DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Miniszterelnök úr az őszi parlamenti ülésszakot megnyitó beszédében országunk gazdaságát nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően gyors növekedésűnek jellemezte. A gazdaság növekedését, a konjunktúra tartósságát vetítette előre, és bizonyítottnak látta, hogy e dinamikus növekedés mellett egyszerre javítható a pénzügyi egyensúly, a gazdasági hatékonyság és növelhető a jólét. Mondhatjuk a költővel: felülről nézvést még megvolna az ország.
Alulról a kisjövedelmű családok megélhetési gondjai, a közalkalmazottak tűrhetetlenül alacsony bérei miatti fokozódó elégedetlenség, az élelmiszerárak, energiaárak és gyógyszerköltségek növekedése miatti bizonytalanságban élő nyugdíjasok láthatók. Az emelkedő pályán lévő gazdaság mellett súlyos válságát élő, az összeomlás szélére került egészségügy vár konszolidációra. Ebben a helyzetben látja elérkezettnek a kormány, hogy a társadalombiztosítási járulékfizetéssel, egészségügyi hozzájárulással összefüggő változtatásokra vonatkozó javaslatait az Országgyűlésnek megtegye.
A kormány 2001-ben és 2002-ben 3-3 százalékkal kívánja csökkenteni a munkáltatók társadalombiztosítási járulékait, egyúttal 300-300 forinttal emelné a tételes egészségügyi hozzájárulást, 30 százalékkal csökkentené a járulékfizetési mentességgel járó önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára befizethető tagdíj mértékét. Egyúttal meg kívánja hosszabbítani a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszerből a társadalombiztosítási nyugdíjba való visszalépés lehetőségének határidejét.
Helyes közgazdasági törekvés a bérhez kapcsolódó közterhek csökkentése, és minden bizonnyal a csökkenő népszerűségi mutatókra is jótékony hatása lehet. Nincs azonban az a tetszési index, mely elfeledtethetné annak a kérdésnek a feltevését és főképp megválaszolását, hogy mire lesz elég a társadalombiztosítás költségvetésébe a változtatások után a járulékból, hozzájárulásból, egyéni biztosítási járulékból befolyó összeg. A munkáltatói járulék csökkenésével a kormány 2001-ben és 2002-ben 100, majd 123, két év alatt tehát 223 milliárd forintot von ki a társadalombiztosítási alapokból; annyit, amennyit pótolni kellene a rendszerbe az évközi működési zavarok, az adósságok, a bérhelyzet tarthatatlanságának feloldására. Megváltozik emellett a 30 százalékra csökkentett társadalombiztosítási munkáltatói járulék megosztása a Nyugdíj- és az Egészségbiztosítási Alap között.
Végeredményben indokolt a kérdéseket feltenni. Milyen fedezet teremthető így a válságból válságba bukdácsoló egészségügyi ellátórendszer biztonságának megteremtésére? Milyen fedezet kínálkozik az ellátások színvonalának emelésére, a kor követelményei szerinti gyógyítás feltételeinek megteremtésére, az új, korszerű, a súlyos betegségek gyógyítására a terápiás eszköztárba került gyógyszerek társadalombiztosítási támogatására, az egészségügyi dolgozóknak beígért 20 százalékos, de még inkább a minimálisan is indokolt 30 százalékos béremelésre? Elegendő lesz-e a nyugdíjak esetén a valóban pontosan kiszámított, a keresetkiáramlást és inflációt a valóságnak megfelelően figyelembe vevő, a törvényben előírt mértékű rendezésre, még akkor is, ha a fedezethiányt a költségvetésnek kötelessége visszapótolni? Végül jelenti-e a százalékos mértékű járulékcsökkentés a munkáltatók, vállalkozások, elsősorban a kormány által is megcélzott kisvállalkozók terheinek mérséklését, vagy a valóságban az ő terheik változatlanok maradnak, vagy akár növekednek?
A kormány kevés segítséget ad a kérdések megválaszolására, a tájékoztató kötet táblázatai inkább elfedik, mint megvilágítják az igazságot. Nincs előttünk a 2001. évi társadalombiztosítási törvénytervezet, nem tudhatjuk tehát, hogy az egészségügyi közkiadások tervezésénél továbbra is döntően csaknem a járulékok és hozzájárulások lesznek kizárólagosan a források, vagy a költségvetésből is számíthatnak az alapok érdemi bevételre, vagyis továbbra is alig 4 millió befizető befizetései szolgálnak 10 millió honfitársunk egészségügyi kiadásainak fedezetére. Ha így van - ahogy ezt feltételezni merjük -, akkor 2001-ben a munkáltatói járulékteher-csökkenésből adódó 100 milliárdos kiesés, a keresetnövekedésből adódó egyéni járulékfizetés-növekedés, a 3 százalékkal megnövekedett egészségügyi hozzájárulás kormány által bemutatott táblázat szerinti egyenlege alig 60 milliárd forintos költségnövekedést jelent. Az inflációt is figyelembe véve ez az összeg biztosan nem elég az egészségügy konszolidációjára.
Miközben a kormány ígéretei az egészségügyi dolgozóknak úgy fokozódnak, mint Pelikán elvtárs esetében a nemzetközi helyzet, az egészségügyi dolgozók közel 40 százaléka a tervezett 40 ezer forintos minimálbér alatt keres. Az ő fizetésük indokolt emelése mellett azonban az ágazatban több tízezren dolgoznak diplomás, több szakvizsgás, több évtizedes gyakorlattal bíró kollégák, akiknek a fizetése jelenleg alig éri el vagy haladja meg a bevezetni kívánt minimálbért. Az ő bérük méltányos emelése nem kíván külön indoklást. De mi lesz akkor a gyógyító szolgáltatások kiadásainak szükséges növelésével? Miből bővül a gyógyszerkassza? Hol a tizenharmadik havi bér fedezete? Hol az egészségügyi intézményeket is sújtó energiaár-emelkedés kompenzációja, a műszerpótlás és -fejlesztés mindennél szükségesebb kielégítésének forrása? És mi várható a nyugdíjalapban? A bevételcsökkenés hatása a nyugdíjalapra több, mint 30 százalék, az arányok változtatása miatt. Hiába ígéri a kormány a nyugdíjasoknak az infláció fölötti nyugdíjemelést, ha alultervezi az inflációt, majd elfelejti a veszteségeiket pótolni.
A kormány nyugdíjasok iránti érzéketlensége és az alapok pénzének kezelésében mutatkozó nemtörődömsége pontosan tetten érhető a tb zárszámadásában.
(9.20)
1999-ben a nyugdíjalapot még 20,8 milliárd forint illette volna meg az E-alapból. Az eltérés rendezését, vagyis a visszapótlást a költségvetési törvény előírja. A zárszámadási tervezetben azonban a kormány ennek elengedését kezdeményezi, azon az alapon, hogy hisz a pénzt már elköltötték. Melyik kormánytag fog szembenézni a nyugdíjasokkal a 2080 millió forint elvesztegetéséért? Erre gondoltak önök, amikor a biztonság, a kiszámíthatóság növelésére hivatkozva javasolják meghosszabbítani a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépés határidejét? Amíg az alapok bevételét képező járulékok behajtását az az APEH végzi, mely a zárszámadás számvevőszéki jelentése szerint kevesebb járulékszámla-rendezettséget tud felmutatni, mint alig 60 százalék, önök a magánnyugdíjpénztárak működésének olyan mértékű szigorítását írják elő, mely nemcsak a tranzakciós költségeket emeli meg, de szinte teljesíthetetlen követeléseket támaszt, a visszalépőknek pedig sem biztonságot, sem nagyobb rendezettséget nem garantál, de a visszalépők eddigi befektetéseinek megtérülését sem.
Végül szólni kell arról, hogy a minimálbér-emelés többletköltségeinek érdemi csökkentését jelenti-e a 3-3 százalékos járulékelengedés. Önök mondják. Igen, azoknál az ágazatoknál, ahol alig foglalkoztatnak minimálbéren és magas az átlagkereset, lásd pénzintézetek, autógyártás. Önök mondják. Nem azoknál az ágazatoknál, ahol alacsony az átlagkereset és emellett magas a minimálbéren foglalkoztatottak aránya. Például mezőgazdaság, könnyűipar, hagyományos szolgáltatás és kereskedelem, ahol az önöknek is kedves kisvállalkozások tevékenykednek. Ám ha az önök javaslata ott nem segítség, ahol a legrosszabb helyzetű vállalkozások és munkavállalók dolgoznak, miért ezt a megoldást erőltetik?
Végül fel kell tennünk a kérdést: van-e más és jobb megoldás? Véleményünk szerint igen. Ezeken az ágazatokon, az itt dolgozó vállalkozókon többet segítene a fix összegű egészségügyi hozzájárulás fokozatos leépítése, mert így nemcsak a terhek csökkentése, de a jövedelmekkel arányos százalékos járulékfizetés is méltányosabb lehetne. Van jobb megoldás. A hiányzó társadalombiztosítási forrásokat a közkiadásokban való magasabb állami részvétel jelenti. Nem virtuálisan, ahogy Selmeczi képviselőtársam láttatni szerette volna, a valóságban pedig nincs így.
Az önök javaslatai az önök dokumentumai szerint sem jók. Nem azok terhein könnyít, akik erre rászorulnak. Ígéreteik az adott forrásból nem teljesíthetők, az öngondoskodásról való lemondást az önök oldaláról semmi garanciavállalás nem támogatja, az egészségügy válságát javaslatuk nem oldja, az ellátórendszer fenntartását nem biztosítja. Ebben az összeomlásban már nem lesz elég az egészségügyi miniszter hibáját firtatni vagy bűnbaknak megtenni, mert ezért az egész kormány viseli a felelősséget.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
