SZINYEI ANDRÁS
SZINYEI ANDRÁS
SZINYEI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az adórendszerrel szemben támasztott kiszámíthatósági, stabilitási követelményekkel összhangban a helyi adókat illetően viszonylag kis terjedelmű módosítást tartalmaz a törvényjavaslat. ennek megfelelően nem irányul a helyi adók szerkezetének megváltoztatására, illetve az egyes adónemekre vonatkozó szabályok alapvető, strukturális átalakítására.
(11.10)
A kormány kiemelt adópolitikai céljai közé tartozik a kis- és középvállalkozások működési feltételeinek támogatása, így a módosítások - a jogalkalmazás megkönnyítése mellett - egyrészt a vállalkozások adókötelezettségének egyszerűsítését, adminisztrációs terheik csökkentését, másrészt a 2001. január 1-jén hatályba lépő új számviteli törvénnyel való összhang megteremtését célozzák.
Engedtessék meg néhány szó az idegenforgalmi adó egyébiránt kis terjedelmű módosításáról. A tartózkodás után fizetendő idegenforgalmi adó alóli mentességi szabályok egyértelműsítése, az úgynevezett konferenciaturizmus kapcsán a gyakorlatban felmerülő adóelkerülés visszaszorításának szükségessége, illetve az egységes jogértelmezés igénye indokolja azt a módosítást, amelynek értelmében a javaslat megszünteti a szakmai átképzés, szervezett szakismereti oktatás címén az önkormányzat illetékességi területén vendégéjszakát eltöltő személyek adómentességét, és pontosítja a munkavégzés okán a településen tartózkodók adómentességének feltételeit.
A visszaélések és a szükségtelen jogviták elkerülése érdekében a munkavégzés címén az önkormányzat illetékességi területén tartózkodó magánszemélyek a javaslat szerint akkor mentesülnek az idegenforgalmi adó alól, ha a munkáltató tevékenységi körébe tartozó feladatok ellátásához a munkáltató által kiállított kiküldetési rendelvénnyel rendelkeznek. A mentességi kör szűkítése azonban nem jelent automatikusan teher-, illetve adóbevétel-növekedést, hiszen helyi adóról lévén szó, a törvényi mentességeket, kedvezményeket a települési önkormányzat mint a helyi viszonyok legfőbb ismerője, további mentességekkel, kedvezményekkel bővítheti.
A helyi adók rendszerén belül a legnagyobb súlyt és vállalkozói figyelmet a helyi iparűzési adó képviseli. A nagyságrendjét érzékelteti, hogy a tavalyi, közel 200 milliárd forintos összes helyiadó-bevételből több mint 170 milliárd forint az iparűzési adóból származott. A helyi iparűzési adót fizetők köre rendkívül széles. Adóalanynak minősül úgy az egyéni vállalkozó és a kis létszámú munkaerőt foglakoztató kis- és középvállalkozás, mint a legnagyobb multinacionális cég. Az adóalap megállapítása ugyanakkor minden vállalkozó esetén azonos szabályok szerint történik, ami a kisebb vállalkozásokra arányaiban nagyobb adminisztrációs terheket ró. Erre tekintettel a helyi iparűzési adót érintő változtatások egyik célja az iparűzésiadó-alap egyszerűsített megállapításának a lehetősége, és így az adminisztrációs terhek csökkentése a kisebb vállalkozások esetében.
A javaslat választhatóvá teszi a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózók, illetve az előző évben 4 millió forint árbevételt el nem érő egyéb magánszemély adóalanyok számára az iparűzési adó alapjának egyszerűsített megállapítási módját. Az egyszerűsítés lényege, hogy nincs szükség az egyes adóalapelemek tételes kigyűjtésére és összegzésére az adóalap megállapításához.
Az adóalap a személyijövedelemadó-törvény szerinti árbevétel meghatározott százalékában megállapítható. Abban az esetben azonban, ha az egyszerűsített adóalap meghatározására jogosító feltételek nem állnak fenn a teljes adóévben, ezen kedvezmény megszűnik, és az adóév egészére az általános szabályok alapján kell az adóalapot megállapítani.
A javaslat a kezdő vállalkozások terheinek csökkentése érdekében a tevékenységüket jogelőd nélkül kezdő vállalkozások számára a jövőben nem teszi kötelezővé a helyi iparűzési adó, illetve a vállalkozók kommunális adója vonatkozásában az adóelőleg megfizetését az adókötelezettség keletkezésének évében. Ez a kedvezmény azonban csak a valójában újonnan szerveződött vállalkozásokat illeti meg, és nem azokat, akik működő vállalkozásként egy adott településen újonnan nyitnak telephelyet, és ezen a településen kezdő vállalkozónak minősülnek.
A 2001. január 1-jétől hatályos számviteli törvény lehetővé teszi, hogy az üzleti év a naptári évtől eltérő legyen, az adózás rendjéről szóló törvény értelmében pedig a vállalkozók kommunális adójában és a helyi iparűzési adóban az üzleti év minősül adóévnek. Ezen két törvénnyel való összhang megteremtése céljából pontosításként a javaslat adóévre írja elő az adóelőleg fizetésének kötelezettségét, a jelenlegi évi adóelőleg-fizetéssel szemben.
A fizetendő adóelőleg összege egyébiránt a jelenleg hatályos szabályoknak megfelelően alakul. Az adóévet megelőző teljes évben működő vállalkozásoknál a fizetendő adóelőleg a megelőző év adójával egyezik meg, az adóévet megelőző év egy részében működő vállalkozás esetében pedig a működés naptári napjai figyelembevételével, éves időarányosítással kell az adóelőleget kiszámítani.
Az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységet végző építőipari vállalkozások adminisztrációs terhei enyhülnek azáltal, hogy meghosszabbodik az az időszak, míg az építőipari tevékenység ideiglenesnek minősül. Így csökken azon esetek száma, amikor a tevékenység folytatása telephelyet igényel, és ez után adókötelezettség keletkezik. A tapasztalatok szerint ugyanis az építőipari tevékenység végzése okán számos alkalommal keletkezik a hatályos szabályok alapján telephely, ennek következtében adóalap-megosztási kötelezettség jön létre, amely sok esetben aránytalan adminisztrációs kötelezettséget ró a vállalkozóra.
A módosítás adóteher-növekedést nem eredményez, az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységhez kapcsolódó átalányadó összegének megváltoztatására nem terjed ki, az továbbra is legfeljebb 5000 forint/nap lehet. Az egyes helyi iparűzési adóalapelemek - ideértve a nettó árbevételt, az eladott áruk beszerzési értékét, az anyagköltséget, az alvállalkozói teljesítések értékét - szoros kapcsolatban állnak a vonatkozó számviteli-elszámolási szabályokkal. Ez azért fontos, hogy az adóalap kiszámításához szükséges információk a számviteli információs rendszerből előhívhatók legyenek.
Mivel a 2001. január 1-jétől hatályos számviteli törvény a jelenlegi fogalmakhoz képest egyes számviteli kategóriákat és fogalmakat eltérő tartalommal, szóhasználattal fogalmaz meg, ezért a javaslat pontosítja a nettó árbevétel, az eladott áruk beszerzési értéke, az anyagköltség és a közvetített szolgáltatás fogalmát. A számviteli törvény szerint a nettó árbevételt 2001. január 1-jétől nem csökkenti a fogyasztási adó és a jövedéki adó összege.
Annak érdekében, hogy a fogyasztási adó és a jövedéki adó megfizetésére kötelezettek ne viseljenek a hatályos szabályokhoz képest nagyobb adóterheket, a helyi adókról szóló törvény szerinti nettó árbevételt a javaslat szerint csökkenteni lehet a jövedéki adó és a fogyasztási adó adóhatósággal elszámolt összegével. Az ismertetett változtatások a vállalkozások számára nem eredményeznek adóteher-átrendeződést.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amint a bevezetőben említettem, a helyi adók vonatkozásában a törvénytervezet csak kisebb mértékű módosításokat tartalmaz, olyan egyszerűsítéseket, ésszerűsítéseket, amelyekre az érintettek jogosan tartanak igényt, ezért kérem és javaslom a törvénytervezet elfogadását.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
