SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Amit nem volt lehetőségem tévéadásidőben megtenni, azt most van, mondhatnám, bőségesen is. (Varga Mihály: Miénk a délután!) Igen.
(13.00)
A Független Kisgazdapárt vezérszónoka az adótörvények vitájának megkezdése során, három nappal ezelőtt azt mondta, hogy egy biztos, hogy erről az adótörvény-javaslatról még az ellenzék sem állíthatja, hogy ez a kormány kampánycéljait kívánja szolgálni, merthogy nem olyan. Hát, ezzel nagymértékben egyetérthetünk; valóban nem állítható, hogy például amikor az üzemanyagok jövedéki adóját a kormány növelni kívánja, akkor ez beleillik bármiféle politikai kampányba. Ezt, úgy gondolom, senki nem állítja. Én sem.
Azonban most - egy kicsit bőségesebb idő állván rendelkezésemre - szeretném felhívni a kormány figyelmét, hogy rossz az érvelése, és alapvetően téved; politikailag is természetesen, de ez a legkisebb baj - ennek még akár, mondhatom, örülök is -, de gazdaságilag meg különösen, amikor a benzin és a gázolaj jövedéki adóját 6, illetve két év múlva 4 százalékkal meg kívánja emelni.
Ön, államtitkár úr, a tévéadásidőben elmondott igen rövid felszólalásomra reagálva azt mondta, hogy talán nem ártana, ha nem feledkeznék el arról, hogy '94 és '98 között az előző kormány milyen módon emelte az üzemanyagok adótartalmát, és ha erre visszaemlékezem, akkor nem ildomos, hogy most ettől a kormánytól ugyanezt a törekvést számon kérjem.
Abban teljes mértékig egyetértünk, hogy az előző kormány sem volt éppen példamutatóan mértéktartó, amikor az üzemanyagok adótartalmának növeléséről volt szó. Önnek tehát ebből a szempontból igazsága, részigazsága vagyon.
Előttem vannak azok a táblázatok, amik azt mutatják, hogy '91 és 2000 között milyen adótartalma volt Magyarországon a 95-ös motorbenzinnek meg a gázolajnak; maradjunk most a motorbenzinnél. Valóban, látható, hogy ez 60 százalék fölött volt akkor is, néha jobban meghaladva a 60 százalékot, néha kevésbé, tehát valóban, ebben nem történik új.
Ami azonban alapvetően új és más az akkori helyzethez képest, az, tisztelt államtitkár úr, a nyersolaj világpiaci árának alakulása, amit illene a kormánynak figyelembe vennie. '91 és '98-99 között egy rendkívül nyugodt periódusa volt a világ kőolaj-kereskedelmének, egy középárhoz képest plusz-mínusz olyan 20 százalékos ingadozással váltakozott a kőolaj világpiaci ára. Tehát bizonyos szempontból leegyszerűsítve lehet mondani, hogy stagnált a kőolaj ára tíz éven keresztül, vagy legalábbis jelentős változások nem voltak megfigyelhetők. Kiszámítható volt, és igen hosszú ideig kiszámítható volt a kőolaj világpiaci ára és a világpiaci kereskedelem. Na, ebben az időszakban növelte az előző kormány az üzemanyagok adótartalmát. Én nem menteni akarom - semmi okom nincs rá - az előző kormány tevékenységét, de alapvetően ez egy nyugodt, tartott, stagnáló kőolajhelyzetben következett be.
Amit azonban önök tenni kívánnak, az egy totálisan eltérő helyzet. Tavaly január 1-jén, január első felében 9 dollár 50 cent volt a kőolaj barrelenkénti ára - most 33 vagy 34 dollár. Itt nem 10-20 százalékos, árcentrumtól való ingadozásról van szó, hanem arról, hogy másfél év alatt három és félszeresére növekedett a kőolaj ára. Ez egy objektív adottság, ezt nem tudjuk kivédeni, ez ellen gyengék vagyunk, hiszen még az Egyesült Államok sem tud igazán hatékonyan védekezni. El kell fogadnunk objektív, nagyon káros és nagyon hátrányos adottságként ezt a három és félszeres döbbenetes árdrágulást.
No, ebben a helyzetben megnövelni az adót, abszolút más kérdés, mint amire ön hivatkozott, mint ami az előző kormány idején történt. Nem riogatni akarok - és előre is elnézést kérek, semmi rosszízű hasonlatot nem akarok fölhozni -, de napok óta tudjuk, hogy Franciaországban elzárják az utakat a közúti fuvarozók, a taxisok, sőt a hajósok is csatlakoztak és sok mindenki más. Lehet mondani röviden - ahogy egy újságban olvastam -, hogy benzinlázadás van Franciaországban, és Németországban is hasonlóra készülnek.
Most nézzük meg akkor, mi a helyzet! Franciaországban 5000 frank tudomásom szerint a minimálbér, az körülbelül jelent olyan 200 ezer forintot; magyar értéken 200 ezer forint/hónap a minimálbér Franciaországban - nálunk most 25 ezer; a kormány tervei szerint ez valószínűleg 40 ezerre fog emelkedni január 1-jétől. Mindenesetre nagyságrendi különbség van a két ország minimálbére között.
Ami az üzemanyagokat illeti: nálunk a gázolaj jelenleg 218 forint/liter; Franciaországban forintra átszámolva 217 forint/liter, egy forinttal olcsóbb, mint Magyarországon. A benzin esetében: nálunk 240 forint, Franciaországban pedig 296 forint. Itt már van egy különbözőség, de nem olyan jelentős különbség, mondjuk, 15 százalékos. Ennek ellenére állt elő ez a helyzet, aminek nyomán a francia kormány tárgyalóasztalhoz kényszerült a barikádot emelők vagy az úttorlaszokat állítók képviselőivel, és nyilván nem könnyű szívvel, fogcsikorgatva, de engedett az üzemanyagok adójából - nem tudom, hogy ott jövedéki adónak hívják-e vagy fogyasztási adó, mindegy -, tehát engedett az adótartalomból.
Nálunk ugyanebben a helyzetben - és nem tudom, hogy miből gondolja a magyar kormány, hogy ez alapvetően eltérő, és nekünk más reményeink lehetnek, mint a jelentős üzemanyagár-emelkedés - a magyar kormány rátesz még egy lapáttal, kettővel. Előre bejelenti, hogy jövő évben is tovább emeli a jövedékiadó-terhet, meg aztán az azt követő évben is még tovább emeli. S mindezt egy abszolút téves hivatkozással, hogy az inflációval akar szintet tartani az adóbevétel.
Ez azért nem igazán helytálló hivatkozás, mert jól tudjuk, hogy az a hatalmas, 25 százalékos áfakulcs, ami egyébként is terheli az üzemanyagokat, minden inflációval lépést tartva automatikusan növeli az államkassza bevételeit. Erre plusz még rátesz a kormány, amikor az egyéb adó, tehát a jövedéki adó kulcsát akarja megnövelni.
Ez egy rendkívül rövidlátó politika, és én nem akarok ördögöt a falra festeni, távol álljon tőlem, de hát azért a kormánynak, ha esetleg ez volt az elhatározott szándéka két-három hónappal ezelőtt, amikor kezdett körvonalazódni az adótervezet, vagy egy hónappal ezelőtt, azért le kellene vonnia bizonyos konzekvenciákat a jelenleg előállt helyzetből.
Nem lehet látni, hogy a fejlemények mire fognak kifutni. Itt van előttem a dollárárfolyam alakulása a forinthoz képest; ugye, ez ugyanaz, mintha az eurót említeném.
(13.10)
Az MNB hivatalos devizaárfolyama ebben a hónapban, szeptember 1-jén még 294 forint 27 fillér volt - tegnap 302 forint 7 fillér. Egyetlen hét alatt 8 forintot romlott a forint árfolyama a dollárhoz képest. Egyéb vonatkozásában ez természetesen még sokkal rosszabb... (A papírjai között lapozgat.) - most ez a papír nincs nálam -, ezért hivatkoznék arra, hogy '99 januárjában, tehát jó másfél évvel ezelőtt 213 forint volt a dollár árfolyama, most 302. És nem lehet tudni, hogy hogyan gyengül tovább az euró és a forint. Nem lehet tudni, hogy mi lesz ennek a folyamatnak a vége, hol következik el az inflexiós pont.
De ugyanez vonatkozik a kőolajárra is: másfél évvel ezelőtt 9,5 dollár volt, most 34. Egyesek arról beszélnek, hogy 40 dollár lesz, mint a Gulf-háború idején. Nyilván nem lehet kizárni ezt a fejleményt sem.
Ilyen robbanásszerű változások esetén mindezt nem figyelembe venni, hanem egy kormánynak süket füleket mutatni, és még adóval megterhelni ezeket a súlyos, önmagukban is nagyon súlyos üzemanyagárakat, egyszerűen nem hiszen, hogy bölcs dolog! Önöknek reagálniuk kellene arra, hogy megváltozott a helyzet a két hónappal ezelőttihez képest, és szerintem ennek megfelelően kellene az adótörvény jövedéki részét - legalább ezt a részét - átalakítani.
Nem tudom, hogy ehhez hozzá lehet-e többet tenni. Bízom abban, hogy ha a kormány nem lesz elég bölcs ahhoz, hogy belássa, hogy ezen abszolút szükséges változtatnia, akkor legalább a parlament fog azzal a bölcsességgel rendelkezni, hogy le fogja szavazni a kormány üzemanyagokat terhelő, jövedékiadó-kulcs emelésének kísérletét. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
