DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon érdekes vitának vagyunk tanúi, mert az eddigi hozzászólók között nem akadt olyan, aki elismerőleg szólt volna a bor jövedéki szabályozásával kapcsolatos kérdésekről. Érthető a dolog: mióta a szabályozás hatályba lépett, számos olyan részlet került napvilágra, amely persze elsősorban az adminisztrációs terhekkel és a különféle szabályozási elemek egymás közötti ellentmondásával kapcsolatos. Erről itt hosszan, részletesen szóltak az előttem szóló képviselők.
Én azonban nem szeretnék ezzel foglalkozni - bár önmagában is figyelemre méltó, ha a konkrét szabályozás ilyen problémákat vet fel -, nekem ugyanis az az igazi problémám, hogy akarjuk-e, hogy olyan szabályozás legyen Magyarországon, amely hozzájárul a magyar bor minőségének javulásához, és egyben visszaszorítja egy elfogadható mértékre - hiszen száz százalékig nyilván nem lehet ezt megoldani, de elfogadható keretek közé - a borhamisítást, illetve a minőségrontással megvalósított visszaélést, vagy nem akarjuk. Ez az igazi kérdés! És ha erre a kérdésre az Országgyűlésben helyet foglaló hat párt igennel szavaz, igennel válaszol, akkor a szabályozást viszont végig kell gondolni. A jövedéki szabályozás ugyanis ennek az egész problémakörnek a csúcsán van, miközben alatta az alépítmény nem létezik vagy alig létezik vagy alig működik vagy ellentmondásosan működik.
Miről van itt ugyanis akkor szó? Arról van szó, tisztelt képviselőtársak - és volt, aki már érintette ezt a problémát -, hogy ahhoz, hogy a bor jövedéki szabályozásával kapcsolatos elgondolások valóban érvényesüljenek, el nem kerülhető módon végig kell járni az egész utat. Ez pedig ott kezdődik, hogy legyen Magyarországon egy hiteles, valóságos és állandóan karbantartható szőlőültetvény-kataszter. Az elképzelhetetlen és lehetetlen dolog, hogy miközben a statisztikákban például beszélünk ma 120-130 ezer hektár szőlőültetvényről, aközben mindenki tudja, hogy a valóságban hozzávetőleg 80 ezer hektár körüli, amit megművelnek; a többi papíron létezik, már kisarjadt benne az akác, fölverte a bodza meg a galagonya körbefogta, de attól még szőlőültetvényként valahol nyilván van tartva. Ez önmagában lehetetlen kiindulópont, míg nincs egy hiteles, valóságos alapon működő szőlőültetvény-kataszter.
A második lépés, a világban számottevő, jelentős és jó minőségű bort előállító országok példájából kiindulva, egy mindenki számára érvényes - legalábbis aki bort készít a szőlőből - hozamszabályozás. Ugyanis az lehetetlen, hogy a minőség- és a származásigazolás kedvéért ne legyen megmondva ebben az országban, hogy ha valaki minőségi bort akar előállítani, akkor azon az egy hektáron abból a szőlőből nem tetszés szerinti mennyiséget szüretelhet, hanem bizonyos keretek közötti mennyiséget szüretelhet csupán. De ezt nemcsak a minőségi borra, az asztali borra is meg kellene mondani, ha mi valóban komolyan gondoljuk, hogy nyomon akarjuk követni a szőlő és a bor útját. Ez a két legalapvetőbb feltétel ugyanis, hogyha tudom, hogy valakinek mennyi szőlője van, és megmondom, hogy mennyi hozama lehet bizonyos minőségi kategóriákhoz kapcsolódva, onnantól kezdve a kiindulópont világos és tisztázott. Lehet tudni, hogy valakinek mennyi szőlője termett, lehet tudni, hogy abból mennyi must készíthető, és lehet tudni - most nem akarok ennek a részleteibe belemenni -, hogy hozzávetőleg abból mennyi bort lehet előállítani. Ha ezt nem tudjuk, akkor az egész jövedéki szabályozás lóg a levegőben, nem lehet tudni igazán, hogy ki, milyen módon, honnan igazolja a szőlőtermését, az általa értékesített vagy éppen vásárolt vagy feldolgozásra szánt szőlőmennyiséget.
Van egy harmadik elem is - és még mindig nem tartunk a jövedéki szabályozásnál -, ez pedig a műszeres ellenőrzés dolga. Számos országban sikerrel használják a műszeres ellenőrzés különböző formáit; én most csak kettőt említek. Az egyik, ami az ügy szempontjából nagyon fontos, amelyik képes kimutatni, hogy a víz, ami jelentős mértékben van benne a borban, kapilláris úton jutott-e a borba vagy nem kapilláris úton jutott be; magyarul: vizezik-e a bort vagy természetes módon és mennyiségben van jelen benne a víz. A másik pedig a különféle cukrok és cukorszármazékok jelenlétét képes kimutatni. Ha Magyarország komoly szerepet szán a minőségi bornak, a bornak, a magyar bor minőségének, akkor kell áldoznia a költségvetésben arra eszközöket, hogy akár az OBI, akár borterületenként akkreditált laboratóriumok, de még inkább a VPOP ezekkel a nagy értékű műszerekkel rendelkezzenek. Ugyanis félreértés ne essék, ez ki van találva, nem kell ezt újra kitalálni, léteznek ezek a műszerek, meg kell tudni őket venni, és akkor a milliókat, milliárdokat nem a fölösleges adminisztrációra, hanem a valóságos ellenőrzésre kell fordítani, és ha kimutatható, hogy valaki a bort hamisítja vagy nem szőlőből állítja elő, akkor annak a következményeivel kell számolnia.
És csak utána jön a jövedéki szabályozás, ha ezek az alapok, ezek a lépcsők megvannak, mert ha nincs ez meg, akkor az történik, mint most történt, hogy minden jó szándék ellenére visszájára fordult a dolog, az adminisztráció fölnövekszik, elsősorban a kisebb termelőket szinte ellehetetlenítve, másfelől egyébként a hatóságokat is szerintem kifejezetten rossz helyzetbe hozza ez a szabályozás, és mindez történik úgy, hogy a borhamisítás feltételei lényegében és alapvetően igazán nem szűnnek meg.
Azért mondom mindezt el, mert úgy gondolom, hogy ezen a helyzeten csak egy módon lehet változtatni. Nem lehet úgy változtatni, hogy egyik-másik paragrafushoz hozzányúlok, két szót kihúzok, az 1500-at fölemelem 2000-re, a 2000-et lecsökkentem 1000-re, beírok új paragrafusokat; szerintem ez a toldozgatás-foldozgatás nem oldja meg ezt a problémát.
Tisztelettel azt javaslom mindegyik pártnak, gondolkodjunk el azon, hogy közösen, hatpárti közreműködéssel építsük újra ezt a szabályozást. Ne foglalkozzunk most azzal, hogy ha most minden párt ellene szól ennek a szabályozásnak, akkor vajon ki fogadta el ezt a törvényt a parlamentben, mert a szocialisták is megszavazták ugyanis a jövedéki szabályozást.
(10.20)
Én nem akarom ezt eltitkolni, de mi azt a szándékot szavaztuk meg, ami a borhamisítás visszaszorítására és a minőség javítására irányul, nem pedig azokat a nem túl jól végiggondolt részleteket, amelyekkel már szembenézünk, illetőleg amelyeknek a hiányát ma látjuk. Ezért mi azt ajánljuk, és nem adtuk még be ezt az országgyűlési határozati javaslatot, de itt szeretném a nyilvánosság előtt is elmondani, szeretnénk, ha mind a hat párt közösen adna be egy országgyűlési határozati javaslatot, amely a jelenleg érvényes szabályozásnak a felfüggesztését kezdeményezi, egyetlen pont kivételével, a bejelentkezési kötelezettség kivételével; annak nyilván a határidejét egy kicsit ki kellene tolni, mert nagyon sokan nem jelentkeztek be, aki viszont nem jelentkezik be, ahhoz igazi szigorú szankciókat kellene kapcsolni. És ha ez megvan, akkor el kellene kezdeni kidolgozni a Pénzügyminisztériumnak, az FVM-nek és mindenkinek, akinek köze van hozzá, a kataszter ügyét, a hozamszabályozás dolgait, nyilván a szakmát bevonva, kellene foglalkozni a hegyközségi törvénnyel, hogy hogyan lehet egy felelősebb működést elvárni a hegyközségektől, és erre lehetne építeni, és amit az előbb említettem, a műszeres háttér megteremtése, egy valóságos jövedéki szabályozás.
A kérdés úgy szól, hogy akarjuk-e, hogy eredményes legyen ez a törekvése az Országgyűlésnek, vagy nem akarjuk. Ha nem akarjuk, akkor lehet toldozgatni-foldozgatni ezt a szabályozást, lehet mellébeszélni, lehet eljelentékteleníteni az ügyet, ha viszont akarjuk valóban, akkor én jó szívvel azt ajánlom; azért nem nyújtottuk be, mert én azt szeretném kezdeményezni, hogy hatpárti keretek között menjen előre, vonjuk ki a politikai csatározás színteréből. Nem arról szól ez a történet, hogy kormány kontra ellenzék, ez butaság; arról szól, hogy ebben a fontos kérdéskörben akarunk-e együttesen és eredményesen lépni, ha pedig igen, akkor alapjaiból újra fel kell építeni a szabályozást. Ez a dolog lényege, és ezt én jó szívvel szeretném javasolni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
