FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Majdnem ott kell folytatnom, ahol Karl Imre képviselőtársam abbahagyta. A Magyar Demokrata Fórum vezérszónoklatában is jelezte, hogy az üzemanyagok esetében nem értünk egyet a jövő évre szóló és az utána levő évre szóló valorizálás mértékével, azaz az idei szinten szeretnénk hagyni a jövedéki adó nagyságát. Mivel kétéves az adótervezet, ezért 2002-re is gondolni kell, ott pedig a 4 százalékos emelést tudjuk elképzelni. Persze ez majd függvénye lesz az akkori olajárnak, ezért visszakanyarodunk egy eredeti problémához, hogy tudunk-e két évre előre gondolkodni a jövedéki adó esetében. Minden más esetben el tudom képzelni, a jövedéki adót, sajnos, a nagy függőségünk miatt nagyon nehéz előre prognosztizálni.
Mi is meg fogjuk tenni az indítványt ezzel kapcsolatban. Az a véleményünk, hogy a kormány a saját akarata szerint további árnövekedéshez nem járulhat hozzá. Bőven elég lesz a kormánynak azt a terhet elviselni, amely az üzemanyag árának nemzetközi piacon való emeléséből fog adódni, úgyis - ismert szokások szerint - a közvélemény és az ellenzék azt is a kormányra fogja fogni, pedig ahhoz aztán tényleg nem lesz semmi köze, az a nemzetközi szabad piac következtében fog esetleg bekövetkezni. Nem említem már, hogy 32 dollár - amikor beszéltem, még annyi volt, már 33 dollár, és 40 dollárt tippelnek az OPEC szakértői.
A dohánytermékeknél jeleztük, hogy nem értünk egyet azzal, hogy az automatából történő árusítást újra engedélyezzük. Benne van sajnos a mostani módosító indítványban. Ezzel ellentétes a mi felfogásunk: az egészségügyért aggódunk, az egészséges emberek életéért, majd a beteg emberek életéért aggódunk, akik a dohányzás következtében betegednek meg, és esetleg meg is halnak. A dohánytermékek esetében nem látjuk azt, hogy megfelelő mértékű lenne az adóztatás mértéke. Itt is EU-szintet szeretnénk elérni, de még, úgy tudom, elég messze vagyunk attól.
A legvégén szeretnék a bor és a szesz témakörére rátérni. Először a szesz témaköréről szeretnék néhány gondolatot elmondani. Jelen pillanatban olyan adóztatási növekedés tapasztalható... - vállalva ugyan, az európai szintű átlag adószintet szeretnénk elérni. Az a helyzet, hogy ezzel könnyen tönkretehetjük a magyar borpárlat-előállítókat és a valódi gyümölcspálinka-előállítókat. Miért? Azért, mert az Európai Unióban nem így működik az egész rendszer, ahogy Magyarországon. Most mi vállaltuk, és rákényszerültünk arra, hogy az európai szintű adómértéket elérjük a borpárlat és a gyümölcspálinka esetében, ugyanakkor az Európai Unióban valóban magas adószinten vannak, csakhogy nagyon komoly állami támogatás van a borpárlattermelésre.
Franciaország a legegzaktabb példa, hiszen a konyak alapjaként előállítandó borpárlat három alapanyagból termelődhet meg: törkölyből, borseprőből és borból lepárlás útján. Mind a három alapanyagnak elismert költsége van, Brüsszel által nyilvántartott költsége van. Ezek után az előállított szeszterméket, borpárlatot egy elismert piaci áron szinten tartja Brüsszel, és amennyiben a gyártási költség magasabb, mint az elismert piaci ár, a kettő közti különbséget automatikusan kifizeti Brüsszel a termelő cégnek, illetve Brüsszel bármikor felvásárolja azt a termékmennyiséget, amit felkínálnak neki a szesztermelő cégek, borpárlattermelő cégek, tehát biztosít egy állandó szintet és egy nyereségszintet a termeléshez.
Lehetetlen az, ami most Magyarországon van a folyamatos adónövekedés útján, de állami támogatás... - mi nem vagyunk képesek arra, hogy ezt megtegyük, az uniós tagságtól egyelőre még mindig öt évre vagyunk. Az a kérdés, hogy akkor minek visszük már most az európai uniós szintre az adó mértékét, amikor a támogatás mértékétől még nagyon messze vagyunk. Természetesen ha uniós tagok leszünk, akkor egyenlő lesz a verseny, egyenlő lesz a pálya, a támogatás mértéke mellett azonnal ki fog derülni, hogy a magyar termelők is képesek olyan szinten termelni.
Nehezen értjük, hogy miért kell a kedvezményes adókulccsal történő pálinkafőzést újra kordába szorítani, 50 hektoliterfokról 30 hektoliterfokra csökkenteni.
(10.50)
Ez egyenesen elvezet a zugpálinkafőzéshez sajnos, és mivel kiszorul, kénytelen; illetve ezt fogja inkább választani a személy, ha szabályozzuk, csökkentjük a kvótáját, illetve nyilvánvaló, hogy olyan intézkedés, amely például a bejelentési kötelezettséget jelenti, tehát a cefre alapanyagról szóló bejelentési kötelezettséget, ez kvázi politikai kérdéssé fajul - még egy teher lesz ennek a gazdálkodó rétegnek a vállán, amelyet nagyon átgondoltan kellene szabályozni.
Véleményünk szerint nem bejelentési kötelezettség kellene a cefre alapanyag beszállításakor, hanem minden beszállítónak azt leigazolni, hogy van eredeti gyümölcs alapanyaga, tehát hogy nem cukrozott vizet visz be, majd abból erjedt alkoholt visz be lepároltatni, és a kihozási mutatókat ki kell dolgozni minden gyümölcsre ugyanúgy, ahogy a német rendszer ezt már megcsinálta, és onnantól kezdve a szamócától a sárgabarackig mindenre megvan, hogy száz kilogrammból hogyan nyerhető ki esetleg három és fél liter szesz, vagy hogyan nyerhető ki hét liter szesz. A kvóta fölötti mennyiségnél azonban fel kell tételezni, hogy cukorral hígították föl.
A borkérdés: önmagában azt kell megvizsgálni, hogy mi is itt a probléma, a teher. Magam annak a körzetnek vagyok az országgyűlési képviselője, ahol egész Magyarországon legnagyobb számban jelentkeztek be adóraktárak; a kiskőrösi vámkörzetben 110 adóraktár, tehát pincészet jelentkezett be, 3600 egyszerűsített adóraktár, tehát borpincével rendelkező szőlőtermelő, és több mint 4000 szőlőtermelő regisztráltatta magát. Azt hiszem, a legnagyobb statisztikai adatokat tudjuk adni ebből a kérdéskörből.
Nem igaz, hogy az egyszerű adóraktárosnak, egyszerűsített adóraktárosnak és a szőlőtermelőnek túlzottak az adminisztrációs terhei. Én magam is egy ilyen szőlőtermelői regisztrált tagja vagyok a rendszernek. Pontosan tudom, hogy mit kell csinálni. Egy probléma van, a túlzottan bonyolult pincekönyv. A pincekönyvről azonban az FVM és a PM közösen rendelkezett szakmai okok miatt, nem egyeztetve az ebben a témakörben esetleg gyakorlati úton is érintett képviselőkkel vagy szakmai háttérszervezetekkel.
Ami rendeletben van, itt ne akarjuk megváltoztatni, ahhoz nem tudunk hozzányúlni, ami viszont törvény, ahhoz hozzá kell nyúlni. Az adóraktáraknak, tehát a pincészeteknek valóban túlzott és néhol értelmetlen, fölösleges az adminisztrációja, párhuzamosságok vannak. Eleget kell tenni annak az igénynek, hogy a VPOP láthassa végig a termék útját, és ha ezt egyszerűsítettebb könyvvezetéssel és bizonylatolással el tudjuk érni, akkor meg kell tenni az egyszerűsítést. Erre van utalás egyébként már az eredeti törvényjavaslatban is, és még ehhez fogjuk a módosító indítványokat betenni.
A keretet fölbontani nincs értelme, meglepő módon a sokat szidott Alföldön, amelyet már elkárhoztattak, eddigi adataink alapján a legnagyobb számban jelentkeztek be az összes kategóriában, fölvállalva, hogy megmutatják, mit termelnek és hogyan értékesítik, szemben a sokat emlegetett és dicsért más, úgynevezett történelmi borvidékek kapcsán, ahol kiderült, hogy dacszövetséget fogadva sokan nem jelentkeztek be. Ennek szerintem komoly következményei lesznek a saját gazdaságra vonatkozóan.
Nagyon komoly probléma, hogy a borhamisítás kérdéskörében sajnos nem lehet teljeskörűen eljárni. Karakas János képviselő felszólalásra utalva, kérem szépen, ma az a módi járja, hogy a borhamisítás tényét egy stróman fölvállalja fél órán belül, egy olyan személy, akinek nincs vagyona, de mintegy 500 ezer forintért ilyenre bármikor hajlandó. Ismert olyan személy, akinek több mint 16 ilyen fölvállalt esete és több mint kétmilliárd forintos büntetése van már kiszabva, és akkor elgondolkodik az ember, hogy miért nem csukják be ezt az embert. Nos, azért nem csukják be ezt az embert, mert 1996-ban az akkori MSZP-SZDSZ-kormány kivette a büntető törvénykönyv önálló tényállásai közül a jövedéki termékkel való visszaélést. Hát ez itt az alapvető probléma! Három hónapi kutatómunka eredménye lett, mire rájöttünk, hogy ezt meg vissza kell most tenni a következő büntető törvénykönyvi módosításnál, hogy le lehessen csukni, szabadságvesztésre lehessen ítélni azt a személyt, aki jövedéki termékkel igen nagyfokú bűncselekményt követ el. (Taps a kormánypárti padsorokban, és a MIÉP soraiban.)
Ha nem fogjuk tudni korlátozni ennek az oldalát, akkor valóban semmit nem fog érni a jövedéki termékkör a borra vonatkozólag, változatlanul állítom viszont, hogy komoly jelei vannak - annak ellenére, hogy én nem szavaztam meg ezt a törvényt, és nem is akarom túldicsérni, de el kell ismernem, komoly jelei vannak -, a hatása meglepő hamar érvényesült, mintegy 30-40 százalékkal emelkedtek a szőlőárak az Alföldön, magasabbak, mint néhány hegyvidéki helyen. Ez lesz a lényege, amikor megélhetést biztosít majd a gazdálkodóknak a szőlőtermelés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
