DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Ismételten köszönöm a szót, a lehetőséget, elnök úr. Ott szeretném folytatni, ahol Vojnik Mária képviselőtársam tíz perccel ezelőtt abbahagyta. Jelesül azt állítom, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok felszámolása óta nem lett átláthatóbb a társadalombiztosítás gazdálkodása, nem lett hatékonyabb a járulékbeszedés, sőt úgy gondolom, hogy a közpénzek elszivárgása megakadályozásának az ígérete sem valósult meg. De nem igazán erről szeretnék hosszan beszélni, csak azért hoztam ezt szóba, hogy világos legyen, már mielőtt a kormány erős felindulásból feloszlatta a társadalombiztosítási önkormányzatokat, és ezzel egy időben rátette kezét a vagyonukra, már általános volt az a szakértői nézet, hogy a nyugdíj-biztosítási és egészségbiztosítási rendszereink működtetéséhez nem elégségesek a járulékokból befolyt bevételek. Ez különösen igaz az egészségbiztosítási ágazatra, ahol hosszú évek óta keresni kell a finanszírozás kiegészítő forrásait; hozzáteszem, nem csak Magyarországon. A németek büszkék voltak arra, hogy járulékokból tudták fedezni a társadalombiztosítási kiadásaikat, de ma már ez ott sem igaz.
(12.20)
Magyarországon ennek a felismerésnek a jegyében született meg az egészségügyi hozzájárulás - amin itt is sokat vitatkoztunk - mint nevesített, lényegében adónak minősülő elvonás, és azóta elfogadott nézet, hogy az egészségbiztosítás folyamatos átalakításától nem függetleníthető a járulékpolitika.
Ezt azért tartottam szükségesnek elöljáróban elmondani, mert alapvető bajnak tartom azt, hogy itt úgy beszélgetünk a járulékbevételekről, a várható nagyságrendekről, hogy nem látjuk, milyen nagyságrendű kiadási kötelezettségeink vannak; illetve azt tudjuk, milyen feszültségek vannak, de hogy a kormány milyen megoldásokat javasol, erről képviselőtársaimnak, legalábbis az ellenzéki oldalon, semmiféle áttekintése nincs.
Szeretném azt az előző hozzászólásomban röviden érintett ügyet most kifejteni, hogy én három alapvető kérdést tartok megválaszolatlannak és tisztázatlannak. Az első, hogy a járulékbevételek drámai csökkenése mellett milyen rendszert tudunk működtetni, és ehhez milyen alapokat tudunk rendelni. Mert az igaz, hogy a járulékcsökkenés következtében előálló hiány adóból történő pótlása ideig-óráig egyensúlyban tarthatja az egyébként hiányokkal küszködő Egészségbiztosítási Alap gazdálkodását, de ha jogos a kérdés, hogy járulékok helyett a hangsúly az adókra helyeződik, akkor az is jogos kérdés, hogy ez miként érinti rövid és hosszú távon a biztosítotti jogviszonyt, a biztosítottak jogállását. Úgy is feltehetjük a kérdést, hogy akkor biztosítási rendszer van-e még ma Magyarországon. Számomra úgy tűnik, hogy a kormány a hátsó udvar felől akarja megválaszolni ezt a kérdést, de ma nem ismerhető meg a tényleges szándéka az egészségbiztosítási rendszer átalakítására.
A második ilyen tisztázatlan kérdés, amellyel foglalkozni kell, hogy az egészségügy korszerűsítésének folyamata - és ez ma már jól látható - a hangzatos tervek ellenére, a kormány hivatalba lépésével megrekedt. Ettől függetleníti a kormányzat a saját járulékpolitikáját, és jól látható, hogy nem a társadalom egészét érintő szempontokat tart szem előtt. Mert elfogadhatatlan, hogy úgy vetődjön fel a munkáltató és a munkavállaló teherviselésének az arányosítása, hogy az egyik oldalt kedvezményezi, a másik oldal terheit pedig növeli. Mert miért gondolja a kormány, hogy a munkavállalók most jobb anyagi helyzetben vannak, mint a munkaadók? Nem arról van szó, hogy a járulékterhek értelmes átrendezése, adott esetben a járulékcsökkentés is nem lenne szükségszerű, de ez csak akkor járható út, ha valamennyi szereplő érdekei azonos elbírálás alá esnek.
A harmadik ilyen, nem átlátható és tisztázatlan kérdés, amelyről egyébiránt már szóltak a képviselőtársaim, hogy a látványos és nagymértékű egészségbiztosítási járulékcsökkenés - kétséges értékű és mértékű kompenzációval - vajon milyen esélyt fog majd kínálni az egészségügynek a miniszterelnök úr által beharangozott konszolidációjára. Amikor nem tudjuk, honnan lesz pénz az egészségügyi dolgozók béremelésére, az új minimálbérek érvényesítésére az egészségügyben, a hosszú idő óta Magyarországon nem forgalomba hozott új gyógyszerek bevezetésére, és még sorolhatnék számos feszültségpontot - erre nincs válasz. De persze nincs is ezen mit csodálkozni akkor, amikor a miniszterelnök úr tegnap reggeli megnyilatkozásában azt hallom, hogy az egészségügyi miniszter úr készíti az egészségügy következő kétéves költségvetését, az a kormánytag, akinek egyébként eddig egyetlen ígérete sem teljesült.
Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány szót hadd szóljak ismételten a nyugdíjbiztosítással kapcsolatos tervekről. Már megállapítottuk itt, hogy a magánnyugdíjpénztárra a kormány változatlanul bűnbakként tekint. Egyértelmű, hogy a következő két évben sem állítja vissza az eredetileg elfogadott járulékarányokat, ezzel tovább veszélyezteti működésüket, illetve a magánynyugdíjpénztárat választók jó ellátásra való esélyét.
Ugyanakkor a korábbi tervek ellenére nem kerül sor átrendezésre a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben, mert nem kerül sor például a degresszív nyugdíjszámítási skála megszüntetésére. Vagy az új nyugdíjasok esetében volt ilyen ígéret a nyáron, én még emlékszem rá, hogy majd jobban figyelembe veszik az inflációs veszteséget. Úgy tűnik, ezek a kérdések lekerültek a napirendről, tehát a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer nem lesz vonzó. Akkor meg hiába csábítja visszalépésre a pénztártagokat a kormány szirénhangokkal!
A törvényjavaslat indoklásában a visszalépési határidő kétéves meghosszabbításának az az indoklása, hogy majd több tapasztalat birtokában megalapozottabban dönthetnek erről az érintettek. Nos, szeretném elmondani, hogy várhatóan 2002-ben sem lesz a magán-nyugdíjpénztári tagoknak több tapasztalata, a szolgáltatásokról egészen biztosan nem, hiszen a magánnyugdíjpénztárak kifizetése először 2013-ban indul el, hiszen 1998-hoz viszonyítva 15 év után tudnak először teljesíteni - így szól a törvény. Akkor költségvetési szempontok indokolják ezt a fajta visszafogást? Nos, hadd hívjam fel a képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a már beterjesztett zárszámadás szerint tavaly a Nyugdíj-biztosítási Alap az előirányzatnál 12 milliárddal kevesebbet kapott pénztári tagdíjak pótlása címén.
Mindezek alapján azt gondolom tehát, hogy a kormány ábrándozik, és remélem, hogy csak ábrándozik a visszalépések gyorsítása és ösztönzése tekintetében; eddig az én információim szerint a 2 millió pénztártagból csak 1 százalék gondolta meg magát. Azt hiszem, hogy voluntarizmussal itt nem megyünk semmire sem. Jó lenne most már békén hagyni a nyugdíjreformot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az egész törvénycsomag a járulékok tekintetében is rendkívül nehezen kezelhető és értelmezhető. Ilyen tálalásban még akkor is az lenne, ha a törvényjavaslat címében szereplő tételek benne lennének. De ha csak a járulékokhoz kapcsolódó törvényeket nézem, akkor az egészségbiztosításról szóló törvény, a családok támogatásáról szóló törvény módosítása is napirendre kerül. Én azt gondolom, hogy ezeket a törvényeket éppen az átláthatatlanság miatt és a kodifikációs korrektségre tekintettel külön kellett volna módosítani. De ha már csomagban akarta volna őket kezelni a pénzügyi tárca, akkor jobb lett volna, ha a szokásos módon a költségvetési törvényjavaslatba építik be ezeket a témákat, bár biztos vagyok benne, hogy ez csak az első csomag, mert lehet, hogy a költségvetési törvényben majd ugyanezek a törvények esetleg ugyanezen szakaszai még egyszer megnyílnak, hadd legyen még kevésbé áttekinthető, még kibogozhatatlanabb az egész jövő évi költségvetési tervezés, annak bevételi és kiadási oldala. Azt gondolom, hogy van is talán valami tudatosság abban, hogy egyfajta szakmai és kodifikációs zavarra törekednek, amikor a jogkövetés elképzelhetetlen, de még a korrekt jogalkalmazás is komoly nehézségekbe ütközik.
Hadd hívjam fel a szíves figyelmüket még néhány elemre. Az még elmegy, hogy az egészségbiztosítási járulék felső határát eltörlik, bár itt is vannak aggályok - a magas jövedelműek majd kibújnak a járulékfizetés alól, nem részletezem ezt -, de ennek egyébként csak a készpénzellátásoknál van jelentősége. De az, hogy egyidejűleg a táppénz alapját, illetve az irányadó időszakot, a biztosítási előzmény feltételrendszerét is változtatják, szigorítják, nagyon komoly aggályokat vet fel. A táppénz egy külön kiemelt, szakmailag is vitatott téma kellett volna hogy legyen. Nem egészen jön össze számomra az, hogy ha mondjuk, 2001-től plafon nélkül fizetem az egészségbiztosítási járulékot, de 2001 közepén keresőképtelen leszek, akkor a 2000. évi - lehet, hogy igen alacsony - keresetem után kapom a táppénzt.
(12.30)
Tehát hol van itt akkor az aktuális keresetveszteség pótlása? Jó lett volna tehát összefüggésében kezelni az egész táppénztémát, és megnézni, hogy a táppénz alapjául szolgáló kereseti időtartam, az úgynevezett megelőző évi irányadó időszak megfelel-e az új járulékszabályoknak, nem kellett volna-e azon változtatni, például a keresőképtelenséget megelőző három hónap alatt elért keresetet figyelembe venni. Szóval, ez az egész megelőző év sántít. Arról most már nem beszélve, néhányan utaltak rá, hogy szigorítást vittek a rendszerbe, hat hónapos folyamatos biztosítási idő az előző évben és így tovább. Ez a mai helyzetben főleg nőknél okoz problémát, mert a szigorított törvényi feltételek miatt önhibán kívül mindezek hiányában olyan végletes eset is előfordulhat, hogy valaki 2001-ben plafon nélkül fizet járulékot, például októberben táppénzre megy, táppénzének alapja a minimálbér és így tovább.
Azt is ésszerűtlennek tartom, hogy az úgynevezett családi készpénzellátásokat - amelyeket korábban a megyei egészségbiztosítási pénztárak állapítottak meg és folyósítottak, és amelyek némelyike hasonlít a keresetet pótló egészségügyi ellátáshoz - jövőre egy külön, átnevezett szervezet, a Kincstárhoz kapcsolódó területi államháztartási hivatalok hálózata állapítja meg. Úgy gondolom, felesleges, pazarló egy újabb szociálpolitikai ellátást megállapító szervezet kiépítése. Nem tudom belátni, hogy miért nem volt jó a szakértelemmel bíró mep; természetesen újabb pénz, újabb feltételrendszer, miközben egyébként a mepek is állami szervnek minősülnek ma már. Aggályos az is, hogy ügyfélkapcsolatokba hatósági jogalanyként vonnak be egy kincstári szervezetet, az állampolgár azt sem tudja, hova menjen igényét érvényesíteni. Ennél már az is jobb lett volna, ha létrejön egy úgynevezett kis-társadalombiztosítás az összes keresetarányos készpénzellátás megállapítására és folyósítására. Egy rossz külföldi példa irányába mozdultunk el szerintem, mert ahol ilyen szerepe van a Kincstárnak, ott mások az ellátórendszer feltételei, mások az előzmények, mint például Angliában.
Hölgyeim és Uraim! Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalom, a törvénycsomagot a társadalombiztosításra vonatkozó előterjesztései miatt is el kell utasítani, mert a bevételi oldalon tervezett változások növelik az egészségügy kiszolgáltatottságát, fékeződik a nyugdíjreform, ebből adódóan kiszámíthatatlanná válnak mindenkit érintő ellátások.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
