KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A ma reggeli híradásokból is láthattuk, hogy Európa forrong a magas üzemanyagárak miatt. Franciaország gyakorlatilag megbénult, tiltakozási hullám alakult ki más országokban is (Varga Mihály: Ti is ezt szeretnétek, mi?), és ekkor a magyar kormány rezzenéstelen arccal benyújt egy olyan javaslatot, amely a jövedéki adók további emelését célozza.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a javaslat azt jelenti, hogy január 1-jétől további 6 forinttal emelkedik az üzemanyag ára, 5-15 forinttal emelkedik a dohányáruk ára és egészen pontosan meg nem határozható mértékben a különböző szeszes italok ára.
Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt évben is elmondtuk, most is elmondjuk, hogy a Szocialista Párt a valorizációt, ha arra valóban szükség van, támogatja, elfogadja és szükségesnek tartja. De elmondtuk az elmúlt évi vitában is itt a parlamentben és most is szeretnénk elmondani, hogy most nem ez a helyzet van, mert az elmúlt évben is, amikor a parlamenti vita megkezdődött, a kormányjavaslatban 18 dollár/tonna kőolajárat vettek figyelembe a számításoknál, és már akkor is 24 dollár volt ez az ár. Tehát lehetett tudni, lehetett látni, hogy azok a bevételek, amelyek az áfaoldalon jelentkeznek, be fognak folyni a költségvetésbe akkor is, ha egyetlen fillérrel sem növelik a jövedéki adó mértékét. Nem hallgattak ránk akkor sem, és most az a helyzet, hogy azzal a törvénymódosítási javaslattal több mint 30 milliárd forintot vettek ki az adófizetők zsebéből, ennyivel több folyt be a költségvetésbe az eredetileg tervezettnél. Ez könnyen kiszámítható abból a dologból, hogy az országban körülbelül 4 milliárd liter üzemanyag fogy éves szinten, az áfatöbblet körülbelül 8 forint/liter volt. Ebből könnyen kikalkulálható, hogy körülbelül 30 milliárd forint az a többletbevétel, amire szert tett vagy szert tesz a költségvetés ebben az évben. Tehát semmilyen kár nem érte volna a költségvetést, ha a jövedékiadó-tételek emelésére nem került volna sor.
De ugyanez a helyzet most is. Gyakorlatilag évtizedek óta nem volt ilyen magas a kőolajár, mint jelenleg; 33 dollár fölött volt a tegnapi híradások szerint is. Ez olyan mértékű adóbevétel-növekedést jelent a költségvetés számára, hogy semmi nem indokolja az adótételek emelését.
Az elmúlt napokban itt a parlamentben százszor hallhattuk kormánypárti képviselőtársainktól, hogy a családi adókedvezményekből - amelyekkel szemben nekünk csak az a kifogásunk, hogy a társadalom jelentős része nem tudja ezeket igénybe venni - körülbelül 30 milliárd forint marad a családoknál. Ez természetesen igaz, de ha elfogadjuk ezt a törvénymódosítást, a kormány azonnal ennek a kétharmadát visszaveszi a családoktól adó formájában. Tehát nem igaz az az érvelés, amit kormánypárti képviselőtársaink itt az elmúlt napokban hangsúlyoztak, hogy ennyit ad a kormány, mert ezzel az adóemeléssel azonnal vissza is veszi a családoktól ennek a kétharmad részét, tehát nem igazak azok az érvelések, amelyek itt a tegnapi nap és azt megelőzően is elhangzottak.
Még egy megjegyzésem van ehhez. Az adóemeléssel a kormány igen jelentősen iparkodik, amikor meg kell emelni a különböző adótételeket, így a dohányárunál, az alkoholos termékeknél is hivatkozik az indokolásában arra, hogy a jogharmonizáció miatt erre szükség van, amit természetesen mi nem vitatunk. Nekünk ezzel kapcsolatban csak az a problémánk, hogy egyéb más területeken, amikor az európai integrációról van szó, akkor már nem annyira iparkodik a kormány, és amikor a miniszterelnök úr megjegyzi, hogy van élet az Európai Unión kívül is, akkor az nem arra utal, mintha a kormány megtenne mindent annak érdekében, hogy az európai csatlakozás bekövetkezzen. Ellenben az adóemelések tekintetében igen intenzíven haladnak előre kormánypárti képviselőtársaink.
A bortörvény hiányosságairól már többször esett szó ebben a Házban. Képviselőtársaim a későbbiekben erről a területről még részletesebben szólnak.
Két területről azonban én szeretnék még kicsit részletesebben szólni, amelyek nincsenek benne ebben a törvényjavaslatban, de mi fontosnak tartanánk, hogy bekerüljenek, és erre vonatkozóan módosító javaslatokat is fogunk benyújtani.
Az egyik ilyen terület a mezőgazdasági termelők gázolaj jövedéki adójának a visszatérítése. Emlékszünk rá, az elmúlt évben ez olyan módon módosult, hogy ennek 80 százalékát megkaphatják a mezőgazdasági termelők. Nekünk az a véleményünk, hogy ez a leghatékonyabb és legjobb módszere a mezőgazdasági termelés támogatásának, ez az a módszer, ami leginkább ellenőrizhető, így biztosítható az, hogy azok kapják meg a támogatást, akik a mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak.
(9.20)
Tehát nekünk lesz egy olyan javaslatunk, hogy ez a visszatérítés 80 százalékról emelkedjen 100 százalékra.
A másik ilyen terület a közúti tömegközlekedés kérdésköre. Tudjuk, hogy a vasúti közlekedésben, illetve a vízi közlekedésben lehetővé vált az elmúlt években a gázolaj jövedéki adójának visszaigénylése. Az elmúlt években is tettünk már kísérletet arra, hogy ez megvalósulhasson a közúti tömegközlekedésben is. Ott rendkívül nagy szükség lenne rá, hiszen tudjuk, hogy milyen gondokkal küzdenek a Volán-társaságok a fejlesztések tekintetében, nincsenek kellő források az új járműpark beszerzésére. Szeretnénk, és erre vonatkozóan nyújtunk is be javaslatot, hogy a tömegközlekedéssel foglalkozó társaságok is visszaigényelhessék a jövedéki adót, ha kezdetben nem is a 100 százalékát, de indulásként legalább az 50 százalékát, mert azt tapasztalhattuk az elmúlt években, hogy azok az ártámogatási rendszerek, amelyek ma is megvannak, és amelynek emelésére most nem történik javaslattétel, nem működtek kellő hatékonysággal.
Még egyszer szeretném összefoglalóan megerősíteni, hogy az MSZP képviselőcsoportja nem tudja elfogadni és nem is támogatja a jövedéki termékek adójának emelését, sőt éppen ellenkezőleg, a csökkentésre fogunk javaslatot tenni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
