IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az adótörvények közül kiemelten az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosítását kívánom vizsgálni. Gondolom, az általános vita során több oldalról sikerül megvilágítani a változások szerepét, jelentőségét, irányát, a többi adónem között elfoglalt helyét, az adóbevételek biztosításában betöltött szerepét.
A tisztelt Ház ellenzéki és kormánypárti oldala is biztosan egyetért velem az általános forgalmi adó döntő befolyásában a társadalmi újraelosztás folyamatában, nemzetgazdasági célkitűzéseink megvalósításában. Illusztrálja ezt a folyamatot az elmúlt időszak máig tartó rabló-pandúr küzdelme, sokszor milliárdos tételekben. A jelenlegi meghatározó 25 százalékos kulcs a jövő évben - remélhetően a közeli jövőben - nem lesz tartható, ismerve az Unió forgalmiadókulcsait vagy csak a szomszédos Ausztria Mehrwertsteuerét. Ezért javaslom a jövőben az adónemek mértékének, egymás közötti arányának vizsgálatát, hogy adóstruktúránk ne okozzon versenyhátrányt az Unió küszöbét átlépve.
A jelenlegi módosítás szinte minden elemén érezhető, hogy az elvi szabályozás területén szorosan alkalmazkodunk az Európai Unió hozzáadottérték típusú forgalmi adóra vonatkozó joganyagához, véleményem szerint azonban versenyképességünket a konkrét kulcsok és az adóstruktúra összehangoltsága teremti meg, összevetve a velünk egy pályán versenyzőkkel.
Nézzük meg részleteiben a kérdéskört! Az 54. §-ban történő módosítás szép példa az összhang megteremtésére a gazdasági törvényekkel, amikor a gazdasági társaságból történő kiválás esetét a jogutódlással történő megszűnés adómentességét kimondó rendelkezésében külön nevesíti, és ezzel a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel szinkronba kerül, tehát kiválás esetén sincs áfakötelezettség.
Általánosan megfogalmazható szinte minden adónemnél és a jövedéki szabályozásnál is, hogy az előkészítők végre komoly súlyt tudtak helyezni a pontos megfogalmazásokra, a részletek kimunkálására. Érezni a javaslattevők szándékát a tiszta kép, a világos értelmezés megteremtésére. Jó példa erre a 64. §, mely az egyszerűsített számla vagy készpénzes számla adattartalma körüli bizonytalanságot szünteti meg. Itt az áfatörvény 44. §-ának (2) bekezdését félreérthetetlenül az egyszerűsített vagy készpénzes számlára vonatkoztatja. Egyszerűsített számla esetén elegendő azt a felszámított adómértéknek megfelelő százalékértéket feltüntetni, mely az adót is tartalmazó árból az áthárított adó összegének a meghatározásához szükséges.
Számlaadási kultúránkat dicséri, hogy különösebb gond nem is volt ezzel, de mivel a törvényben nem mondtuk ki, hogy csak az adóval növelt ellenértéket kell a felszámított adómérték szerinti részletezésben feltüntetni, így egy kis bizonytalanság maradt, és sokan felesleges, a normál számláknál előírt adatokat is feltüntettek. Erre egy megyei adóhivatalnál hívták fel a figyelmem, és örömmel nyugtázták a világos, új megfogalmazást.
Hasonlóképpen világosítja a képet az 55. §-ban az áfatörvény 8. §-a (3) bekezdésének új b) és c) ponttal való kiegészítése, mely szabatossá teszi, hogy mi nem minősül szolgáltatásnyújtásnak. Ez várhatóan az önkormányzati szférában segít sok vitatott kérdést tisztázni, és egyértelművé teszi a munkahelyteremtő támogatások áfamentességét.
A 65. § a 8 millió forint alatti vállalkozásoknak növeli a választási szabadságát, hogy évenkénti vagy negyedévenkénti elszámolás szerint kívánnak működni.
(9.10)
Ez is a figyelem egy megnyilvánulása a kisvállalkozások felé.
Az 56. § lényeges jogharmonizációt végez el az áfatörvény 9. §-ának megváltoztatásával, ugyanis az áfatörvény hatályos rendelkezései alapján az adóalany ellenérték nélkül nyújtott szolgáltatása csak két esetben adóköteles: ha a terméket ellenérték nélkül használatba adja, vagy ha a jogokat és más immateriális javakat nem pénzbeli betétként, hozzájárulásként engedi át. A tagállamok forgalmi adóztatására irányadó elv ezzel szemben adókötelesnek tekint minden olyan szolgáltatást, amelyet az adóalany ellenérték nélkül nyújt, feltéve, ha ahhoz korábban levonható adó kapcsolódott.
A jogharmonizáción túl más érv is szól az ingyenes szolgáltatások megadóztatása mellett. A hatályos szabályok alapján ugyanis ha az adóalany adóköteles tevékenysége mellett adóalanyiságot nem eredményező, tehát ingyenes tevékenységet is végez, és az adóköteles tevékenységhez kapcsolódó beszerzéseit tételesen nem tudja elkülöníteni, az összes beszerzés áfája levonhatatlanná válik. Az ingyenes szolgáltatás utáni adókötelezettség előírása kiküszöböli azt az esetet, hogy az adózónál akár egyetlen ingyenesen végzett szolgáltatás miatt az összes beszerzésének áfája levonási tilalom alá essen.
Természetesen az ellenérték nélküli termékértékesítés jelenleg is adóztatandó tényállásával összhangban nem kell adót fizetni olyan szolgáltatások után, amelyeknek ellenérték nélkül történő nyújtására törvény vagy kormányrendelet rendelkezése alapján kerül sor. Véleményem szerint az általános forgalmi adó előttünk levő módosítástervezete szükséges, jól szolgálja az adózók és a hivatal zökkenőmentes együttműködését, valóban nincsenek döntő változások. Ennek a többség természetesen örül, hiszen jó érzékelni, hogy a dolgok rendben vannak, látjuk a jövő kihívásait. Most erőt kell gyűjteni, fejleszteni kell az infrastruktúrát, hogy a korszerű elektronikus adatátvitel általánossá váljon. Ma még csak 150 körül van azon kiemelt adóalanyok száma, akik már elektronikus úton adóznak a kiemelt adóalanyok igazgatóságán. Persze az infrastruktúra fejlesztésén kívül még törvényeket is kell hozni, hiszen nincs aktuális szabályozásunk az elektronikus aláírásra sem.
Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a figyelmüket, és azt kívánom, legyen miből adózni egyre több cégnek, teherviselő képessége arányában, és okosan, takarékosan használjuk fel az adóforintokat mindannyiunk és az ország gyarapodására.
A magam részéről javasolom a részletes vitára bocsátást, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
