DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Egy hete tart a 2977. számú előterjesztés csomagjának a vitája, amely 18 törvény módosítását célozta meg, huszonnégy órában tárgyaljuk, 1440 percben, ebből 7 perc jut nekem. Nyilvánvalóan még azt sem tudom elmondani a helyi adókkal kapcsolatban - mert hiszen szinte csak azokról akarok beszélni -, amennyit szeretnék, amit szerettem volna korábban - ha több idő állna rendelkezésre -, nemcsak részleteiben, hanem szellemiségében is kibontani.
Mindenesetre szerencsés hétnek mondhatjuk ezt a hetet, mert a helyi adókról szóló törvényt, az 1990. évi C. törvényt ezen a héten már másodjára módosítjuk. A keddi napon a 2543. számú előterjesztéssel a helyi adókról szóló törvénynek egy bizonyos része már módosításra került egyéni képviselői előterjesztés alapján, amely részben megszüntette vagy talán megszüntetni látszik azt a képtelenséget, amely a fővárosban a fővárosi kerületek és a főváros között 1994 óta fennáll, ami nemcsak az adókivetésre, hanem ennek kapcsán a forrásmegosztásra is kihat.
(12.20)
A főváros helyzetéről nyugodtan lehet kiemelten beszélni, hiszen a lakosság 20 százaléka lakik itt, Magyarország 20 százaléka, tehát komoly bevételi forrást is jelenthet, és egyébként komoly feladata van a fővárosnak és a kerületeknek is, ahol igenis helye van a helyi adókból befolyt összegeknek. Rendkívül fontos ügy lett a főváros kérdése, sok minden még nem tisztázódott, és ez a módosítás sem tisztázza teljes egészében ezt a kérdést, bár mondom, a kedden elfogadott módosítás valamelyest javít a helyzeten.
Változatlanul sérti a lakosságot az egységes ingatlanforgalmi adó, képtelen helyzetet teremtve százezreket hoz igen súlyos helyzetbe, akiket már egyébként is különösen nehéz helyzetbe hoz a különböző közüzemi díjak fokozódó és állandó emelése; azoknak a közüzemeknek a díjai ezek, amelyek privatizációja nemhogy szerencsés nem volt, hanem sok esetben még törvénytelen is volt - a Vízművek privatizálására gondolok, a Gázművek privatizálására gondolok, amelyek monopolhelyzetben vannak, tehát versenytársuk egyáltalán nincs. Úgy srófolják fel az árakat, ahogy akarják, majd aztán kiviszik külföldre a nyereséget, még akkor is, ha egyébként maga a cég veszteséges. Ez is helyi adóként jelentkezik, sok embert sújt, százezreket sújt, és teljes egészében még nem kaptunk választ erre, hogy ez miképpen, hogyan oldható fel.
Maga a helyi adó alkotmányon alapul, mint tudjuk, amely kimondja, hogy a helyi önkormányzatok területén a települési önkormányzatok választópolgárai közügyeiket önállóan és szabadon végezhetik, és ehhez természetesen gazdasági feltételeket is biztosítani kell; helyiadótörvény is van, amely meghatározza az önkormányzati törvény alapján, hogy saját bevételnek minősül a helyi adó, és meghatározza, hogy melyek lehetnek ezek. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény bevezető része kifejezetten utal arra, hogy az alkotmány alapján megilletik ezek a jogok a választópolgárokat, és szükséges az is, hogy ehhez megfelelő gazdasági háttérrel is rendelkezzenek, de e feladatokat nem tudják teljesíteni, ha maguk az állampolgárok is vagy a helyi közösségek megfelelő áldozatkészséget nem mutatnak, nem vállalnak ilyen finanszírozásokat.
Ugyanakkor ez rendkívüli jelentőséggel bír, mert egy bizonyos patriótaszellem kialakításához is vezet. Amikor átnéztem azokat a paragrafusokat, amelyeket a mostani előterjesztés módosít, akkor ilyen szemmel néztem, hogy vajon az állampolgárra hogyan hat ez ki, ezt a bizonyos áldozatkészségét, patriótaszellemét vajon erősíteni fogja-e. Ennek pláne Budapesten különösen nagy jelentősége volt, de nagyobb városokban is - emlékszünk talán - szinte száz évig fennállt a virilista rendszer, ami ugyan túlzott volt, mert a választásokra is kihatott, az azonban kétségtelen, hogy azok, akik sok adót, sok helyi adót fizettek, részesei is lehettek a döntéshozatalnak, és cáfolhatatlan, hogy jelenleg Magyarországon Budapest és a nagy városok szinte ennek köszönhetik jelenlegi arculatukat.
Az én megállapításom szerint ez a négy paragrafus - legalábbis ami módosításra kerül - ez irányba hat, mert könnyítéseket tartalmaz. Könnyítés feltétlenül az, amikor azt mondjuk, hogy a 4 millió forint alatti bevétellel rendelkezők csak bizonyos egyszerűsített könyvvitelre vannak kötelezve; pontosan meghatározza a jogszabály, hogy mit kell ez alatt érteni. Rendkívül nehézkes egyébként az adótörvények megértése, a különböző nyilvántartások, bevallások vezetése. Nem tételezhető fel, hogy ilyen kis cégek, amelyeknek csak 4 millió forint a bevétele, rendelkeznek még arra is pénzekkel, hogy megfelelő adótanácsadót és adminisztratív személyzetet alkalmazzanak. Biztos, hogy ez jó hatással van az állampolgárra, és azt a kis pénzt, ami e kis pénz után adóként levonható tőle, biztosan szívesen fogja adni.
Ugyanennek tekinthető az - ilyen kedvezménynek -, amit a 132. § ír elő, hogy a kezdő vállalkozó abban az évben, amikor megkezdi a tevékenységét, tehát a tényleges adóévben ne fizessen adót. Itt a számviteli törvénnyel is bizonyos párhuzamba vonás történik - szükséges is ez -, amely különválasztja az adóévet a naptári évtől. Itt ez érvényesül, és biztos, hogy a kezdő vállalkozó számára ez előnyös.
Feltétlenül szükséges volt - bár technikai jellegű - a számviteli törvénynek és az adótörvényeknek, így a helyi adók törvényének is az összhangja, mert a számviteli törvény egészen más fogalmakat vagy sokban más fogalmat határoz meg, mint a helyi adókról szóló törvény; így például az építési tilalom esetében. Mivel főleg a kisembereket sújtja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy nem értik az adórendeleteket, rendkívül bonyolult számukra, különösen helytelen lenne, ha egy másik törvény még a fogalomrendszerében is eltérne ettől.
