KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Elöljáróban, mielőtt a mai napirendre, amit most tárgyalunk, rátérnék, szeretném megjegyezni Koltai Ildikó képviselő asszony hozzászólására, hogy eddig megszoktuk azt, hogy a Fidesz az előre megírt szövegeket, a propagandaszövegeket felolvassa, most viszont elfelejtették önnek megmondani, képviselő asszony, hogy az, amit most felolvasott, tegnap volt napirenden, és ma egészen más a téma. A tartalmába természetesen nem megyek bele, mert akkor ugyanolyan hibát követek el, mint amit a képviselő asszony, éppen ezért én arról beszélek most, ami most napirenden van a tisztelt Ház előtt. (Varga Mihály: Tárgyra! Arról beszélj! - Dr. Kökény Mihály és dr. Veres János tapsol.)
A mondanivalóm elején szeretnék arról beszélni, hogy a kormány milyen célokat fogalmazott meg a benyújtott adótörvény-módosítási, illetve járulékmódosítási csomagjában. Az első fontos célként fogalmazta meg, hogy az élőmunkateher csökkenjen, a versenyképesség növekedjen. A második ilyen fontos célként került megfogalmazásra a közteherviselés arányosítása. Aztán az államháztartási reform, ezen belül a családtámogatási folyósítás szabályrendszerének megváltoztatása, majd a magánpénztár kiszámíthatóságának növelése és ezen belül a vegyes finanszírozási rendszerből történő visszalépés a felosztó-kirovó rendszerbe. Ezek azok a célok, amelyek a mai napirenden szereplő törvénymódosításokból kiolvashatók.
Azt gondolom, a véleményünket akkor tudjuk megfogalmazni a legjobban, ha arra a kérdésre adunk választ, hogy milyen eszközrendszert vonultatott fel a célok megvalósítása érdekében a kormányzat.
Béki Gabriella képviselő asszony hiányolta a terveket. Valóban, nincsenek olyan tervek, amelyekből mi az eszközrendszerekre vonatkozóan véleményt tudnánk formálni. Úgy ítélem meg, hogy a kormányzat abból a kiinduló helyzetből fogalmazta meg a most tárgyalandó csomagot, tehát az volt a változtatás kiváltó oka, hogy a kormány a partnerek, a partnerek véleményének meghallgatása nélkül döntött a minimálbér radikális emeléséről.
(10.30)
Nyilvánvaló, hogy ennek van következménye: járulékmérséklés nélkül a minimálbérnek a jelentős megnövelése nagyon sok ágazatban komoly foglalkoztatási feszültséghez vezetett volna. Éppen ezért a minimálbér drasztikus megemelése kikényszerítette a kormányzatból a jelentős járulékcsökkentést. Önmagában a járulékcsökkentés kedvezőnek ítélhető, de ezt nem lehet csak egyoldalúan tekinteni, hiszen a járulékbevétel a társadalombiztosítás költségvetési oldalának bevételi oldalán több mint 90 százalékos arányban vesz részt. Éppen ezért a kormány látta, hogy a tb-költségvetés nehezen rakható össze ilyen mértékű járulékcsökkentéssel, ezért, miközben megfogalmazta az élőmunka terhének csökkentését, két olyan lépést tett, ami az élőmunka terhét növeli: az egyik az egészségügyi hozzájárulás megnövelése és az egyéni járulékfizetés felső határának megszüntetése, és közben az államháztartási reform, éppen az egészségügyi ellátórendszer és a biztosítási rendszer vonatkozásában semmit nem tett, ebből pedig az következik, hogy a társadalombiztosítási költségvetés elbizonytalanodik - illetve a kormány elbizonytalanította.
Itt kell visszautalnom a miniszterelnök úrnak a hétfői győzelmi jelentésére, amikor is azt mondta, hogy az Országgyűlés az adótörvényekről a költségvetés ismeretében tárgyal. Nincs így, tisztelt képviselőtársak, nincs előttünk sem a központi költségvetés, és nincs előttünk a tb-költségvetés - ezt többen elmondták már -, és ezért nem lehet felhőtlenül örülni a járulékcsökkentésnek. Elvárjuk a kormánytól azt, hogy haladéktalanul nyújtsa be a társadalombiztosítás költségvetését, mert csak ennek ismeretében lehet felelősen állást foglalni a járulékcsökkentés mértékéről, és arról, hogy valóban indokolt-e az egészségügyi járulék megemelése és a járulékfizetési felső határ eltörlése.
Mindenesetre a társadalombiztosítási költségvetési törvény ismerete nélkül is le kell szögeznünk azt, hogy a járulékcsökkentés semmiképpen nem veszélyeztetheti a társadalombiztosítás működőképességét sem az egészségügy vonatkozásában, sem a nyugdíj vonatkozásában. Az ehhez szükséges lépéseket pedig a kormányzatnak meg kell tenni.
A harmadik cél az államháztartási reform - fogalmaz a kormányzat a kis tájékoztatási anyagában. Hát örültünk volna, hogyha rászánja magát a kormány valódi államháztartási reformra, de a családtámogatás-folyósítás helyének megváltoztatása, tehát hogy nem a tb folyósít, hanem ezt követően a Kincstár, hát ezt, tisztelt képviselőtársaim, államháztartási reformnak bemutatni, enyhén szólva becsapása a választópolgároknak!
Ami pedig a negyedik célt illeti, ami a magánpénztár kiszámíthatóságának a növelése, ez helyes lenne - de a kormány valódi célja nem ez. A cél megítélésem szerint nem más, mint az előző kormány törvénybe foglalt reformintézkedéseinek visszaállítása. Mert mit olvashatunk ki abból a csomagból, ami most előttünk van? Gyengíti a társadalombiztosítási költségvetés bevételi oldalát a kormányzat. Érdemi javaslata nincs a kieső bevétel pótlására; hogyha a tájékoztató anyagot is elolvassuk, abból se derül ki semmi, hogyan próbálja helyreállítani a tb-költségvetés egyensúlyát.
Megnyitja újabb két évre a visszalépés lehetőségét a magánpénztárakból a nyugdíjalapba. Úgy állítja be folyamatosan a megszólalásaiban a kormány, hogy itt micsoda óriási nagy hiány keletkezett a felosztó-kirovó rendszerben, eltekint attól, hogy mit mutatnak a zárszámadások. Egyszerűen azt sugallja az emberekbe, hogy itt amiatt van hiány a Nyugdíjbiztosítási Alapban, előre nem tervezett hiány, mert elmentek az emberek a magánpénztárba, és folyamatosan szigorítja a pénztárak működését - vagyis egyre inkább szűkíti a vegyes rendszer lehetőségeit. Rövid távon lehet, hogy elérik azt, hogy a tb-költségvetés bevételi oldala megnövekszik, de hosszú távon ezért nagyon nagy árat fog fizetni a kormányzat, sokkal többet, mint amennyit az átmenet többletráfordítása igényel. Úgy gondolom, hogy ezt figyelmen kívül hagyják.
Fajsúlyos kérdés a minimálbér helyzete. Azért arra emlékeztetnék, hogy két éven keresztül ez a kormányzat hogyan viselkedett minimálbérügyben: 500 forintos emelésekért vért kellett izzadni az ellenzéknek, hogy rávegye a kormányzatot, hogy 500 forinttal emelje meg két éven keresztül a minimálbért. Mádi képviselőtársam mint vezérszónok azt mondta, hogy azért kell a minimálbért emelni, hogy aki dolgozik, abból a jövedelemből meg tudjon élni. Ez helyes. Olyan szabályozás kell azonban, hogy tudjon is dolgozni, tehát legyen hol dolgoznia. (Varga Mihály: 6 százalék a munkanélküliség!)
Tehát a minimálbér-emelés megítélésünk szerint szükséges lépés. Szükséges, de nem elégséges, ahogy már más vonatkozásban Béki Gabriella is utalt, nem a minimálbérre. Tehát olyan szabályozásra van szükség, amely megakadályozza, hogy a foglalkoztatottsági szint csökkenjen a minimálbér megemelése miatt. Vagyis azoknak a vállalkozóknak, akiknél alacsony jövedelmezőségük miatt a minimálbér-emelés okozta többletteher esetleg ellehetetlenülést okoz, ott segíteni kell, és erre a forrás is megvan, mert a költségvetés pozíciója javulásának egy részét meggyőződésem szerint ezeknek a vállalkozásoknak a segítésére kell fordítani.
Összefoglalva azt tudom mondani, hogy bár kedvező célok megvalósítása irányába mozdul el a kormány a ma tárgyalandó törvénycsomaggal, a jelenlegi helyzetben az egyértelmű támogatás felelősen gondolkodó ellenzéki képviselőtől nem várható el; elmondtam, hogy miért. Ha lesz lehetőségünk megismerni a társadalombiztosítás költségvetését, ha mérlegelhetjük a foglalkoztatottság romlásának megakadályozására előterjesztett kormányzati javaslatokat, csak akkor leszünk abban a helyzetben, hogy felelősen véleményt mondjunk arról, hogy a kormány a bevezetőmben felvázolt, döntően kívánatos célokat valójában megfelelően megvalósítja-e. Mindaddig, ameddig erre nem lesz lehetőségünk, addig csak és kizárólag nemmel lehet erre a benyújtott törvénymódosításra szavazni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
