LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Két évre előretekintve módosítjuk most az adókról szóló törvényeket, ami azt is jelenti, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak most hirtelen kell szembesülnie azokkal a mindeddig beváltatlan adópolitikai céljaival, amelyek egy részét a következő évben szerette volna megvitatni és elfogadtatni.
Sajnos sok olyan, az általános forgalmi adóra, a helyi adókra és az illetékekre vonatkozó elképzelésünk volt, aminek valóra váltását ez a törvénytervezet nem kínálja fel, hiszen nem indítványozhatunk olyan módosításokat ebben a vitában, amelyre vonatkozó paragrafusok megváltoztatását a benyújtó nem javasolja.
Szerettük volna elérni, hogy közeledjenek egymáshoz a kis- és nagyvállalatok adókötelezettségei. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara számításai szerint a kis- és középvállalkozások közterhei 10 százalékponttal magasabbak a nagyvállalkozásokénál, és ennek egyik oka az általános forgalmi adó visszatérítésének árbevételi értékhatárhoz kötésében rejlik. Például a korábban 2 millió forintos árbevételhez kötött visszaigénylési értékhatár megkétszerezése, 4 millió forintra történő megemelése után 75 ezer kisvállalkozás esett ki az áfa-visszaigénylői körből, ami 14,2 milliárd forintos megtakarítást jelent ugyan a költségvetésnek, azaz ezzel azonos nagyságrendű többletterhet jelentett a kisvállalkozók számára. A Pénzügyminisztériumnak egy 1998. évi összesítése szerint megközelítően 280 ezerre tehető azoknak a vállalkozásoknak a száma, amelyek árbevétele nem éri el a 4 millió forintot, és ennek a többletterhet viselő körnek a szűkítésére - terveinkkel szemben - most nincs lehetőségünk.
A helyi adókat módosító javaslatok közül egyetértünk a kisvállalkozók adminisztrációs terheit csökkentő változtatásokkal. Például azzal, hogy az átalányadózók a helyi iparűzési adó alapját ezután egyszerűbben számolhatják ki. Nem teljesültek viszont a családosok adóterheit mérséklő elvárásaink.
Korábban már szóltam arról, hogy miután a Horn-kormány megszüntette a gyermekes családok korábbi adókedvezményeit a személyi jövedelemadózás területén, akkor éppen úgy megadóztatta a gyermekek szükségletére fordított szülői jövedelmeket, mint az utazásra vagy élvezeti cikkekre fordított luxuskiadások jövedelemforrásait.
(9.50)
Egyszerűen nem vette figyelembe azt, hogy egy keresetből hányan élnek. Ezt az antiszociális adóztatást most helyreigazítja ennek a törvényjavaslatnak a személyi jövedelemadó módosításáról szóló fejezete.
De 1994-ben a Horn-kormány nemcsak azt nem vette figyelembe, hogy a gyermekek eltartásához szülői jövedelemre van szükség, hanem azt sem vette figyelembe, hogy a gyermekek felneveléséhez helyre is szükség van. Az akkori Országgyűlés megszüntette a helyi adózásban azt a családosokat védő korábbi szabályt, miszerint minden lakót 25 négyzetméter adómentes lakóterület illet meg. Azóta is keményen adóznak a nagyobb családok, akik értelemszerűen nagyobb területű lakásban kell hogy lakjanak, hacsak a helyi önkormányzat nem méltányolja helyzetüket.
Semmiképpen nem szabadna helyi megfontolások kiszolgáltatottjává tenni a többgyermekes családokat. Vissza kell térnünk az első szabadon választott kormány helyi adózására, amely szerint személyenként 25 négyzetméter adómentes lakóterület minden állampolgárt megillet. (Dr. Csúcs László, tapsolva: Így igaz.)
Ennek elérését annyira fontosnak érezzük, hogy amennyiben a kormány nem orvosolja a családosok érdeksérelmét, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja önállóan kezdeményezi a helyi adókról szóló törvény ilyen értelmű módosítását.
Szabadság és tulajdon - ebben a Kölcsey-idézetben foglaltuk össze politikai ars poeticánkat 1990-ben. Tudtuk azt - és ma is tudjuk -, hogy a szabad polgári társadalom létezésének alapkövetelménye az, hogy az állampolgárok tudati és gazdasági függetlenséget biztosító tulajdonnal rendelkezhessenek.
Azt is tudtuk, hogy a tulajdon kényszer is, hiszen csak tulajdonszerzés révén oldható meg a lakhatás és egyre inkább a munkavégzés is. Azt is tudtuk, hogy a rugalmas gazdasági élet megköveteli az addig magas átírási illetékekkel is röghöz kötött munkaerő mobilizálását, de általában a vagyontárgyak gyorsabb adásvételét is.
Mindezek ismeretében csökkentettük jelentősen a korábbi öröklési és átírási illetékeket. Sajnos, 1994 után olyan pénzpolitikai filozófia került ismét hatalomra, amelyik úgy megnövelte a korábbi illetékeket, hogy szinte restaurálta a tulajdonellenes Kádár-kor illetékkulcsait. Ezzel egyidejűleg nem biztosította ugyanazon korszak tulajdonlást elkerülő lehetőségeit, például az olcsó bérlakásokat vagy az állami szektorban történő munkavállalás lehetőségeit.
Azt vártuk, hogy a polgári berendezkedéssel köszönő viszonyban sem álló magas illetékkulcsok mérséklődnek. De sajnos ez a törvényjavaslat nem tartalmaz ilyen jellegű indítványokat.
Változatlanul az a véleményünk, hogy a polgárság nem tud megerősödni a szocialista korszak illetékkulcsainak fennmaradása esetén.
Végezetül, tisztelt Ház, hiányérzetem volt az adózás rendjére vonatkozó törvényjavaslatok olvasása közben. Nem egyszerűsödnek, hanem tovább bonyolódnak, további új bírságtételekkel gyarapodnak ezek a törvényhelyek. Vajon értik-e az egyszerű emberek? Ismert az az Albert Einstein-idézet, miszerint a Nobel-díjas fizikus kifejtette: "A legnehezebben érthető dolgok a világon az adózás szabályai."
Az idézetből úgy tűnik, hogy ha nehezen is, de megértette az adózás akkori rendjét a Nobel-díjas fizikus. Vajon mit mondana a jövő évre vonatkozó, a 229-től 251. §-ig terjedő törvényjavaslat elolvasása után?
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok, az MSZP és a MIÉP soraiban.)
