DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Így a vita vége felé nem kíván az ember ismétlésekbe bocsátkozni, ezért én néhány olyan kérdést szeretnék kiemelni, amely megítélésem szerint nagyon fontos, hogy a beterjesztettekhez képest változzon. Az általános forgalmi adóról szóló törvénnyel szeretném kezdeni.
Elhangzott több alkalommal a vita során, hogy túlságosan magas a lakosság adóterhelése, ezzel én teljes mértékben egyetértek, de hozzátenném ehhez, hogy aránytalan és deformált az adórendszer. Ezért nem tudom üdvözölni az adóreform elmaradását, úgy látszik, az idei évben a kormány a stabilitás jelszava mögé bújt, bár ez még mindig jobb, mint az elmúlt évben megszellőztetett reformelképzelések, amikor az élelmiszerek kedvezményes áfakulcsát is emelni kívánták. Az államtitkár úr is kiemelte, hogy a módosítások egyik legfontosabb szempontja az EU-jogharmonizáció.
(12.10)
Meg kell állapítanom, hogy ennek a hiányát érzékelem a törvényjavaslatban, és az élelmiszer-gazdaságot ez rendkívüli mértékben sújtja. Kicsit meglepett Pancza István képviselőtársam harmonizációra vonatkozó dicsérete mint a mezőgazdaságot képviselő Kisgazdapárt egyik képviselője. Úgy gondolom, hogy elég rosszul látja ezt a kérdést. A mezőgazdaság a társadalmi béke finanszírozásában évente nagyon jelentős mértékben vesz részt, mintegy 60-70 milliárd forintra tehető az elmúlt két-három évben az az éves összeg, amelyet azáltal veszített, hogy az élelmiszerek áremelkedése 6-7 százalékkal elmaradt az inflációtól. Tehát az ágazat ekkora árjövedelem-veszteséget szenvedett.
Ugyanakkor ha megvizsgáljuk a jogharmonizáció jegyében, hogy az európai országokban az élelmiszerek után mennyi fogyasztási adót fizet a lakosság, akkor a következő számokat találjuk. Németországban 7 százalékot, Franciaországban 5,5 százalékot, Hollandiában 6 százalékot, Ausztriában 10 százalékot, az Egyesült Királyságban 0 százalékot. Ha ezt mindösszesen átlagoljuk, akkor az Európai Unió átlagában mintegy 7-7,5 százalékos átlagos áfakulcs jön ki az élelmiszerek tekintetében.
Ez a hazai mérték - a 12 százalékos úgynevezett kedvezményes mérték - nemcsak a lakosságot sújtja, nemcsak a lakosság fizet évente mintegy 70 milliárd forinttal többet az élelmiszerért, mint a nyugat-európai lakosság, ugyanakkor ez a mezőgazdaságra is rendkívül kedvezőtlen hatást fejt ki. Arról már ne is beszéljünk, hogy a magyar lakosság kereseti viszonyai nyolcada-tizede az összehasonlításban a nyugat-európai átlagkeresőhöz képest.
Ez a helyzet azért probléma - nem önmagában az adóreform elmaradása -, mert sajnos még az új ezredforduló után is jelentős társadalmi rétegek nem képesek megfizetni az egészséges táplálkozáshoz szükséges élelmiszereket. Szeretnék bemutatni néhány mutatót e tekintetben is. A hazai lakosságra jutó átlagos tejfogyasztás az egykori 192-200 liter/fő/évvel szemben ma sem éri el a 150 litert. Tehát nagyon sok gyermek még a szükséges napi tejfogyasztáshoz sem tud hozzájutni. Ugyanez az arány fontos zöldségfélék és gyümölcsfélék tekintetében: az almafogyasztás 35 százalékkal kevesebb, mint a nyolcvanas években.
Úgy gondolom, hogy ez a helyzet amiatt is előállt, hogy a lakosságnak az élelmiszerek után ilyen magas fogyasztási adót kell fizetni. Ez sajnos a fogyasztás visszafogását is jelenti. A magyar mezőgazdaságot nagymértékben sújtja az, hogy a belső kereslet az élelmiszerek után mintegy 30 százalékkal visszaesett, és ennek következtében nyilvánvalóan komoly veszteségek érték az ágazatot. Tehát én szükségesnek tartottam volna az áfakulcs megváltoztatását. Sajnos erre vonatkozóan módosító javaslatot nem tudunk beterjeszteni, mert ez nincs megnyitva.
A következő törvény, amiről szeretnék néhány szót szólni, a jövedéki törvény. Kékkői Zoltán kisgazda képviselő úr nagyon részletesen szólt a bor jövedéki adójával kapcsolatos problémákról. Okfejtéseit hallgatva az embernek olyan érzései keletkeztek, mintha egy ellenzéki képviselő bírálta volna a kormányt az elhibázott törvény és a végrehajtási rendeletek problémája miatt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy egy ilyen új rendszer bevezetésekor először a koncepciót kellett volna tisztázni egymás között, és utána jogszabályt alkotni. Ennek a megspórolása súlyos következményekkel járt, és meggyőződésem, hogy a kapkodás ma sem viszi előre a dolgokat. Egy toldozott-foldozott rendszert kapunk, és ez szinte folyamatosan a törvényhozók asztalán tartja ezt a témát, ami szerintem rendkívül kedvezőtlen. Ezért egyetértek Nagy Sándor képviselőtársam azon javaslatával, amelyet ma előterjesztett, hogy újra kellene gondolni a koncepciót, és ezen az alapon újra építkezni.
A gázolaj jövedéki adójának emelésével nem tudok egyetérteni, ugyanis ez teljes mértékben ellentmondásban van a kormány antiinflációs politikájával, amelyet lépten-nyomon hangoztat. A költségvetés kiadási oldalának racionalizálásával is lehetne megtakarításokat elérni, és meg vagyok győződve arról, hogy a hajtóanyagok, így különösen a gázolaj árának emelkedése rendkívüli nyomást gyakorol az inflációra, a mezőgazdasági termelők vonatkozásában is kedvezőtlen a hatása. Itt működik ugyan egy rendszer, normatív alapon a mezőgazdasági termelők a jövedéki adó egy meghatározott részét 80 százalékban visszaigényelhetik. Úgy gondolom, hogy ezeket a kedvezőtlen hatásokat mérsékelni lehetne, ha ez a visszatérítés 80 százalékról 100 százalékra nőne. A költségvetési előterjesztés kapcsán ezt a korrekciót még meg lehetne tenni.
Az élelmiszerek átlagosnál magasabb áremelkedését meggyőződésem szerint fékezni kellene, hisz az idei évben elindult egy rendkívül kedvezőtlen folyamat. A jövedéki adó visszatérítésének növelése e tekintetben kedvező hatást gyakorolna.
Végezetül a helyi adók vonatkozásában szeretnék tenni egy megjegyzést. Úgy gondolom, hogy a mezőgazdasági őstermelők helyzete a helyi adók vonatkozásában nem megnyugtató. Ez a rendszer sem lett átgondolva. Magyarországon mintegy 1 millió személy rendelkezik őstermelői igazolvánnyal. Ebből 150 ezer az, aki igazából regisztráltatta magát, és állami támogatásra is igényt tart termelő tevékenysége folytatásához. A többi nem azért nem regisztráltatta magát, mert az adóelkerülés a fő szempontja, hanem olyan minimális az árbevétele és az ebből eredő jövedelme, hogy nem tartja érdemesnek emellé még az állami támogatásokkal kapcsolatos bürokratikus utat is bejárni. Úgy gondolom, hogy ezek közül az emberek közül rengeteg kényszervállalkozó van, és azáltal, hogy ezt a tevékenységüket folytatják, nagymértékben tehermentesítik a szociális rendszert, és egyébként mentálhigiénésen is nagyon fontos, hogy elfoglaltságot találjanak.
Ha ezek a termelők felhagynak tevékenységükkel, mint ahogy az elmúlt évben már érzékelhető volt, úgy növekednek a parlagterületek, egy csomó helyi probléma hárul az önkormányzatokra. Úgy gondolom, hogy az önkormányzatoknak is át kellene gondolniuk a kialakult helyzetet, de az adótörvényben is egy mentességi küszöböt tartanék szükségesnek azon őstermelők számára, akik kis árbevétellel rendelkeznek, és ehhez igazából nem is társul jövedelem, hogy a helyi adó vonatkozásában ne legyenek annak alanyai.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
