DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy nem lesz nagy cezúra a két felszólalás között, hiszen Kékkői úr pontosan azokról szólt, amelyekkel a bor jövedéki adója kapcsán én is foglalkozni szeretnék.
Az elmúlt évben számtalan vitát folytattunk le, hogy hogyan lehetne úgy szabályozni a bor forgalmazását, hogy a piacról kiszűrjük mindazokat, akik ezzel vissza akarnak élni, akik a magyar bor jó hírét rontják, és bizony nem csekély kárt okoznak a központi költségvetésnek. A gyerek nem sikerült jól. A gyerek púpos lett, beteg lett, kicsi lett; most hatályba lépett a törvény, jönnek a problémák, mellé egy túlszabályozás, mellé egy felesleges rendelkezés. Visszaemlékezvén arra a kedélyes vitára, amelyet annak idején Font Sándor képviselő úrral folytattam egy rádióadásban, visszatértünk arra az elképzelésre - persze nem egyeztünk meg -, amelyet 1996-ban próbált megcsinálni az akkori kormány.
(9.40)
Pontosan összecseng ez azzal, amit Kékkői úr mondott: szétválasztani a szőlőtermesztést a borelőállítástól; két teljesen külön szabályozás alá vonni azt a gazdálkodót, aki szőlőtermeléssel foglalkozik, attól a már feldolgozó tevékenységet végzőtől, aki a bort előállítja, illetve a bort kiszereli, palackozza.
Micsoda fölháborodás volt akkor! Milyen hatalmas nagy ellentüntetéseket váltott ki, hogy mi meg akarjuk fosztani az őstermelői kört egy olyan lehetőségtől, ami a bor forgalomba hozását jelenti! Nos, valóban így történt. A kormány akkor visszalépett ettől a szigorító intézkedéstől, és gyakorlatilag 1999-ig ebben az országban a bor- és a szőlőforgalmazás mindössze az akkor hatályos bortörvény rendelkezései alapján folyt. Mígnem az elmúlt évben: na, szigorítsunk valamit, hát akkor jövedéki szabályozást vezetünk be a borra vonatkozóan is, de ebből nem hagyjuk ki a szőlőtermelőket sem, jóllehet, ha ezt a logikát követnénk, akkor a barack- és az almatermesztők is ebbe a körbe kellene hogy tartozzanak, mert lehet a barackból is és az almából is csinálni pálinkát, mégsem terjed ki a jövedéki szabályozás az ültetvényekre.
Nos, mikor ilyen félmegoldásokban gondolkodunk, és arról szól a történet, hogy na, nyugtassuk meg a lelkiismeretünket, mondjuk azt a közvéleménynek, hogy na, megoldottunk mindent, a probléma le van zárva. A másik oldalról meg azt mondjuk, hogy igen, vannak még hibák, majd javítgatjuk; a termelők meg nem győznek csodálkozni, hogy az adminisztrációs terhük megnőtt, gyakorlatilag a vélelmezett jövedelem jó része arra megy el, hogy különböző engedélyek után szaladgáljanak - a borpiac meg még mindig nem tiszta!
Nézzük ezt a módosítást, ami előttünk van a jövedéki törvény szabályozásában. Azt mondja, hogy hát itt az egyszerűsített adóraktárnál és a forgalmazásnál adunk engedményeket, legyen egyszerűbb a piacra jutás. A másik oldalról azt mondjuk, hogy az értékesítés, a kimérés tekintetében még megengedjük átmenetileg - nem tudom az időpontot, hogy mikor lesz ennek vége - az úgynevezett kannás kiszerelésű bizniszt, ráadásul 25 literes kannában, amely magyar szabvány szerint ismeretlen. Nincs ilyen! A magyar szabvány nem ismeri a 25 literes kannát, ezt annak idején is elmondtuk tavaly, ettől függetlenül szabványon kívüli kannázásban bent marad.
Na most, én büntetem a szegény termelőt, ha az adminisztrációs kötelezettségének nem tesz eleget. Büntetem azt a forgalmazót is, aki megpróbál normálisan alkalmazkodni a rendszerhez, és palackozót csinál, megpróbálja a kiszerelést vagy lédig, vagy palackozott formában megfelelő, ellenőrzött keretek között végrehajtani; másik oldalról megjelenik a kereskedelmi hálózat, tehát a vendéglátó-ipari egységek, ahol bontott kiszerelésben is a kannás tétel ott van. Hát ez a legnagyobb lehetősége annak, hogy az úgynevezett nem szőlőből készült borok legálisan juthassanak a piacra, hacsak meg nem buknak egy-egy ellenőrzésnél, aminek a valószínűsége azért a jelenlegi szabályozás szerint csekély.
Nos, hát akkor mi a megoldás? Azt hiszem, hogy valóban el kellene most már jutni odáig, hogy a termelőt és a borelőállítót szétválasztva egymástól azt mondjuk, hogy addig őstermelő a szőlőtermelő, amíg a szőlőt megtermeli, legföljebb lédigbe a pincéjébe berakja a hordóba. Ha ő onnan forgalmazni akar, ha ő palackozni akar, ha ő piacra akar vinni, akkor azt úgy hívják minden normális országban, hogy vállalkozó. Vállalkozó, amely vállalkozó igénybe vehet minden támogatást a fejlesztésre, a beruházásra, sőt... - én örömmel veszem egyébként ezt a kisvállalkozói támogatást, ami a 10 millió forintos beruházásra vonatkozik. Igen, ezt a kaput nyitva kellene nekünk hagyni, de azt a kettősséget, azt a kétarcúságot fönntartani ebben a szabályozásban, hogy adminisztratíve bántom őket, tényleg lehetetlen helyzetbe hozom, másik oldalon meg politikailag azt mondom, hogy azért mindenről - már ami a bevételeket illeti - nem föltétlen muszáj konkrét elszámolást adni, tehát maradjon meg az átalányelszámolás, maradjon meg az értékhatár mind a 250 ezer forintnál, mind az 1 millió 400 ezer forintnál; ez az egész rendszert működésképtelenné teszi!
Nos, erről kellene majd egyszer egy vitát lefolytatni, hogy fölvállaljuk-e - és most visszatérek a tegnapelőtt elmondottakhoz is - ezt politikailag, hogy szétválasztjuk a termelésben a valóban feldolgozás jellegű mezőgazdasági tevékenységet - ahol nincs őstermelői jogi kategória - attól a termelési módtól, amely ebben az országban hagyományosan megvan, és meg is kell hagyni, kis tételben: a piacot nem zavaró mezőgazdasági termelők kimennek, eladják a kis fölöslegüket - őbelőlük nem kell mezőgazdasági vállalkozót csinálni, ez természetes.
De ha ezt a jelenlegi zűrzavart nem számoljuk föl, akkor ebből katasztrófa lesz. És sajnos most azt látjuk, hogy ez a jövedékitörvény-módosítás sem mer kardinálisan odalépni: barátaim, akkor most feldolgozók vagyunk, akkor most a kiszerelésben alkalmazkodunk az európai piachoz, és befejezzük a batyuzást - mert ezt annak lehet hívni sajnos a bor vonalán, amikor itt különböző, soha regisztrációt nem látott borok jelennek meg, a törvény adta lehetőséget kihasználva, kannásként a magyar piacon.
A másik, ez egy mondat, és befejezem: örülök annak, hogy fölvetette itt a Szocialista Párt is - hasonlóan a Kisgazdapárthoz - a jövedékiadó-visszatérítést a gázolajnál. Valóban igaz, az Európai Unió támogatása most már a mezőgazdasági termékeknél nem ártámogatás, nem a piacra jutási exporttámogatás, hanem a költségcsökkentő támogatások felé megy el, és ennek egyik legjobb eszköze, folytatva azt az utat, amelyet tavaly elkezdett a Pénzügyminisztérium; dicséretes, hogy a módosító indítványt befogadta, és átment az emelés. Ezt kell tovább folytatni az adó-visszatérítés lehetőség szerinti százszázalékos normatív rendszerbe történő bevonásával, ami ellenőrizhető, konkrét, és valóban a mezőgazdasági termelőket szolgálja.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
