tehát a társadalombiztosítási nyugdíjalap kritikus helyzetbe kerülhet. A kérdés az, hogy a jövedelemnövekedésből befolyó többletbevételek mennyiben tudják majd pótolni a járulékmérték csökkenése és a magánnyugdíjpénztárak okozta veszteségeket.
Az egészségbiztosítási járulék mértéke jóval kisebb arányban csökkenne, 2002-ben is csak 1 százalékkal. Ezt kompenzálni látszik, hogy ugyanakkor az egészségügyi hozzájárulás összege, ha kismértékben is, növekedni fog. Ugyancsak bevételnövelő hatása lesz annak a korábban már említett változásnak, hogy az egészségügyi járulék megállapításánál a felső jövedelemhatár eltörlésre kerül. Kétséges azonban, hogy ezek elegendőek lesznek-e az egészségügyi működési költségek növekedésének fedezésére. Ezek a kiadások ugyanis az inflációt és a munkabérek növekedését meghaladó mértékben nőnek évek óta. Az igazsághoz tartozik, hogy ez minden fejlett országban így van.
Ezeken túlmenően is számolni kell egy további kiadásnövelő tényezővel. A minimálbér tervezett növekedése az egészségügyben meglévő igen alacsony bérszínvonal miatt jelentős költségtöbbletet ró az Egészségbiztosítási Alapra mint a működési költségek fedezőjére. 30-40 milliárd forint körüli összeget igényelne a jelenleg a tervezett minimálbér alatti fizetést kapó munkavállalók emelt összegű keresetének biztosítása. Ebben az esetben azonban oly mértékben összecsúszna a magasan képzett kezdő és képzetlen egészségügyi munkavállalók jövedelme, amely kezelhetetlen bérfeszültségekhez vezethet. A szakképzett ápolónők pályaelhagyása felgyorsulna, az egészségügy egészének működőképességét veszélyeztető mértékben.
(9.50)
Ha pedig valamiféle differenciálást próbálnánk meg bevezetni az éppen csak minimálbér fölött kereső szakdolgozóknál, akkor az egészségbiztosítási kiadásokat 90-100 milliárd forinttal kellene emelni. Erre semmiképpen nem elegendő a magasabb minimálbér után fizetendő magasabb összegű egészségbiztosítási járulék, hiszen az csupán a kereset 10 plusz 3 százaléka. Ez nem azt jelenti, hogy nem támogatjuk a minimálbér emelését, mert szégyenletesnek tartható a jelenlegi helyzet. Csupán aggodalmainkat szeretnénk kifejezésre juttatni a várható feszültségek miatt, és bízunk abban, hogy a többi érintett megérti ennek a lépésnek a szükségszerűségét, valamint abban, hogy ez nem fogja szembefordítani egymással a különböző végzettségű munkavállalókat. Ha tehát az egészségügy működésének legalább a jelenlegi szintjét fenn akarjuk tartani, akkor a központi költségvetésnek sokkal nagyobb összeggel kell hozzájárulnia az Egészségbiztosítási Alaphoz azok ellátásának fedezésére, akik után sem önmaguk, sem munkáltatójuk nem fizet egészségbiztosítási járulékot.
A javaslat azon pontja, mely a munkáltatót mentesíti a hozzájárulás megfizetése alól arra az időre, amely alatt a munkavállaló nem dolgozik, hiszen ez az időszak nem számít biztosítotti jogviszonyban töltött időnek, és a beszedett hozzájárulásért a biztosító eddig nem nyújtott ellenértéket, üdvözlendő, és szintén a társadalmi igazságosság irányában hat.
A családok támogatásáról szóló törvény módosításának lényegi eleme az a rendelkezés, miszerint a jövőben a területi államháztartási hivatalok végzik az ezzel kapcsolatos feladatokat. Mivel ezeket a pénzbeli ellátásokat az 1989-es forráscsere óta eddig is a költségvetés fedezte, semmi sem indokolta azt a postásszerepet, amelyre a társadalombiztosítási szervek eleddig kényszerültek. Ezek az ellátások állampolgári és nem biztosítotti jogon járnak, hasonlóan a családok támogatását jelentő adókedvezményekhez. Indokolt tehát, hogy állami és nem biztosítói szervezet lássa el ezeket a feladatokat.
A családtámogatások rendszerének gyakori változásait a múltban sok esetben csak késedelmesen, nehézkesen követte az adminisztrációs rendszer. Csak remélhetjük, hogy a tervezett változtatás a hibák számát csökkenteni fogja. Ennek érdekében vált szükségessé a jelenlegi szabályozás egyszerűsítése, egységesítése mind a családtámogatási, mind pedig a táppénzrendszeren belül. Ezeket tartalmazza a munka törvénykönyvének és a kötelező egészségügyi ellátásokat szabályozó törvények módosítása.
Az indokoltnak tartható változások között azonban található egy olyan is, amely a törvényjavaslat jelenlegi megfogalmazásában nem tűnik méltányosnak. A javaslat szerint ugyanis a jogtalanul felvett ellátások késedelmes visszafizetése esetén kamatot kell fizetni, ami ugyan helyeselhető, ám csak abban az esetben, ha az ellátások kifizetésének késedelme esetén ugyanilyen mértékű kamat kifizetését követeljük meg az ellátás folyósítóitól is annak érdekében, hogy ne sérüljön az egyenlő jogok és kötelezettségek elve egyik fél hátrányára sem.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
