DR. FAZEKAS SÁNDOR
DR. FAZEKAS SÁNDOR
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslat az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szól, és egy olyan tevékenységet, egy olyan funkciót érint, amely olyan régi, mint maga a kereskedelem. Az ókorra, a kora középkorra visszanyúló adatok vannak erről a tevékenységről, és a mai mindennapok része, azt lehet mondani, az ezredforduló Magyarországán is.
Egy ilyen polgári jogi szabatos szabályozáshoz talán kicsit derűs fényt hoz az, ha a Révai Kereskedelmi, Pénzügyi és Ipari Lexikon 1930-as kiadásából egy rövid idézettel kezdem e téma felvezetését, tisztelt képviselőtársak. "Kereskedelmi utazók" címmel a szócikk a következőt tartalmazza. "Az utazókereskedő a kereskedelmi élet fontos munkása. Munkájának akárhány esetben úttörő a természete. A kereskedelmi utazó bent az országban is állandó és eleven összeköttetésben van a megbízó cég és a cég ügyfelei között. A pálya maga egész embert kíván fizikum, szellemi és erkölcsi tulajdonságok szempontjából egyaránt. A kereskedelmi utazó élete olyan, mint a vándormadaraké, csakhogy ők nem választhatják ki a tavaszi tájakat, ahol letelepedhetnek barátságos éghajlat alatt, hanem nagy hidegben és nagy melegben egyaránt járnak-kelnek, hogy a maguk fontos munkáját fáradhatatlanul végezzék. A kereskedelmi utazók jól kell hogy ismerjék a portékát, amelyet megvételre kínálnak. Az áruismereten kívül alaposan ismerniük kell a maguk cikkeivel kapcsolatos kereskedelmi szokásokat is. Fontos egyéni tulajdonságuk a megbízhatóság. Sikereik nemcsak abban vannak, hogy egyszer adják el a kezükre bízott árut, hanem abban a fontosabb feladatban, hogy állandó vevőkört szerezzenek és tartsanak is meg a maguk cégének." - és így tovább.
Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy ez a rövid idézet szinte teljes egészében felöleli azt a terjedelmet, amely most előttünk van. Nyilván egy szócikk időben és térben korlátozott, de valamennyi olyan kapcsolódási pont megfigyelhető az általam kiemelt idézetben, amely a mostani szabályozásnak is tárgya. Az előttünk lévő törvényjavaslat ugyanis magát az önálló kereskedelmi ügynöki szerződést, illetve ezen keresztül a teljes tevékenységet igyekszik felölelni, és azt hiszem, hogy ezt a feladatot tudja is teljesíteni elfogadása esetén. Így meghatározza a kereskedelmi ügynök fogalmát, azt, hogy milyen termékeket, gyakorlatilag bármit árulhat, a szabályozás jellegét, az ügynöki megbízás terjedelmét, annak alakisági követelményeit, ahol az írásbeliségre helyezi a hangsúlyt, a felek kötelezettségeit, a kötelezően elvárható gondosságot, szinte összhangban az általam már előbb említett idézettel.
Nagyon fontos rész a szabályozásban az, hogy a megbízó kötelezettségei, az ügynök kötelezettségei, a díjazás, a jutalék részletes, alapos szabályozásra kerül, hiszen általában ezek képezik az esetleges viták tárgyát az érintett felek között. Nagyon fontos az, hogy az ügynök, a kereskedelmi utazó fogalmilag egy önálló vállalkozó, tehát nem munkaviszonyban van. Ehhez képest kerül meghatározásra a díja, illetve a jutaléka, tehát nem munkabér az, amit a munkájáért kap. Ez a jogi kiindulópont egyfajta vállalkozási tevékenységtípust határol körül. Azt hiszem, hogy az a jutalékrendszer, amely körülírásra, meghatározásra kerül, igazán méltányos mindegyik fél részére.
Nagyon fontos, azt is lehet mondani, hogy talán új szabály a tevékenységi terület, a földrajzi terület körülhatárolása. Ennek a jelentősége különösen amiatt kiemelendő, hogy ma már az országhatárok egyre kevésbé jelentenek akadályt a liberalizált piaci viszonyok között.
Fontos új intézmény a kiegyenlítés fogalmának a körülírása, meghatározása. Ez némileg analóg a végkielégítéssel, a munkaviszonyban járó végkielégítéssel, de a beltartalmát tekintve, azt hiszem, a hasonlóságok már nem számottevőek. Lényegében az ügynök és a megbízó közötti jogviszony megszűnését követően, de még az ügynöki tevékenységből a megbízó számára befolyó előnyökből igyekszik részesíteni az ügynököt, tehát egyfajta kártalanítást vagy kárpótlást állapít meg, de kifejezetten kiegyenlítés néven nevezve.
Azt hiszem, hogy ez a javaslat - mivel teljes terjedelmében átfogja ezt a területet - elősegíti valamennyi, a gazdasági élet e részén szereplő vállalkozás eredményes működését. Elősegíti azt, hogy a zömmel kisvállalkozói rétegbe tartozó kereskedelmi ügynökök, akiknek a száma százezres nagyságrendet ér el, és a gazdasági élet legkülönfélébb területein a legkülönfélébb termékekkel kereskednek, egy kiegyensúlyozott jogviszonyban találják meg a helyüket, a polgári jog sajátos eszközeivel igyekszik megteremteni ezt a kiegyensúlyozottságot. Ugyanis aki ezen a területen dolgozik, és azt hiszem, valamennyien találkozunk ilyen emberekkel, gyakran panaszkodnak, kiszolgáltatottságukra panaszkodtak az elmúlt időszakban, hiszen - ahogy már említettem - a kisvállalkozó döntően nagykereskedővel, monopóliummal, nemzetközi szervezettel áll kapcsolatban, döntően nagy cégekkel állnak kapcsolatban, amelyek erőfölény szempontjából nem állnak rosszul, ha valamilyen vitára kerül sor. Az a tervezet, amely előttünk van, megpróbálja egyensúlyba hozni a felek lehetőségeit, hangsúlyozom, azon korlátok és sajátos eszközrendszer keretein belül, amelyet a jog kínál ilyen alkalmakra.
Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy ennek a területnek a rendezése mindenképpen egy olyan dolog, amely a magyar kisvállalkozói réteg, a magyar kereskedelmi ügynöki réteg számára egyfajta biztonságot jelent, biztosítja azt, hogy ezek a kereskedők, akik fontos szerepet töltenek be, és azt lehet mondani, hogy cégtől cégig, háztól házig járva az egész magyar gazdaságot a munkájukkal, a tevékenységükkel átszövik, olyan jogi támaszt találjanak a hátuk mögött, amely egzisztenciájukat, vállalkozásukat egyfajta védelemben, egyfajta megbízható támaszban részesíti.
Minderre tekintettel javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy ezt az előttünk lévő javaslatot támogassa. Kérem, hogy a képviselőtársaink is ennek fontosságát figyelembe véve támogassák az indítványt.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
